Berezovszkij a halála előtt: túlértékelte a Nyugatot és alulértékelte Oroszországot

Március 23-án szombaton 67 éves korában londoni házában elhunyt Borisz Berezovszkij, bukott orosz oligarcha, Putyin politikai ellenfele és Oroszország egykori leggazdagabb embere. A brit rendőrség azonban egyenlőre „megmagyarázhatatlannak” nevezte az esetet, így egyenlőre nem tudni biztosra, hogy természetes halállal halt-e meg Berezovszkij, saját kezével vetett véget az életének, sőt, éppen személyéből kifolyólag idegenkezűség sem kizárható. Berezovszkij az elmúlt hónapokban komoly pénzügyi és egészségügyi problémákkal szembesült, így halálának okát egyelőre nehéz megmondani.

„Megmagyarázhatatlan” haláleset?

Borisz Berezovszkij orosz milliárdos halálhíre szombat este derült ki, miután a veje, Egor Schuppe beszámolt róla a saját Facebook oldalán. Elhamarkodott következtetéseket tett a milliárdos ügyvédje, Alekszander Dobrovinszkij, amely röviddel ezután szintén a maga Facebook oldalán leírta: „Ebben a pillanatban hívtak Londonból. Borisz Abramovics Berezovszkij öngyilkos lett”. Később Dobrovinszkij már óvatosabban fogalmazott, és azt mondta, hogy fennáll ugyan az önkezűség gyanúja, de ebben a pillanatban még nem lehet pontosan tudni semmit.

Berezovszkijt a saját biztonsági őre találta meg holtan a fürdőkádban, értesült a Sky News, saját forrásaira hivatkozva. A halál oka: szívmegállás. Jelen információ szerint Berezovszkij londoni idő szerint délelőtt 11 órakor hunyt el. Hogy közvetlenül mi okozta a halálát, egyelőre nem lehet tudni: a RIA orosz hírügynökség szerint nincs semmiféle öngyilkosságra utaló jel, ahogy idegenkezűségre utaló jel sem.

Borisz Berezovszkij kétségtelenül egy markáns figurája volt az orosz politikának, és a Szovjetunió felbomlása utáni zavaros ’90-es éveknek, megítélése ma is nagyon ambivalens. A későbbi üzletember 1967-ben végezte el a Moszkvai Erdészmérnöki Egyetem Elektronika szakát, 1973-ban a Moszkvai Állami Egyetem Mechanikai-matematikai szakát, majd doktori fokozatot is szerzett. 1991 óta az Orosz Tudományos Akadémia tagja, több mint 100 tudományos írás szerzője.

A történelem mégsem a tudományos oldaláról fog emlékezni Borisz Berezovszkijra: 1989-ben az akadémikus saját üzletbe kezdett, amely a ’90-es években Oroszország egyik leggazdagabb emberévé tette őt. Berezovszkij első vállalkozása a „LogoVaz” volt, amely a külföldről visszaexportált orosz VAZ autók értékesítésével foglalkozott, majd 1991-től a Mercedes-Benz kizárólagos forgalmazója lett. 1992-ben már az Egyesült Bank igazgatótanácsának élén találjuk Berezovszkijt, majd 1995-től a médiába szállt be, 1996-ban pedig az energiaszektorba, amikor a Szibnyefty igazgatótanácsának tagja lett.

1999-re Berezovszkij kiépített a média-birodalmát, és az orosz média piac nagy részét a kontrollja alatt tartotta: így övé volt az egyik legnívósabb orosz lap, a Kommerszant, a TV-6 csatorna és az orosz ORT – Egyes csatorna, illetve olyan újságok és folyóiratok – a teljesség igénye nélkül – mint a Független Újság (Nyezaviszimoja Gazeta), Moszkovszkaja Komszomolka, Vlaszty vagy az Ogonyok.

