Mi lesz most a szegényekkel?

Tizenöt éven keresztül a millenniumi fejlesztési célok szolgáltak iránymutatásul az európai fejlesztési politika számára. Az EP fejlesztési szakbizottsága a héten a jövőbeni feladatokról vitázott.

Az ENSZ millenniumi fejlesztési céljait 2000 decemberében fogalmazta meg 189 ország. 2015-re a következő nyolc célt tűzték ki: a mélyszegénység felszámolása; egyetemes általános iskolai oktatás; a nemek közti egyenlőség előmozdítása; gyermekhalálozás csökkentése; az anyák egészségi állapotának javítása; HIV/AIDS, malária elleni küzdelem; fenntartható környezet; globális partnerség.

2015-ig már csak két év van hátra, az azonban már látszik, hogy a millenniumi fejlesztési célok csak részben valósulnak meg. A célok megvalósulása több esetben nem teljesül 2015-re éppen ezért szükséges az Európai Parlament fejlesztési Bizottsága szerint már most a 2015 utáni időszakra is fókuszálni. A 2015 utáni feladatokról Filip Kaczmarek néppárti, lengyel képviselő készít jelentést.

Bár a globális szegénység, a gyermekhalandóság és a nyomortelepeken élők száma csökken, továbbra is várat magára, hogy megfelelő kezeléshez jusson az összes HIV-fertőzött, ne legyen éhes száj a világon, és csökkenjen az anyák körében a halandóság.

A meghallgatás levezető társelnöke Keith Taylor zöldpárti, brit képviselő volt, aki szerint nincs ok a lazításra, mivel 2015-ben világszerte több mint 600 millió ember nem jut majd megfelelő minőségű ivóvízhez és közel egymilliárdan kevesebb, mint napi 1,25 dollárból lesznek kénytelenek megélni. Sok anya továbbra is szükségtelenül hal majd meg szülés közben, és sokan vesztik életüket megelőzhető betegségekben.

A német Sudwind Institut szerint a 2015 utáni fejlesztési célok kidolgozásában az Európai Parlament is fontos szerepet játszhat. Az intézet szerint az egyik lehetséges út, hogy az uniós tagállamok 2015 után megerősítik az együttműködésüket a fejlődő országokkal, valamint Brazíliával, Kínával, Indiával és Oroszországgal. Emellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni a fenntartható fejlődésre is.

Az intézet egy munkatársa hangsúlyozta azt is, hogy a tagállamoknak tartaniuk kell a korábban tett, ám sokszor nem teljesített ígéretüket, amely szerint a GNI 0,7%-át költik segélyezésre. 2011-ben ezt a szintet az Unióban csak Svédország, Dánia, Luxemburg és Hollandia érte el. Magyarország akkor a GNI 0,11 %-át költötte segélyezésre, amely a számára, mint 2004-ben csatlakozott tagállamszámára kitűzött GNI 0,33 %-os segélyezésnek csak a harmada volt.