Költségvetési csörte a Kongresszusban

A képviselőházi többséget adó republikánus képviselők ultiátumot intéztek a 2009 óta költségvetési ügyekben inaktív Szenátusnak: vagy előállnak április közepéig saját javaslatukkal a büdzsét illetően, vagy nem látják a fizetésüket egy jó ideig. A demokrata szenátorok válaszul elhatározták, hogy végre elkészítik a felsőház saját tervezetét, ráadásul megoldásokat kívánnak találni arra, hogy hogyan egyeztessék össze a két kamara koncepcióját, mely végül remélhetőleg az egységes költségvetéshez fog elvezetni.

Republikánus kihívás a Képviselőházból…

A Kongresszus alsóháza 285:144 arányban megszavazta a kormányzat által kölcsönözhető összeg felső határát, egészen májusig. Ugyanakkor nem került szóba az minden egyes dollárt számba vévő megszorító csomag, melyet a republikánusok ezidáig annyira benne szerettek volna látni a költségvetési plafonról szóló döntésben.

Hogy megértsük annak okát, hogy erről az elképzelésükről miért mondtak ez alkalommal le a republikánusok, figyelembe kell vennünk a tényt, hogy tulajdonképpen ultmátumot adtak a felsőház demokrata többségének: április 15-ig el kell készíteniük saját büdzsétervezetüket, különben oda a fizetésük. Ezáltal a Szentáus került a politika reflektorfényébe, mely 2009 (!) óta nem állt elő saját költségvetési javaslattal.

Az elmúlt két esztendőben a republikánus képviselők igen aktívnak tűntek a költségvetés körüli politikai csatározásokban: a Képviselőház részletes, ám nem kötelező erejű tervezeteket fogadott el, melyek a II. világháború óta nem látott szinteken vezetne be megszorításokat a kiadások oldalán. A republikánusok elképzeléseiben jóval egyszerűbb adórendszer koncepciója foglal helyet, de hozzányúlnának többek között a Medicare programhoz is. A demokraták persze támadták ezeket az elképzeléseket, de önálló javaslatok helyett a kiadáscsökkentés „kiegyensúlyozott megközelítését” kérték.

A legújabb javaslat elfogadását hiába próbálták megakadályozni az alsóházi demokrata vezetők. Sajátjaikon kívül a többséghez tartozó képviselőket is igyekeztek rávenni arra, hogy tegyék meg azt, amiről eddig azt mondták, hogy soha nem tennének meg, vagyis hogy emeljék meg a hiányplafont. 86 demokrata ráadásul így is megszavazta, így hiába a 33 republiánus „nem” szavazat.

A követekző kritikus időpont március 27, ugyanis ekkor jár le bizonyos kormányzati kiadások finanszírozása. A republikánusok nem titkolják, hogy azt várják el az Obama-adminisztrációtól, hogy a hatalmas költségekkel járó programokat, mint például a Social Security, a megadott időpontig állítsa le, vagy változtasson rajta, mely hosszútávon költségvetési szempontból üdvös intézkedés volna.

… és a demokraták válasza a Szenátusban

A Szenátus többségét adó demokraták elhatározták, hogy megszavazzák a kormányzat pénzkölcsönzésre vonatokozó korlát megemelését, ugyanakkor vállalkoznak arra is, hogy elkészítik a költségvetés tervezetét, annak a ténynek a tudatában, hogy kudarcuk esetén a fizetésükhöz nem juthatnak hozzá.

Az NBC-nek nyilatkozó New yorki szenátor, Charles E. Schumer a lépést az elnök győzelmeként értékelte, hiszen 2011 óta, amikor is ugyan ezen problémák miatt példátlan módon az Egyesült Államok besorolása romlott a hitelminősítőknél, Obama nem hajlandó vitázni a költségvetési plafon témájában.

A szenátor, miután a demokraták felsőházi vezetőjével, a nevadai Harry Reiddel, valamint a költségvetési bizottságot elnöklő Patty Murray-vel egyeztetett, lehetségesnek találja, hogy a Kongresszus sikeresen túljusson a következő nehéz időponton, március elsején, amikor is a védelmi és egyéb hazai kiadások lefaragásának kezdetére kerülne sor.

A demokraták az adókkal kapcsolatos elképzeléseik elfogadtatása során az egyeztetés eszközéhez nyúlnának: a Kongresszus adóbevételekkel foglalkozó bizottságainak iránymutatásokat adnának az adótörvény széleskörű átvizsgálását és leegyszerűsítését illetően, az elkövetkező tíz évre vonatkozó bevételekkel számolva. Az így kialakuló adószabályozás elfogadásához elegendő volna 51 szenátor szavazata.

Ha esetleg mindkét ház elfogadja a maga elképzeléseit, következő lépésként a végső bevételekről és kiadásokról szóló iránymutatások feletti vitára kerülhet majd sor. Ha megegyezés születik a költségvetési lefaragások ügyében, az hatástalaníthatja a márciustól bekövetkezendő megszorító lépéseket.

Ha a Képviselőház érvényt akar szerezni a szigorú költségvetésnek, ki kell mondani, hogy ez csak szigorú megszorítások árán lenne elérhető, aminek áldozatául kellene esnie egy sor olyan szociális programnak, mely a szegényebb rétegeknek és a középosztály számára volt nagyon fontos. A republikánusok persze nem iparkodnak megmagyarázni, milyen módszerekkel is képzelnék el a szigorú költségvetés megvalósulását. Viszont a demokraták is komoly kihívással néznek szembe: a felelős költségvetési politika a nagy reformelképzelések lelassítását követelheti meg.