Te meghalnál az igazságért?

Mexikóban és világszerte is széles olvasói tábort tudhat maga mögött a Blog del Narco, egy oldal, amely évek óta  példátlan részletességgel tudósít az országban zajló kegyetlen drogháborúról. A szerző most először adott interjút, amelyben nem csupán tapasztalatairól, hanem saját magáról is beszélt.

A brit The Guardian és a Texas Observer lapok telefonos interjút készítettek a mexikói internetes napló, a Blog del Narco vezetőjével, akiről kiderült, hogy egy húszas éveiben járó nő, akinek szenvedélye az írás és a hazája. „Nem gondolom azt, hogy az emberek valaha is feltételezték volna, hogy egy nő áll a háttérben. Ki vagyok? A húszas éveim közepén járok, Észak-Mexikóban élek, újságíró vagyok, egyedülálló, nincs gyermekem. Szeretem Mexikót.” –  mondja. Ez nem is lehetne másképp, mivel a mexikói drogháború áldozatairól, napi fejleményeiről három éve részletesen beszámoló online napló íróját a kartellek és a mexikói hatóságok is üldözik, ezért őrzi névtelenségét.

„Meghalni az igazságért”

A Blog del Narcónak széles olvasóközönsége van, a The Guardian szerint a hasábjaira látogatók a drogháború frontvonalában érezhetik magukat, egyfajta „internetes érzést” jelent, amit az is bizonyít, hogy havonta 3 millióan keresik fel. Ennek ellenére minden oldalról érték támadások, többször meghekkelték, ami mögött főként a hatóságok álltak, akik azért kritizálták, mert a kartellek is tesznek közzé rajta üzeneteket, videókat. Véleményük szerint ez a drogcsempészek nyílt fóruma. Lucy azonban úgy véli, hogy a bejegyzések sok esetben hasznosak voltak az eltűnt áldozatok hozzátartozóinak. Arról is beszámol, hogy a drogkereskedők ugyan gyakran küldenek fotókat, amelyeken sokszor hírességek társaságában vannak, a blog azonban nem teszi közzé az ilyen jellegű anyagokat.

A halálos fenyegetések is rendszeresek, az üzemeltetők attól félnek, hogy egyszer felfedhetik a személyazonosságukat. Ehhez 2011-ben álltak a legközelebb, amikor Tamaulipas államban meggyilkolták azt a házaspárt, akik az oldal önkéntes közreműködőjeként fényképeket küldtek néhány esetről. Még abban az évben a blog másik munkatársa is életét vesztette. „Minden hónapban máshová költözünk. Már laktunk pincében is. Ez nagyon nehéz. Különböző helyekre rejtjük a felszerelésünket. Ha a hatóságok közelednek, elszökünk.”- meséli a blogger.

A Blog del Narco legfrissebb közleményében azonban nem egy újabb esetről olvashatunk, hanem arról, hogy a szerző könyvet írt a bejegyzések alapján. „2010. március 2-án kezdődött a Blog del Narco története, a célunk az volt, hogy tájékoztassunk arról, ami valójában történik az országunkban, a szeretett Mexikóban.(…) Így történt, hogy egy csapatnyi tisztességes és érzékeny ember segítségével, akik megértik mennyit szenvedtünk Mexikóban, lehetőségünk nyílt könyvet írni. Az első könyvünket, a „Morir por la verdad: encubiertos dentro de la violenta guerra contra las drogas en México” (Dying for the Truth: Undercover Inside the Mexican Drug War) a Feral House , ez egy vallomás arról a szenvedésről, amit éveken át átéltünk Mexikóban, a drogháború idején. Azért döntöttünk a megírása mellett, mert nem tudjuk mi történhet holnap, de azt igen, hogy itt van egy könyv, itt vannak a szavak, amelyek elbeszélik a kegyetlen, szomorú igazságot, amelyet évekig átélt az országunk, noha néhányan azt mondják, hogy itt nem történik semmi.” – olvasható az oldalon. A könyv már angol és spanyol nyelven is kapható. „Amikor befejeztem, fellélegeztem, mert amiatt aggódtam, hogy megölnek mielőtt végeznék vele.”- nyilatkozza az interjúban a szerző.

