Németország gáncsolja el a bankfelügyelet tervét?

Kérészéletűnek bizonyulhat az eurózóna pénzügyminisztereinek hosszú ideje tartó egyet nem értése után áttörésként értékelt megállapodása a közös banki felügyelet felállításáról, amely egy újabb lépést jelent az európai bankunió felé.

A német központi bank, a Bundesbank aggodalmát fejezte ki a megállapodás részleteit illetően, amely véleményük szerint nélkülözi a „hosszú távú szilárd jogi alapot”. Jens Weidmann, a Bundesbank vezetője szkepticizmusának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a közös valuta stabilitásáért felelős Európai Központi Bank (European Central Bank, ECB) lenne a megfelelő szervezet a bankok felügyeletére. Úgy látja, a két feladatkör különválasztása nem elfogadható és nem biztosítja a szerv függetlenségét.

A csúcson ugyanis döntés született egy mediációs bizottság felállításáról, amely a nem eurózóna tagokat is tömörítő felügyeleti szerv és a valutauniót képviselő Európai Központi Bank kormányzó tanácsa között közvetítene, elsősorban véleménykülönbség esetén. Így sikerült lecsendesíteni a németek aggodalmát, egyben elkerülni, hogy az ECB váljon felelőssé azokért az esetekért, amelyekre közvetlenül nem terjed a felügyelete.

Habár a megállapodás leginkább a német érdekeknek kedvezett, a Merkel-adminisztráció mégsem elégedett. Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter egy új „kínai Nagy Falat” kívánt létrehozni, vagyis a lehető legszigorúbban szétválasztani a felügyeleti szervet a központi banktól, elkerülve ezáltal bármilyen érdekkonfliktus esélyét is. „A kormányzó tanács tagjai nem lehetnek tagjai a felügyeleti ügynökségnek, és a csúcsszerv a hatóság kell, hogy legyen” – közölte.

A felügyelethez a valutaunión kívüli országok is jelezhetik csatlakozási szándékukat, ám ez nem kötelező érvényű. A kompromisszum alapján lehetővé válik az is, hogy a bankok – immár a kormányok közbenjárása nélkül – közvetlen segélyért folyamodjanak az Európai Stabilitási Mechanizmusnál (European Stability Mechanism, ESM).

Az egyezséget létrejöttét az egymásnak feszülő német-francia érdekellentét okozta: míg Berlin csakis a nagyobb pénzügyi intézményeket vonta volna be az európai ellenőrző szerv látókörébe, addig Párizs a hatókört az összes bankra kiterjesztette volna. A létrejött kompromisszum szerint az ECB azokat a bankokat vonja ellenőrzése alá, amelynek eszközei meghaladják a 30 milliárd eurót, vagy amelyek eszközei a bank anyaországa bruttó hazai össztermékének (Gross Domestic Product, GDP) 20 százalékát képviselik. Amennyiben az adott tagállam egyik bankja sem felel meg az előző feltételeknek, úgy a három legnagyobb pénzügyi intézet kerül felügyelet alá.

A tervek szerint ezen felül az ellenőrző szerv közvetlenül beavatkozhat a valutaunió mintegy 6 ezer bankjának működésébe, függetlenül azok méretétől. Továbbá nyomozást indíthat, büntetést szabhat ki a bankokra, valamint – habár még a részletek nem ismertek – a tervek szerint egy pénzalapot is létrehoznának a felszámolásra váró pénzügyi intézetek számára. Az ellenőrző szerv márciusban kezdi meg tevékenységét és a 2013 végére teljesen működőképessé válik.