Média birodalmával pedig Berezovszkij óriási hatalomra tett szert: az 1996-os elnökválasztás során Borisz Jelcin valószínűleg éppen neki köszönhette a győzelmét a kommunista Gennagyij Zjuganovval szemben, aki a média kampányt megelőzően vezette az orosz népszerűségi indexeket. Ugyanúgy kivette a részét Berezovszkij Putyin megválasztásában is az 1999-2000-es kampány idején. Sokak szerint ha nem lett volna Berezovszkij, nem lett volna Putyin sem. Berezovszkij saját visszaemlékezéseiben azt írta, hogy 1991-ben ismerkedett meg Vlagyimir Putyinnal, és arra is utalt, hogy a jelenlegi orosz elnök az FSZB-s vezetői kinevezését is neki köszönhette.

A Gazeta.ru szerint az oligarchák elleni keresztes hadjáratot is neki köszönhetik – a Kreml új vezetője számára már elfogadhatatlan volt, hogy vannak olyan emberek az országban, akik hatalomban az ország elnökével tudnak versenyezni, és elnökök megválasztását és bukását is el tudják érni. Éppen ekkor, a 2000-es évek után indult az oligarchák elleni háború, és a média és az energia szektor állami kézbe történő betagolása.

Berezovszkij a ’90-es évek végén egyre többet foglalkozott a politikával, és Roman Abramoviccsal együtt 1999-2000 között az orosz Állami Duma képviselője lett. 2000 elején pedig Putyin választási kampányában is részt vett. Azonban az üzletember feje fölött már gyülekeztek a felhők: 1996 óta a sajtóban rendre cikkek jelentek meg a szervezett bűnözéssel való kapcsolatáról, 1999-ben a svájci ügyészség indított vizsgálatot ellene pénzmosás vádjával, szintén ugyanebben az évben pedig az orosz ügyészség is nyomozásba kezdett.

Berezovszkij végül 2000 novemberében emigrált Nagy-Britanniába, miután értesült arról, hogy vádemelésre készül ellene az Orosz Főügyészség az Aeroflot ügyében (amelyben hatalmas állami pénzek tűntek el). Oroszországban azóta, 13 éve nem járt, 2003-ban pedig megkapta a politikai menedékjogot Nagy-Britanniában (az első években Kreml megtorlásától tartva Platón Jelenyin álnév alatt bujkált – erre a névre szóló útlevelet a brit hatóságok bocsátották a rendelkezésére).

Berezovszkij szerepe a narancsos forradalmakban

Maga Berezovszkij szerint 2000-2003 között jelentős összegekkel szponzorálta a narancsos forradalmat Ukrajnában. Az üzletember nagymamája az ukrán Harkovból származott, és állítása szerint részben emiatt érzett felelősséget az ország iránt (a másik ok az lehetett, hogy az orosz-orientált irányból Berezovszkij európai irány felé szerette volna fordítani az országot. A később az ukrán „Szegodnya” lapnak adott interjú szerint az orosz milliárdos 45 millió dollárral támogatta Viktor Juscsenkót és Julija Timosenkót, és az általuk kikiáltott narancsos forradalmat, azonban mint tudjuk, sok jó nem sült ki belőle, és Berezovszkij szerint a pénz útjáról sem kapott soha semmiféle információt.

2006-ban az „Ekho Moszkvi” orosz rádió élő adásában Berezovszkij elmondta, hogy az Oroszországban történő „erőszakos hatalomátvételen” dolgozik, és ezért a megfelelő embereknek nyújt pénzügyi segítséget. Ezen állításai után az Orosz Főügyészség újabb vádakat emelt ellene erőszakos hatalomátvétel megszervezésének vádjával. Később, a londoni nyomozás során Berezovszkij módosította az állításait, és azt mondta, hogy nem az erőszakos útban gondolkodott, hanem Ukrajnához hasonló narancsos forradalom mintáján.