Jó időzítés

A könyv és az interjú pont a megfelelő pillanatban láttak napvilágot, mivel Barack Obama, amerikai elnök május elején Mexikóba látogat. Enrique Peńa Nieto (EPN) kormányzásának első három hónapjában körülbelül 3200 életet oltottak ki, s megnőtt az újságírók ellen elkövetett emberölések száma is. Noha az eddigi statisztika élén álló Ciudad Juárezben alábbhagyott az erőszak, újabb városokban szabadult el, mint például a Durango és Coahuila államok határán elterülő La Laguna területén, ahol az erőszakhullám szakértők szerint akár a Cd. Juárezénél is erősebb lehet. Enrique Peńa Nieto kormánya annyiban különbözik elődjéjétől, Calderónétól e téren, hogy EPN nagyon keveset beszél erről a kérdésről, az előző hat évben azonban Calderón kommunikációjának központi eleme volt a drogháború. Peńa legfrissebb nyilatkozatában elmondta, hogy leghamarabb egy év múlva, azaz 2014 márciusában fog beszámolni arról, hogy kormánya milyen eredményeket ért el a biztonságpolitikai stratégiájának köszönhetően, ami négy bűncselekmény típus: a gyilkosságok, emberrablások, rablások, és betörések csökkentésére irányul.

A kartellek fokozatosan küldenek terjesztőket az USA-ba. A marihuána legalizációjának érdekében Colorado és Washington államok nyomás alá helyezték a szövetségi kormányt. Mindez azt mutatja, hogy Obama és Peńa Nieto közelgő találkozóján elkerülhetetlen, hogy ismét felszínre kerüljön a drog és az erőszak kérdése. 

Lucy úgy véli, hogy míg Felipe Calderón elnöksége idején a befolyásos tisztviselők félemlítették meg az újságírókat, addig az új kormány ezt korlátozó törvények elfogadásával viszi véghez, noha a vezetés tagadja, hogy elhallgattatná a sajtót.

Ez a probléma volt az egyik oka annak, hogy három évvel ezelőtt útjára indult a blog, felvállalták, hogy arról is tudósítanak, amit az újságírók a megfélemlítés miatt nem publikálnak. A napló technikai felelőse több újsággal is folytatott internetes levelezést, amelyek végül mégsem vállalták a történet publikálását, végül így állapodtak meg a The Guardiannal a telefonos interjúban.

„Már ezerszer gondoltunk arra, hogy töröljük az oldalt. De nem tettük, mert terjesztenünk kell az információt. Megfosztottak a nyugalmunktól, az álmainktól, a békétől.” – nyilatkozta a blogger, aki saját bevallása szerint már belefáradt abba, hogy félelemben él, de nem fogja befejezni a tevékenységét, sőt kapcsolatba lépett más, hasonló tematikájú anonim blogokkal. Az a felfedezés, hogy egy nő áll a napló mögött, sokakat meglephet. „Ez egy erős csapás a mexikói „macsóizmusra” (machismo) és arra a képzetre, hogy a nők gyengébbek és jóval érzékenyebbek. Van egy elvárás a nők felé, hogy mindig szépek legyenek, de mi sokkal többek vagyunk annál.” mondja.

Általában zenével, kávéval és cigarettával próbál kikapcsolódni és hiányzik neki a normális élet. „Egyetlen barátom a blog. Az életem egy jelentős szakaszát – férfiak, partik, lógás a barátokkal – kihagytam. Nincs időm arra, hogy a házasságra, vagy a gyerekekre gondoljak.” folytatja. Reméli, hogy a könyv olvasottsága rekordot dönt majd. Jövőbeli terveit tekintve pedig elmondta, hogy most van egy fizető állása, de később folytatni fogja a Blog del Narco írását. „A jövőbeli terveim? Az, hogy éljek. Ezt remélem, rövid, közepes és hosszú távra.(…) Szerelmes vagyok a kultúrámba, az országomba, annak ellenére, ami történik. Nem vagyunk mindannyian rosszak, nem vagyunk mindannyian drogkereskedők, korruptok, gyilkosok. Jólneveltek vagyunk, még akkor is, ha sok külföldi másképp gondolja.” – emeli ki Lucy.