Új vizeken az afrikai kalózok

Bár Szomáliát sokan még mindig a bukott állam iskolapéldájaként emlegetik, az elmúlt egy év bővelkedett reményteli eseményekben. Az Afrikai Unió kontingense kiszorította az al-Shabaab milicistáit a jelentősebb városokból, több mint húsz év után pedig megalakult az első állandó kormány, melyet nemrég az Egyesült Államok is elismert. Eközben úgy tűnik, a hírhedt szomáliai kalózok csillaga is leáldozóban van, örökségük azonban tovább él a kontinens másik féltekén.

A Nemzetközi Tengerhajózási Iroda (IMB) adatai szerint a kalóztámadások száma az Ádeni-öbölben tavaly 75-re csökkent az előző évi 237-ről. 2012-ben a szomáliai kalózok összesen tizennégy hajót raboltak el, feleannyit, mint 2011-ben, és a túszul ejtett személyek száma is hasonló arányban csökkent. Bár egyes kalózbandák még mindig fenyegetést jelentenek Szomália partjaitól egészen az Ománi-öbölig, immár kilenc hónapja nem hajtottak végre sikeres támadást.

Valószínűleg nem véletlen, hogy az egyik leghírhedtebb kalózvezér, a „Nagyszájú” néven ismert Mohamed Abdi Hassan idén januárban jelentette be „visszavonulását”. Elmondása szerint nyolc éven át irányított gyakran nagyszabású kalózakciókat és túszejtéseket, most azonban úgy döntött, feladja ezt az életet és többé nem vesz részt bandatevékenységben. „Miután sok társamat biztattam arra, hogy hagyjanak fel a kalózkodással, úgy döntöttek, ők is kilépnek” – mondta Hassan a BBC-nek.

Miért megy egy kalóz nyugdíjba?

A Nagyszájú pálfordulása és a kalóztámadások számának csökkenése sokak szerint a térségben folyamatosan járőröző tengeri flottáknak köszönhető. 2008 óta több tucatnyi hadihajót vezényeltek az Ádeni-öbölbe nemzetközi missziók keretében, hogy felvegyék a kesztyűt a tengeri kereskedelem e fontos útvonalát veszélyeztető kalózokkal. A NATO Óceánpajzsa és az Európai Unió Atalanta hadművelete mellett nemzeti flották is részt vesznek a térség biztosításában, többek között Oroszország, Kína, India, sőt Pakisztán és Irán is küldött hadihajókat a feladatra.

Az Európai Unió koalíciós erői tavaly már szárazföldi műveleteket is végrehajtottak Szomáliában, hogy felszámolják a partvidék kalózbázisait. Hasonló akciókra került sor az ország északi autonóm régiójában, Puntföldön is, ahol legutóbb a helyi hadsereg csapott le a banditák egyik búvóhelyére, évek óta fogvatartott túszokat kiszabadítva.

Bár a különböző nemzetközi missziók és a térségben érdekelt államok támogatása semmiképp sem elhanyagolható, számos elemző úgy véli, a szomáliai kalózkodás visszaszorulása elsősorban nem az efféle erőfeszítéseknek köszönhető. Véleményük szerint a szóban forgó óriási területen néhány tucatnyi hadihajó nem képes garantálni a tengeri kereskedelem biztonságát, a nehezen észlelhető motorcsónakokon (olykor az éj leple alatt) támadó kalózok pedig könnyen ki tudják játszani ezt a meglehetősen hézagos védelmet. Ahogy azonban a Reuters írása is rámutat, a hivatalos statisztikák szerint a kalózok eddig egyetlen olyan hajót sem tudtak elfoglalni, melynek fedélzetén fegyveres őrök tartózkodtak.

