Kim Dzsongun, „az őrült szomszéd”

A Koreai-félszigeten növekvő feszültség kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon milyen motivációi lehetnek a fiatal diktátor, Kim Dzsongun háborúval és nukleáris csapással való fenyegetéseinek, amelyeknek célpontjai az Egyesült Államok és Dél-Korea. Nemzetközi szakértők szerint a provokációnak a két legfontosabb célja Kim tekintélyének növelése az észak-koreai lakosság szemében, valamint a nemzetközi közösség figyelmének felhívása. Azonban olyan vélemények is léteznek, amelyek szerint Kim csupán egy telefonhívást szeretne kieszközölni Obama elnöktől, vagy épp próbára kívánja tenni a februárban beiktatott dél-koreai elnökasszonyt.

Az év elején az ENSZ Biztonsági Tanácsa elítélte Észak-Korea decemberi rakétakísérletét és még szigorúbb szankciókkal sújtotta az országot, amelyre reagálva február 12-én Észak-Korea végre is hajtotta – 2006 és 2009 után – harmadik kísérleti nukleáris robbantását. Az újabb nemzetközi elítélésre és az Egyesült Államok és Dél-Korea éves közös hadgyakorlatára reagálva a diktatórikus rezsim egyre erőszakosabb fenyegetéseket címez két fő ellenségének, Washingtonnak és Szöulnak. Phenjan megszakította a kapcsolatot Szöullal, felmondta az 1953-as fegyverszüneti megállapodást, kibertámadásokat hajtott végre, valamint múlt szerdán blokád alá vette Keszong különleges gazdasági övezetét – mely ipari komplexum a két Korea közötti kapcsolat egyik utolsó pillére.

Idén július 27-én lesz a hatvanadik évfordulója annak a fegyverszüneti megállapodásnak, amely 1953-ban a koreai háború végét jelentette. A három évig tartó háború óta – melynek során több mint egymillióan vesztették életüket, és legalább ugyanennyien sérültek meg – időről-időre fellángoló feszültségeket tekintve a mostani helyzet fenyeget a leginkább az ellenségeskedés erőteljesebb kiújulásával. A kínai Hszinhua hírügynökség pénteken idézte az észak-koreai külügyminisztériumot, amely szerint „már nem az a kérdés, hogy lesz-e háború, hanem az, hogy mikor fog kitörni”. Az északi diktatúra hetek óta atomcsapással fenyegeti az Egyesült Államokat és hadüzenettel Dél-Koreát. De vajon mi lehet Kim Dzsong Un és az észak-koreai rezsim fenyegetéseinek hátterében?

Kim Dzsong Un tekintélyének növelése

Joseph DiTrani, az amerikai hírszerzés egykori vezető Észak-Korea-szakértője szerint Kim provokatív viselkedésével az ország – továbbra is nagy befolyással rendelkező – katonai elitjének igyekszik bebizonyítani, hogy fiatal kora ellenére apjához hasonlóan erős vezető – írja a Reuters. Azt azonban tudnia kell, hogy amennyiben szakítana elődei fenyegetőző, azonban konkrét háborús támadásokat mellőző politikájával, azzal saját politikai jövőjét tenné kockára. Ha hihetünk a világon talán legelszigeteltebb államból kiszivárgó információknak, a lakosság sanyarú körülmények között él – köszönhetően annak, hogy az ország GDP-jének megközelítőleg harminc százalékát az 1,2 millió főből álló katonaság emészti fel. A rezsim stabilitása érdekében Kim számára elengedhetetlen, hogy megőrizze az országban a rendet és az emberek támogatását. Ezért az NHK japán tévécsatornában megszólaló szakértők szerint az észak-koreaiak régi taktikájukhoz folyamodtak: Kim Dzsongun belső támogatottságát a lakosság Amerika-ellenességének növelésével kívánják megerősíteni. A 2011 decembere óta hatalmon levő, meglehetősen fiatal – mindössze harminc éves – Kim nagyapja és apja után harmadik tagja az Észak-Koreát 1948 óta irányító dinasztiának.

Az észak-koreai rezsim erősnek akarja mutatni magát és fél attól, hogy a nemzetközi közösség és a környező államok gyengének tartják, ami kombinálva a ténnyel, hogy a szokásos hadgyakorlat keretén belül az Egyesült Államok is számos hadi eszközt telepített az ország közelébe, egy olyan helyzetet alakított ki, amelyben egy apró szikra is lángra lobbanthatja a félszigetet.

A nemzetközi közösség figyelmének felkeltése

Az észak-koreai vezetés minden bizonnyal rossz szemmel nézi, hogy „esküdt ellensége”, az Egyesült Államok és Dél-Korea március eleje óta közös hadgyakorlatokat folytat. Nem ritka, hogy az északi rezsim erőfitogtatással és erőszakos fenyegetéssel reagál Washington és Szöul minden évben végrehajtott közös hadgyakorlatára, azonban ez alkalommal – a Reuters egyik cikke szerint talán azért, mert az USA most B-2-es bombázókat is bevetett – a szokottnál is provokatívabb a reakciójuk – olvasható a japán közszolgálati média oldalán. Továbbá, az észak-koreai vezetés ilyen módon kíván hangot adni a nemzetközi közösség ellene kirótt szankcióival kapcsolatos nemtetszésének.

