Szimbolikus döntés segíti a kurd-török konfliktus rendezését

A török Legfelsőbb Bíróság engedélyezte, hogy egy Şanliurfában élő kurd házaspár Kurdisztánnak nevezze el kislányát – adta hírül a Hürriyet című napilap. A bírósági döntés szimbolikus értelmet nyert, és egy következő fejezetet jelenthet a kurd-török közeledésben.

Két évvel ezelőtt a Şanliurfa nevű délkeleti tartomány egyik civil szervezete nyújtott be panaszt arra hivatkozva, hogy ez a név sértheti a török társadalmat. A helyi bíróság akkor arra kötelezte a Toprak családot, hogy kislányuk nevét Helin-re változtassák.

Idén július 13-án viszont úgy nyilatkozott a török Legfelsőbb Bíróság, hogy a névadás mindenki egyéni szabadságjoga, amelyet az Alkotmány garantál. A név idegen eredete tehát nem ad okot annak megváltoztatására. 

A döntésnek nagy szimbolikus jelentősége van, mivel a Kurdisztán szó éveken keresztül negatív hangvételűnek számított Törökországban. A Toprak család is kifejezte örömét a bírósági határozat hallatán, és kivételes eredménynek tekintették, hogy lányukat arról a földről nevezhették el, ahol él és felnő majd.

Olvadást hozott a tavasz 

Az utóbbi fél évben enyhült a két nép közti viszony, és megkezdődtek a kurd-török béketárgyalások. Nagy jelentőségű eseménynek számított, amikor ez év márciusában a jelenleg is börtönbüntetését töltő volt Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) vezére, Abdullah Öcalan fegyverszünetre szólította fel mindkét felet. A török miniszterelnök, Recep Tayyip Erdogan pozitív fordulatként értékelte a volt vezető gesztusát.

Közel harminc évnyi harc mérlege

A kurdok a török állam legnagyobb lélekszámú kisebbsége. A két nép viszonya a modern Törökország fennállása óta ellenséges. Felkelések és erőszakhullám kísérte végig az elmúlt évtizedeket, amelyek sokszor véres megtorlásokba fulladtak mindkét fél részéről. A mérleg: több mint 35 ezer halott katona és civil, terroristatámadások, több ezer politikai fogoly és egy ikonikussá vált bebörtönzött kurd vezér, Abdullah Öcalan.

Törökországban 2010. szeptember 10-én alkotmánymódosító referendum keretein belül az állampolgárok az alaptörvény változtatásairól szavaztak. Ennek kidolgozására 2012 tavaszán Erdogan bizottsági munkálatokba kezdett a parlamenti küszöböt átlépő pártokkal, köztük a kurdokat támogató Béke és Demokrácia Párttal (BDP), teret engedvén a kisebbséget képviselő szervezet véleményének és kívánalmainak. A miniszterelnök áprilisban felállított egy úgynevezett „bölcsek tanácsát”, hogy a lehető legalaposabban körüljárja a kurd kérdést. A testület pártfüggetlen, és nem tartozik politikai felelősséggel a kormánynak. Erdogan hangsúlyozta a helyi kurd vezetők tanács általi meghallgatásának fontosságát, valamint az országos és a nemzetközi sajtó bevonását a béketárgyalásokba.

Pozitív eredményként említhető, hogy a PKK tagjai ez év májusában megkezdték a kivonulást a török területekről, és észak-iraki bázisuk felé vették az irányt. A kormányfő ígéretet tett, hogy az országot elhagyó kurd lázadókat nem éri támadás. A PKK parancsnoka, Murat Karayilan viszont hangsúlyozta, hogy nem teszik le a fegyvert a Törökországból való kivonulás előtt. Követeléseiket benyújtották a kormány felé: továbbra is szélesebb alkotmányos jogokat akarnak, autonómiát, valamint a politikai foglyok – köztük Öcalan – szabadon bocsátását.

Részben a szóban forgó probléma megoldásától függ Törökország térségbeli vezető szerepe, és EU-csatlakozása is. Erdogan már miniszterelnöksége kezdetén nyitott a kurdok felé: „demokrácia-csomagjában” többek között feloldotta a nyelvhasználatukra vonatkozó tilalmat, ami a kurd nyelvű híradások és tévéadók megjelenéséhez vezetett. A napokban új repülőteret avatott fel a kurdok lakta területen Bingöl-ben, így növelve a beruházásokat a térségben. Ennek ellenére összecsapás történt a török katonák és az ott élő kurd lakosság között Diyarbakirban, ami halálos áldozatokat is követelt. Karayilan úgy nyilatkozott, hogy ha a török állam attitűdje nem változik, és továbbra is csak a felszíni problémákat kezelik, akkor a két nép közti békülő folyamat megakadhat. 

Feltételezések szerint a kormányfő csupán saját hatalmának biztosítékát látja a probléma megoldásában, viszont Törökországnak részben a kurd kérdés rendezése jelenti a belépőt az európai demokráciák klubjába.