Akit az utolsó európai diktátor is gyászol

Ezrek rótták le kegyeletüket és sírtak Hugo Chávez venezuelai elnök temetésének napján, miután a 14 éve hatalmon lévő forradalmár rákos megbetegedésben március 5-én elhunyt. Számos latin-amerikai és karibi ország vezetője repült Caracasba, hogy elkísérje utolsó útjára Chávezt. Nem okozott nagy meglepetést az iráni és a belarusz elnök személyes részvétele sem a ravatalozón, hiszen az utóbbi években Ahmadinezsád és Lukasenko is szoros kapcsolatokat építettek ki a dél-amerikai országgal.

Háromnapos gyász Belaruszban – Egy szövetségest veszítettek el

Alekszandr Lukasenko, Belarusz elnöke, akit Európa utolsó diktátorának nevezik, háromnapos gyászt hirdetett az országban az elhunyt latin-amerikai diktátor barátjának, Hugo Chávez tiszteletére. Egy március 8-ára tervezett ünnepélyes fogadást el is halasztottak, hogy Belarusz népe méltó módon emlékezhessen meg a baráti ország eltávozott vezetőjéről.

A két ország szoros kapcsolatának és a venezuelai elnök történlmi jelentősségének hangsúlyozására Minszk, Belarusz fővárosának lakosai hamarosan napi rendszerességgel viszontláthatják Chávez nevét, hiszen egy a latin-amerikai diktátor által meglátogatott utca átnevezését fontolgatják a minszki polgármesteri hivatalban.

Lukasenko ezen felül személyesen is Caracasba repült a bolivári forradalmár temetésére, ami összességében nem számít nagy meglepetésnek a két ország utóbbi években jelentősen erősődő kapcsolatait tekintve. A két ország ugyanis már stratégiai jelentősségű kapcsolatokat ápol, ami azt jelenti, hogy nem csak a Nyugat-ellenes retorika és a diktatúrába hajló politikai rendszer köti, vagyis kötötte össze a két vezetőt és országukat.

Elvtársak? – Hátra a lenini vagy bolivári úton?

Venezuela és Belarusz is hasonló helyzetben találta magát az utóbbi időkben, így a két diktátor könnyen megtalálta a közös hangot. Barátságuk kialakulásában nagy szerepet játszhatott, hogy mind Chávez, mind pedig Lukasenko teljes erőbedobással a XXI. század szocializmusát építették.

Több-kevesebb sikerrel. A venezuelai elnök ugyan jelentős eredményeket ért el a szegénység csökkentésében, hasonlóan Lukasenkóhoz, és mindkét vezető hű híve volt a stratégiai szekotork államosytásának. Szakértők szerint azonban a populista politika ideje lejárt mindkét országban.

Venezuela és Belarusz jóléte is jelentős mértékben múlik az olajon, csak amíg az előbbi exportjának 80 százalékát az olaj adja, addig az utóbbi gazdasági teljesítménye szinte teljes mértékben az orosz olaj importtól függ. Venezuelában egyébként a gazdasági problémák kezelésére kétszer értékelték le a nemzeti valutát az utóbbi három évben.

Pénz beszél, diktátor ugat

Az ideológiai és személyes barátság tehát kapóra jött, hogy a két vezető enyhítse országaik függőségét szomszédjaiktól. A kapcsolatok erősítésével Caracas az USA szorításából, míg Minszk Moszkváéból próbált szabadulni, vagy legalábbis egy kicsit eltávolodni. A szélesedő kereskedelem a két ország között belpolitikai előnyökkel is járt a diktátorok számára, hiszen így el lehetett kerülni a jóléti intézkedések visszafogását.

A legjelentősebb üzlet a fegyvert olajért projekt volt 2010-ben, amely keretében Belarusz légvédelmi radar rendszert „adományozott” Venezuelának,míg ezutóbbi havi 80.000 hordó olajjal hálálta ezt meg. Az üzlet nem csak a bolivári hadsereg erősítését szolgálta, hanem egy Amerikán kívüli országgal való kapcsolatok erősítését, valamint Venezuela zéró felé közeledő pénztartalék csökkenésének megállítását is. Belarusz ugyanígy szintén nem kényszerült jelentős összegeket kiadni pénztartalékaiból, így fenntartva a jólét látszatát.

Más projekteket is indítottak, így traktor és teherautó importot Belaruszból, valamint Minszk egy gyárat is alapított a dél-amerikai országban. A két ország közös olajkitermelésbe is fogott az Orinoco deltájában, amihez egyébként kapóra jött, hogy Chávez elüldözte a nagy nyugati olajvállalatokat. Belarusz építkezési vállalkozók jelentős megrendeléseket kaptak Venezuelától lakóházak építésére.

A kereskedelmi forgalom mindazonáltal csökkenőben van a két ország között, aminek az az elsődleges indoka, hogy az óceánon át való olajszállítás drágának bizonyult.

Lukasenko is Chavez sorsára jut? – Mit hoz a jövő?

Európa utolsó diktátora megígérte Belarusz népének, hogy fenntartja a Venezuelával ápolt baráti kapcsolatokat, amivel hozzájárulhat mindkét ország fejlődéséhez és jólétéhez. Szakértők szerint ugyanakkor a politikai kapcsolatok lazulására lehet számítani, hiszen az új venezuelai vezetés nem feltétlenül szimpatizál majd Lukasenkóval olyan mértékben, mint ahogy azt Chávez tette.

Minszk tehát mindenképp szeretne szoros kapcsolatokat tartani Venezuelával. Lukasenko érzelmileg heves reakciójáról és gyászáról egy megkérdezett pszichiáter úgy nyilatkozott, hogy a diktátor egy közeli barátjának elvesztésével átélheti, hogy esetlegesen mi vár rá öregedésével. Könnyei tehát nem elhunyt barátjának szóltak a szakértő szerint, hanem a haláltól és a hatalom elvesztésétől való félelem megnyilvánulásai voltak.

Az április 14-i venezuelai elnökválasztás kimenetele jelentős változást hozhat nem csak Caracas és Minszk kapcsolatában, hanem Venezuela Nyugathoz való viszonyában is. Még egy hónap, és minden kiderül az új venezuelai irányvonallal kapcsolatban. Addig is viszont izzadhatnak a diktátorok.