Berezovszkij emigrálásával gyakorlatilag egy korszak zárult le Oroszországban: a féktelen meggazdagodás, a hirtelen megnyíló lehetőségek és az oligarchák korszaka. Putyin sikeresen konszolidálta a hatalmát az évek során és önálló politikai törekvésekkel rendelkező orosz oligarchák helyett saját magának alárendelt, hűséges milliárdosokat hozott létre, akik még véletlenül sem mennek a politika közelébe.

Berezovszkij halála óta még alig telt el egy nap, és az orosz sajtóban és blogokban sorra jelennek meg a Berezovszkijról szóló cikkek, elméletek és publicisztikák. Sokan még odáig is elmennek, hogy az orosz milliárdost a ’90-es évek „egyik legnagyobb” politikusának és államférfijának nevezik, akinek halálával Oroszország sokat veszített.

Azonban mielőtt fehérre festenénk a fekete hollót, jobb ha tudjuk, hogy az orosz oligarcha különböző bűnszervezetekhez állt közel, többször vádolták sikkasztással és pénzmosással és valószínűsíthető, hogy a ’90-es évek néhány gyilkossága is valamilyen szintű részvételével zajlott. Ha eltekintünk attól, hogyan jutott Berezovszkij a vagyonához, és hogyan szerezte meg fillérekért a privatizáció során az állami óriásvállalatokat (mert hát sokan csinálták ugyanezt abban az időben Oroszországban), még mindig sok olyan vád merült fel ellene, amit nem tudott tisztára mosni.

Paul Klebnikov a Forbes orosz szerkesztőségének vezetője volt, és a 1996-ban a magazinban egy terjedelmes cikket publikált Borisz Berezovszkijról (ekkor még a londoni Forbes-on keresztül, mert az orosz szerkesztőség csak 2004-ben jött létre): Klebnikov csalással, pénzmosással vádolta az orosz üzletembert, továbbá széleskörű kapcsolatokkal az orosz maffiával és a csecsen fegyveresekkel és emellett bérgyilkosságokkal. Klebnikov szerint éppen Berezovszkij rendelte meg Lisztjev meggyilkolását, mert a népszerű műsorvezető útjában állt a terveinek. Berezovszkij 1996-ban a londoni bíróságon keresztül beperelte Klebnikovot a cikk miatt, azonban csak azt tudta elérni, hogy a Lisztjev gyilkosságára vonatkozó részt meg kellett cáfolni a Forbes-nak, mert nem volt hozzá elegendő bizonyítékuk. Az orosz milliárdosról szóló további állítások azonban továbbra is publikusak maradtak.

Paul Klebnikov 2000-ben végül egy könyvet is írt Berezovszkijról: „A Kreml Keresztapja: Borisz Berezovszkij és Oroszország kifosztása. Érdekessé, hogy a nagysikerű könyvet az orosz, német, angol, francia és lengyel nyelv mellett magyarra is lefordították. Így mindezzel Klebnikov alaposan odasózott Berezovszkijnak és a Berezovszkijról kialakított képnek. A Forbes orosz szerkesztőségének vezetőjét az irodája előtt lőtték le Moszkvában, 2004. július 9-én. Az ügyhöz még hozzátartozik, hogy a még életben lévő Klebnikovért kiérkező mentőben nem voltak meg az alapvető elsősegély nyújtáshoz szükséges kellékek, így hiányzott az oxigén maszk. A kórházba érve pedig a súlyosan megsebesített újságírót a műtőbe vitték, azonban beragadt a lift… Paul Klebnikov végül a liftben hunyt el. Gyilkosaira soha nem derült fény – tegyük hozzá, ahogy Lisztjev gyilkossága sem volt megoldva. Sokak szerint az ő bérgyilkossága mögött is Borisz Berezovszkij állhatott.