Veszélyesebb vizeken

Az Ádeni-öbölben tehát úgy tűnik, megtalálták a probléma ellenszerét, Nyugat-Afrika partjainál azonban fellendülőben van a kalózkodás. A Guineai-öbölben 58-ra emelkedett a regisztrált támadások száma az elmúlt évben, melyek fele nigériai felségvizeken érte a hajókat. Idén februárban máris három kalóztámadást jelentettek az ország partjainál, a sokasodó incidensekkel pedig Nigéria (Szomália után) a második helyen szerepel a kalóztevékenység által leginkább sújtott államok listáján.

A nigériai partvidék elsősorban a gazdag fém- és olajlelőhelyek miatt vált a bűnbandák célpontjává. Míg a kalózok tevékenysége korábban a Niger-delta környékére korlátozódott, az olajárak emelkedése és a helyi hatóságok erőtlen fellépése miatt a Guineai-öbölbe is kiterjesztették műveleteiket. A szaporodó kalóztámadások és a térségben növekedő biztonsági kockázat következtében a tengeri szállítás költségei meredeken emelkedni kezdtek, a nyugat-afrikai országok azonban mindeddig nem hoztak létre hatékony fórumot erőfeszítéseik összehangolására. Így – bár egyes állami akciók átmenetileg képesek visszaszorítani a felségvizeiken zajló bűnözést – a kalózok könnyűszerrel megtalálják az épp sebezhető hajózási útvonalakat.

A Guineai-öbölben kialakult helyzet ráadásul nem csak térség államait érinti érzékenyen, a régióból származó import fedezi ugyanis Európa olajfogyasztásának negyven, az Egyesült Államok fogyasztásának pedig mintegy harminc százalékát.

Működhet-e a bevált gyógyír?

Bár nyilvánvalóan fontos nemzetközi érdekek forognak kockán, a Guineai-öböl valószínűleg nem kapja meg a maga Óceánpajzsát vagy Atalanta-hadműveletét. Alapvető különbség ugyanis a szomáliai és a nyugat-afrikai helyzet között, hogy míg előbbi esetén leginkább nyílt tengeri kalózkodásról beszélhetünk, addig a Guineai-öbölben a bűncselekmények túlnyomó része a parttól számított tizenkét tengeri mérföldön belül, vagyis az egyes országok joghatósága alá tartozó parti tengeren történik. A Nemzetközi Tengerhajózási Iroda adatai szerint ez elmúlt tíz évben mindössze 108 esetben támadtak meg hajókat az öböl nemzetközi vizein, míg a felségvizeken 170, a kikötőkben pedig 270 ilyen incidens történt. A nemzetközi egyezmények értelmében ezek a bűncselekmények így nem kalózkodásnak, hanem fegyveres rablásnak minősülnek, melyekkel szemben az érintett államnak van joghatósága fellépni.

Az Ádeni-öbölben bevált „varázsszer” használatára, vagyis privát biztonsági cégek szerződtetésére természetesen Nyugat-Afrikában is adott a lehetőség. A cégek kiválasztásakor azonban figyelembe kell venni, hogy a helyi vállalkozók által alkalmazott személyzet gyakran rendkívül alulfizetett, ezért fennáll a veszély, hogy a hajók védelmére hivatott fegyveresek megvesztegethetővé válnak, sőt maguk is illegális tevékenységek felé fordulnak.

A régió szakértői ugyanakkor rámutatnak, hogy a megerősített biztonsági intézkedések önmagukban nem jelenthetnek hosszú távú megoldást. Az alapvető probléma ugyanis az érintett országok gazdasági és társadalmi rendszerében rejlik. Bár Nigéria az elmúlt években rengeteg bevételhez jutott a természeti erőforrások és a feltárt olajlelőhelyek kiaknázásával, a javak egy szűk elit kezében összpontosultak, mélyítve az egyébként is meglévő társadalmi szakadékot. Az így kialakult feszültség feloldása és átfogó kormányzati reformok végrehajtása lehet tehát az a lépés, mellyel a térség kalóztevékenysége hathatósan és tartósan visszaszorítható.