Ugyanakkor olyan vélemények is léteznek, amelyek szerint Észak-Korea közvetlen tárgyalásokat kíván kieszközölni az Egyesült Államokkal. A híradások arról számoltak be márciusban, hogy Dennis Rodman amerikai kosárlabdalegenda látogatása során a fiatal Kim többször hangsúlyozta, hogy közvetlenül az amerikai elnökkel kíván beszélni – ugyanis Barack Obama elődjéhez, George W. Bush-hoz hasonlóan első elnöki ciklusa során nem volt hajlandó tárgyalásokat kezdeményezni az észak-koreai vezetéssel. Ezzel szemben azonban azt is meg kell említeni, hogy 1994 óta Phenjan kitartóan ellenállt az amerikai elnökök békés közeledésének: a nukleáris program felfüggesztéséért és a béke garantálásáért cserébe Washington pénzt, ételt és a rezsim elismerését nyújtotta volna, azonban Észak-Korea nem kívánt élni a felajánlásokkal.

Még a szintén kommunista Kuba egykori diktátora, a nyolcvanhat éves Fidel Castro is üzent a baráti állam vezetőjének, s óva intette Kim Dzsongunt egy nukleáris háború kirobbantásától. A háttérbe vonult diktátor 1962-ben még saját maga írt levelet a Szovjet vezetőnek, Nikita Hruscsovnak, arra buzdítva, hogy indítson nukleáris támadást az Egyesült Államok ellen. Most azonban figyelmeztette a fiatal észak-koreai diktátort, hogy már „bizonyította országa technológiai és tudományos fejlettségét, azonban gondolnia kell a baráti államok iránti kötelességére is, hiszen nem szabad elfelejtenie, hogy egy ilyen háború következményei a világ lakosságának 70 százalékát érintenék”.

Kína vs. USA

A Die Welt német napilap beszámolt az Egyesült Államok új Ázsia-politikájáról, Tom Donilon, Obama elnök nemzetbiztonsági tanácsadójának novemberi és márciusi beszéde alapján. Ezekben Észak-Korea csak úgy szerepel, mint az ország, amelynek nukleáris fegyverkezését az USA Kínával együttműködve kívánja korlátozni. Washington csak akkor lépne kapcsolatba Phenjannal, ha az lemondana az atomfegyverkezésről, ezt azonban az észak-koreai rezsim elutasítja. A nyugat-csendes-óceáni térség fölötti uralomért folytatott versengés Phenjan szerint kínai győzelemmel és amerikai meghátrálással végződne, amelynek eredményeképp az egész Koreai-félsziget kínai fennhatóság alá kerülne. A Die Welt egyik elemzője szerint Phenjan csak egyetlen kiutat lát: ha az USA szövetségeseként, nukleáris ellensúlyként távol tartaná a két vetélkedő nagyhatalmat. Azonban az egyelőre kérdéses, hogy hogyan kíván az Egyesült Államokkal együttműködni, miközben atomtámadással fenyegeti.

Dél-Korea próbatétele

Egy újabb lehetséges magyarázat az észak-koreai provokációra, hogy az ország vezetése előszeretettel teszteli déli szomszédjának új elnökeit. Ahogyan azt a Foreign Policy magazinban is kiemelik, az 1992 óta beiktatásra került öt déli elnököt az északi rezsim a béke megzavarásával „köszöntötte” – legyen az rakétateszt, tengeralattjáróval való határsértés, vagy épp tengeri összetűzés. Ez alkalommal talán a februárban elnöki pozíciójába beiktatott konzervatív Pak Gunhje reakciójának tesztelésén van a sor. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a 2010-es tengeri incidens óta – amely során Észak-Korea felrobbantott egy déli hadihajót – Szöul sokkal kevésbé türelmes az északi provokációkkal kapcsolatban, melyek nagyobb konfliktusokká eszkalálódhatnak.

„Vörös vonal”

Az Észak- és Dél-Korea közötti konfliktusban nincs egy olyan meghatározott „vörös vonal”, amelyet átlépve már nem lehetne katonai ellenreakciók nélkül eltűrni az északi provokációt. Észak-Korea rendelkezik olyan mennyiségű és hatótávolságú hagyományos rakétával és hadsereggel, amellyel meg tudná támadni Dél-Koreát és Japán egy részét. Az elmúlt fél évszázad során Phenjan tisztában volt azzal, hogy ameddig Szöul Washington támogatását élvezi, egy háború esetén akár az országot is elveszíthetnék. Azonban a nemzetközi közösség attól tart, hogy Kim Dzsongun fiatal kora és tapasztalatlansága következtében talán nem követi felmenői logikáját – írja a Foreign Policy magazin.

Szakértők szerint Kim következő lépései azért kiszámíthatatlanok, mivel követi az apja „őrült szomszéd” taktikáját, azonban a róla való ismeretanyag hiányában csak találgatni lehet, hogy Kim Dzsongilhez hasonlóan ő is képes lesz-e majd megállni az esetlegesen fegyveres erőkkel nyomatékosított fenyegetésekkel a bizonyos, nehezen behatárolható „vörös vonal” előtt. A legnagyobb különbség apa és fia fenyegetései között ez idáig mégis az, hogy az ifjú Kim fenyegetései egyértelműen az Egyesült Államoknak szólnak. Ennek fényében kérdéses, hogy Washington mennyire lesz majd hajlandó az Észak-Koreával való együttműködés aktív kezdeményezésére.

A legnagyobb veszéllyel talán mégis az fenyeget, hogy Kim túlzott bizonyítási vágya és háborús tapasztalatlansága következtében, ha csupán egy hajszálnyival is, de átlépi a „vörös vonalat”, hiszen akár egy kisebb dél-koreai célpont elleni támadás is komolyabb harcokhoz vezethet a térségben.