Egy ilyen volumenű ember esetében – aki a londoni emigrációja során rendszeresen kifejtette a véleményét Putyinnal szemben, és az orosz ellenzéket is pénzelte – felmerülhet az idegenkezűség gyanúja, hiszen a Kreml legfőbb ellenségei közé tartozott. Az elmúlt években azonban Berezovszkij politikailag nem volt aktív, és minderre komolyan rányomta a bélyeget az is, hogy a Roman Abramovics elleni pert is elvesztette. Berezovszkij 5 milliárd dollár értékben követelt kártérítést Abramovicstól, azonban miután a londoni bíróság elutasította a keresetét, azzal szembesült, hogy több millió dollár értékben fizetnie kell az ügyvédjeit és a per egyéb költségeit. Emiatt Berezovszkij gyorsan le is állította a másik két londoni perét is.

Mindezek után Berezovszkij csőd közeli helyzetbe került. Vagyonának jó részét még az Oroszország elhagyása után elveszítette, és azóta a kiadásaival szemben nem keresett pénzt. Ennek ellenére 2008-ban a Forbes így is 1,3 milliárd dollárra becsülte Berezovszkij vagyonát, de úgy tűnik, hogy 2013-ra Berezovszkij szorult helyzetbe jutott. Erről tanúskodott, hogy az orosz üzletember az elmúlt hetekben árverésre bocsátotta az ingatlanjait, elbocsátotta a dolgozóinak egy részét és eladta az 1927-es Rolls-Royce-át. Ennek a csúcspontja volt, hogy még az általa sokra értékelt, Andy Warhol által készített festményét, a „Vörös Lenint” is árverésre bocsátotta, amely 202 ezer dollárért kelt el.

Berezovszkij halálhíre után Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov arról is beszámolt, hogy néhány hónappal ezelőtt az orosz oligarcha egy levelet is írt Putyinnak, amelyben azt írta, hogy elismeri, hogy sok hibát követett el az életében, és mindezekért bocsánatot kért Putyintól, és azt kérte, hadd térhessen haza Oroszországba. Sokan a Kreml spekulációjának nevezték az említett levelet, azonban annak tartalma könnyen elképzelhető abból kiindulva, milyen lelki állapotban lehetett Berezovszkij. Ezt erősíti a Forbes újságírójának vasárnapi szenzációs nyilatkozata is: Ilja Zsegulev, a Forbes orosz szerkesztőségének elemzője egy nappal Berezovszkij halála előtt csinált vele interjút. Az újságíró Londonban találkozott az üzletemberrel a Four Seasons szállodában március 22-én. Zsegulev állítása szerint Berezovszkij azt is megígértette vele, hogy ez az interjú nem kerül publikálásra, amíg életben van.

Zsegulevnek adott interjújában Berezovszkij elmondta, hogy óriási honvágyat érzett az elmúlt években, és semmit nem akart volna annál jobban, mint hogy hazatérhessen Oroszországba. Az üzletember azt is elmesélte néhány nappal azelőtt, hogy az üzleti élet már rég nem érdekli, és szíve szerint leginkább vissza akart volna térni a tudományba.

Berezovszkij elmondta, hogy nagyon sok dolog átértéktelenedett benne, és elvesztette már az életbe vetett hitét, nem találja az élete értelmét, és nem tudja, mit tegyen most.

Abszolút idealisztikus módon képzeltem el a demokrácia építését Oroszországban. Azt is túlságosan idealisztikusan képzeltem el, hogy mi az a demokrácia Európa központjában. Alulértékeltem Oroszországot és erősen túlértékeltem a Nyugatot. Mindez fokozatosan zajlott, és végül teljesen átértékeltem az elképzelésemet Oroszország útjáról” – idézte Berezovszkijt Ilja Zsegulev.

A RIA orosz hírügynökség szerint Berezovszkijjal infarktust végezhetett, amire szerintük az utal, hogy problémái voltak a szívével és nemrég Izraelben volt emiatt kezeléseken. Biztos, hogy halálának pontos okaira csak a boncolás fog fényt vetni, de addig is a Kremlben izgulhatnak, hogy nem kerül-e az oligarcha halála után napvilágra olyan anyag, amely sok orosz vezetőt kompromittálhatna. Berezovszkij sok mindenben benne volt és túl sok mindent tudott.

Anton Bendarzsevszkij

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »