Bezzegországból negatív példa: borul az argentin fellegvár

Már hónapokkal ezelőtt világossá vált, hogy a fogyasztás élénkítésére alapozott argentin gazdasági csoda véget ért. November végén a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítő cég öt fokozattal minősítette le az argentin állam hosszú lejáratú devizaadósságát, így a „CC” azaz „jelentős kockázatú” kategóriába sorolta.  Christina Fernández elnök a keselyűket hibáztatja, a fragmentált argentin belpolitikában azonban még mindig nincs olyan ellenzéki vezető, aki képes lehetne leváltására, az elnöknő ezért tekintélyének megszilárdítására koncentrál.

Valóban félni kell egy újabb államcsődtől?

Buenos Aires-nek azonban nem sikerült minden hitelezőjével megegyezni az államcsődöt követően az adósságai átütemezéséről és leírásáról. Köztük  a Párizsi Klubba tömörült országokkal, illetve az Elliott Associates nevű fedezeti alappal sem, amely október végén pert nyert egy New York-i bíróságon Argentína ellen. A fedezeti alap összesen 1,33 milliárd dollárt követel, amiért Argentínában keselyű alapnak hívják. A bírósági döntése ráadásul arra ösztönöz, hogy a hitelezők ne menjenek bele az átütemezésbe. Az argentin állampapírok hozamprémiuma 10% fölé emelkedett, az aggodalmakat az is növelte, hogy Chaco tartomány dollár helyett pesóban törlesztette esedékes részleteit.

Ezek a nyugtalanító körülmények vezettek el oda, hogy a Fitch Ratings öt fokozattal minősítette le az argentin állam hosszú lejáratú devizaadósságát, így a „CC” azaz „jelentős kockázatú” kategóriába sorolta. Ennél rosszabb besorolása csak Görögországnak van.  A Standard and Poor’s és a Moody’s-hoz továbbra is a bóvli kategória aljára sorolja (B) Argentinát, ide olyan instabil országokat sorolnak még, mint Ruanda vagy Kamerun.

Az argentin gazdaságpolitika lényege, hogy megszorítások helyett a kiadás oldalt erősítik, illetve az állami kiadások és beruházások növelésével biztosítják a gazdasági növekedést. A heterodox út mellett szólt az, hogy a 2001-es államcsődöt, amikor Argentína kénytelen volt felmondani szuverén adósságtörlesztését, éppen a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által javasolt, megszorításos gazdaságpolitika eredményezte. A csőd előtt az argentin államadósság a GDP 60 százalékát tette ki, a költségvetési hiány 6 százalék volt, egyik sem túl magas, különösen, ha összehasonlítjuk a görög mutatókkal, de az argentin export sajátosságai és a konvertibilitás miatt még ez is túl magas volt.

Az államcsőd miatt le kellett értékelni a pesót, ami miatt a GDP arányos államadósság 170%-ra ugrott, a hitelezők többsége azonban belement az adósság-átütemezésbe és egy részének elengedésébe, így 2011-re az arány 40%-ra szorult vissza. Az államcsőd utáni nagy gazdasági bővülés okát elemzők abban látják, hogy Kína és Európa hatalmas keresletet támasztott a gabona- és szójatermékek iránt, ezek pedig Argentina fő exportcikkei.

Az eddigi növekedés motorja

A 2001 és 2002 közötti nagymértékű visszaesés után 2003-tól a gazdaság látványos növekedésbe kezdett, ami még a tavalyi évben is tartott, idén azonban vége szakadt, jövőre recessziót jósolnak az elemzők, az okok azonban nem tisztázottak, mivel a gazdasági válság ellenére nem történt olyan változás, amely indokolná a megtorpanást, bár nyugtalanító jelek akadtak bőven.

Az év elején Argentína meglepő intézkedéseket vezetett be, importkorlátozással próbálta gátolni a dollárkiáramlást. A Barbie baba és a francia sajt mellett számos termékből, köztük gyógyszerekből is hiány alakult ki. Alkatrészhiány miatt a Fiat ottani gyára is több napos leállásra kényszerült. Az elemzők ezt már akkor is hibás lépésnek minősítették, mert nem csak az exportot gátolta, de kereskedelmi partnereit, például az argentin export ötödét felszívó Brazíliát is magára haragította vele az ország, ezzel pedig veszélybe sodorta a válságból való kilábalást.

Autótért mogyorót

Argentína már korábban is próbálkozott export-import megállapodásokkal, például a Porche 8 millió dollárnyi behozott autóért cserébe ugyanennyi értékű bort adott el külföldön, a Subaru importőre pedig baromfitápszerre, a Mitsubishié földimogyoróra szerződött. Az importkorlátozásokat azért vezették be, mert egyre nagyobb volt az ország import többlete, az ország pedig nem bocsáthatott ki államkötvényeket, a növekedés fő forrása így az export és a belső keresletélénkülés volt, ez utóbbival azonban a belső termelés nem tudott lépést tartani, így az importtermékek iránti kereslet növekedni kezdett az ország dollártartalékainak terhére.

