Kenőpénzzel nem jutnak messzire a lobbisták

A magyar politikai döntéshozók háromnegyede úgy érzi, hogy a lobbizást nem megfelelően szabályozzák Magyarországon, és 60 százalékuk személyes kapcsolatrendszerükön keresztül próbál meg a döntéshozatal szempontjából releváns információkhoz jutni . Többek között erre mutat rá egy, a lobbizás megítéléséről készült, az EU-ra és 19 tagállamra kiterjedő felmérés.

Egy nagyszabású felmérés keretében megkérdezett európai politikai döntéshozók és magas rangú tisztviselők 56 százaléka nyilatkozott úgy, hogy a lobbizást nem megfelelően szabályozzák az EU-ban, illetve a saját országukban. Első pillantásra meghökkentőnek tűnik, de a megkérdezettek 41 százaléka az újságírókat (!) és a jogi cégeket tartja a legkevésbé transzparens lobbistáknak.

A felmérésben résztvevőknek ugyanakkor csak a negyede véli úgy, hogy a vállalatokat képviselő érdekkijárók etikátlan módszerekkel próbálják behálózni őket.

A Burson –Marsteller tanácsadó cég által készített felmérés keretében idén január és április között 600 politikai döntéshozót és magas rangú tisztviselő véleményét kérdezték meg Brüsszelben és az EU 19 tagállamában a lobbizásról, egy összesen 23 kérdést tartalmazó kérdőív révén.

A magyar döntéshozók háromnegyede úgy látja, hogy Magyarországon nem megfelelően szabályozzák a lobbitevékenységet (az uniós átlag 56 százalék volt, míg az EU-intézményekkel kapcsolatban csak 34 százalék vélekedett így). A legtöbb európai országgal szemben a megkérdezett magyar vezető beosztásúak 60 százaléka mondta azt, hogy személyes ismeretségein keresztül szokott a politikai döntések szempontjából releváns információkhoz hozzájutni, a házon belüli ülések és a hivatalos dokumentumok mellett.

Magyarországon és Romániában tartják a legnagyobb számban (40-40%) a lobbizás legnegatívabb aspektusának azt, hogy szerintük a folyamatban túl nagy súlya van az elithez tartozásnak és a vagyoni helyzetnek. Összeurópai szinten ugyanakkor a transzparencia hiánya számít a lobbizás legsötétebb oldalának, vagyis az, ha az érdekeket nem világosan artikulálják, illetve nem egyértelmű, kinek a nevében lépnek fel a lobbisták.

„A hétköznapi életben az átláthatóság, az etikus magatartás és a precizitás az, amitől a lobbizás hatékonysága és eredményessége függ” – hangsúlyozta Maros Sefcovic, az Európai Bizottság intézményi kapcsolatokért felelős alelnöke. Jeremy Galbraith, a Burson-Marsteller Europe vezérigazgatója – aki több mint tíz éve dolgozik Brüsszelben – nem hiszi, hogy az uniós lobbizás rendszeres velejárói lennének az etikátlannak minősülő módszerek. „Az ilyen esetek száma véleményem szerint elenyésző. Hogy ne forduljon ez elő, egyszerűen világosabb szabályokra van szükség. Amelyek rögzítik, hogy mi az, ami még figyelmességnek és elfogadható ajándéknak számít” – jelentette ki az ismert lobbista. Robert Mack, a Burson-Marsteller közügyekért felelős igazgatója ezzel kapcsolatban arra mutatott rá, hogy ami tíz évvel ezelőtt még normálisnak számított, az ma már elfogadhatatlan.

Maros Sefcovic arra emlékeztetett, hogy eddig 5600 lobbista és érdekkijáró iratkozott fel az Európai Bizottság és az Európai Parlament még 2011-ben létrehozott „transzparencia nyilvántartásába”. A biztos elmondta, hogy az uniós intézményeknél folyamatban van a regiszter felülvizsgálata. Ennek során azt is mérlegelni fogják majd, hogy a jövőben tegyék-e kötelezővé a regisztrációt, amit számos brüsszeli szereplő fontosnak tart. Az uniós porondon tevékenykedő döntéshozók 79 százaléka kötelezővé tenné a regisztrációt és 48 százalékuk meg is van győződve arról, hogy a következő három évben ennek el is jön az ideje.

A legtöbb válaszadó (37 százalék) a társadalmi és politikai szereplőknek, és a polgároknak a politikai folyamatokba való bevonását tartja a lobbizás legfontosabb hozadékának, de elég sokan tartják fontosnak a hasznos és időszerű információt is.

A legátláthatóbb lobbicsoportnak a kereskedelmi ernyőszervezeteket és szövetségeket, a szakmai szervezeteket, a vállalatokat, a szakszervezeteket és a civil szervezeteket tartják. A legkevésbé átláthatónakpedig az újságírókat (41% szerint nem eléggé transzparensek), a jogi cégeket és az agytrösztöket.

A kereskedelmi lobbiszervezeteket tartják messze a leghatékonyabb érdekkijáróknak (62%). Őket követik a szakmai szervezetek és a civil szervezetek. A vállalati lobbizásban az energia és az egészségügyi szektor képviselőit tartják a leghatékonyabb érdekérvényesítőknek. A civil szervezeteknél a környezetvédők és az emberi jogi szervezetek viszik el a pálmát. A kiskereskedelem és a fogyasztói termékek területén lobbizókat tekintik ugyanakkor a legkevésbé hatékonynak.

A felmérés tanulsága szerint a döntéshozók a munkájukban csak kevéssé vagy egyáltalán nem támaszkodtak a szociális médiára. A megkérdezettek majdnem a fele egyáltalán nem használ a munkájában Twittert, és csak egyötödük használja a munkájához Facebook-ot.