Az importkorlátozásokat abban a reményben vezették be, hogy megakadályozzák a dollárkiáramlást, a recept azonban nem vált be. „Egyáltalán nem növeli az exportot” – mondta Martin Redrado,az argentin jegybank volt elnöke egy interjúban. „Ez csak egy jó üzlet az exportőröknek, akik megvámolják az importőröket, mondjuk 8-10 százalékos haszonnal azért, hogy együtt mehessenek a kereskedelmi minisztériumba bemutatni a számlákat, és azok importálhassák azokat a termékeket, amikre szükségük van”. Az intézkedések különösen a mezőgazdasági szektort érintettek érzékenyen. 

Több elemző is úgy véli, a hirtelen hanyatlásba fordult gyors növekedés magyarázatát az politikájában kell keresni. Christina Fernández de Kirchnert 2007-ben választották meg elnöknek, a hivatalt férjétől, a 2010-ben elhunyt Néstor Kirchnertől vette át. 2011-ben újraválasztották. Fernández a tömegközlekedés és az energia árának csökkentésével kedvezett választóinak, híveit pozíciókkal jutalmazta, az állami megrendeléseket pedig sorra hozzá közeli vállalkozók nyerték el. Ennek eredményeként az idei év költségvetése jelentős hiányt mutat.

November 9-én, csütörtökön százezres tömegtüntetés zajlott több argentin nagyvárosban, például Buenos Aires-ben, Saltában és Cordobában. A tüntetők a 25 százalékos infláció, a korrupció, valamint Christina Fernández állami befolyást erősítő politikája és harcias nemzetközi fellépése ellen tiltakoztak. Miközben egyre nagyobb méreteket ölt a bűnözés, Fernández másokat hibáztat. Bírálói szerint elvesztette realitásérzékét és csak a hatalom megtartása foglalkoztatja, nacionalista jelszavak mögé bújik és háborút visel a külföld, az IMF és a keselyű hitelezők ellen.

Ferández eközben folyamatosan veszti el a külföldi befektetők bizalmát, de tény, hogy tömegbázisa, a szegények és alsó középosztálybeliek körében egyre népszerűbb, ők támogatják gazdasági lépéseit, például a legnagyobb argentin olajvállalat államosítását és az őt bíráló Clarin médiabirodalom feldarabolását. Az elnökasszony az alkotmányt is módosítani kívánja, hogy az elnöki mandátumok számát korlátozó rész törlésével újraválasztható legyen, amire egyébként minden esélye megvan: az ellenzék szétaprózódott, nincs igazi karizmatikus vezető, aki leválthatná Fernándezt, ráadásul a szavazás alsó korhatárának 16 évre való leszállítása tovább duzzasztja az elnököt támogatók népes táborát. Fernández a jegybank törvényt is módosította, az adósságtörlesztés a devizatartalék terhére ment. 

Argentinának az IMF-fel is meggyűlt a baja. Fernándezt régóta gyanusítgatják, hogy kozmetikázza országa gazdasági adatait, az inflációs adatokat lefelé, a növekedési adatokat felfelé torzítja. Christine Lagarde szeptember végén figyelmeztette Argentinát, hogy nem fogadja el az inflációra és növekedésre vonatkozó adatait, mert azok nem felelnek mega valóságnak. Argentina ezzel megszegte a megbízható adatok szolgáltatására vonatkozó vállalását, amiért az IMF szankciókkal fenyegette meg, amennyiben december közepéig nem bocsátják az IMF rendelkezésére a valós adatokat. Fernández visszautasította a vádakat és a valutaalapot hibáztatja Argentina kedvezőtlen világgazdasági helyzetéért  

„Ez az utolsó sárga lap nekik – nyilatkozta akkor Christine Lagarde. –  Remélem, el tudjuk kerülni, hogy piros lapot kelljen bemutatni, de ha nem igazodnak a szabályokhoz, nem a valódi adatokat közlik, akkor azt kell mondanom, hogy minden játékos egyenlő, nem számít, milyen jól futballoznak.”

A Fitch Ratings ilyen körülmények között döntött a leminősítés mellett, a döntést pedig azzal magyarázta, hogy „megnőtt annak valószínűsége, hogy Argentína nem tudja teljesíteni  átütemezett adósságának törlesztését”, ráadásul a 2011-es elnökválasztások óta bevezetett intézkedések – a kereskedelmi és devizakorlátozások, a jegybanktörvény módosítása és az államosítás -, rontják a középtávú növekedési kilátásokat. Argentína bő egy év leforgása alatt vált bezzegországból a válságkezelés negatív példájává.