Óriási bajban a vizeink

Az európai vizek minőségével és mennyiségével kapcsolatosan is további intézkedésekre lenne szükség a tagállamok részéről ahhoz, hogy határidőre teljesíteni tudják a víz keretirányelv rendelkezéseit, és fenntarthatóvá tegyék az európai vízgazdálkodást. Ezt üzeni az a tervezet, amelyet szerdai ülésén fogadott el az Európai Bizottság.

Lényegében emlékeztetőként értékelhető az az Európai Bizottság által szerdán elfogadott vízgazdálkodási tervezet, amelyben a testület arra hívja fel a tagállamok figyelmét, hogy további erőfeszítések nélkül alaposan elmaradnak a korábban jogszabályban vállalt vízminőségi és –mennyiségi követelmények teljesítésétől. Ezt maga a környezetvédelmi uniós biztos is elmondta csütörtöki sajtótájékoztatóján, amikor is hangsúlyozta, „teljesen világos, hogy többre van szükség, ha meg akarjuk őrizni az eddigi minőséget”.

Janez Potocnik ugyanakkor hangoztatta, nemcsak a vizek minőségével, hanem a rendelkezésre álló víz mennyiségével is problémák vannak, legalábbis szerinte aggasztóan alacsony ütemben zajlanak a fejlesztések Unió-szerte.

Emlékeztetett arra, hogy a víz irányelv 2000-ben stabil jogalapot teremtett az európai vízkincs fenntartható felhasználására, valamint a tiszta víz védelmére. A keretjogszabály általánosnak mondható, de mégis konkrét számszerű célja az volt, hogy 2015-re az Európai Unió teljes vízkészletét, beleértve a folyókat, tengereket, tavakat, és a talajvizet is, „egészséges, tiszta és jó” állapotba kell hozni.

Az elfogadott tervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy jelenleg a vízkészlet kevesebb mint fele számít ilyennek, és a jelenlegi intézkedések végrehajtását követően sem lesz magasabb 53 százaléknál. Éppen ezért kér a stratégia pótlólagos erőfeszítéseket a tagállamoktól. A Bizottság viszont nem ad teljesen új feladatokat a tagországoknak, pusztán arra kéri őket, hogy a jelenlegieket hajtsák végre, ugyanis mint kiderült, ezekből jócskán van hiány, legalábbis Brüsszel szerint.

A stratégia szerint tehát egyrészt növelni kellene az uniós vízpolitika jogszabályainak jobb végrehajtását, és jobban ki kellene használni a jelenlegi rendelkezések adta lehetőségeket. Idetartozhat a vízmegtartásra vonatkozó szabályok szigorúbb betartása, a lápok és árterek helyreállítása, vagy a „szennyező fizet” elvének következetesebb alkalmazása.?

Másrészt a tervezet nagyobb hangsúlyt fektetne a vízpolitika és a többi szakpolitikai terület integrációjára. Eszerint a vízgazdálkodási szempontokat jobban figyelembe kellene venni a mazőgazdasági, a halászati, az energia és a közlekedési politika alakításakor, valamint a strukturális alapok és a Kohéziós Alap felhasználásakor.

Harmadrészt az Európai Bizottság szükségesnek tartaná a jelenlegi politikai keret hiányosságainak kiegészítését. Hatékony eszköznek tartja Brüsszel, hogy a tagállamok határozzanak meg vízhatékonysági irányszámokat, amiket aztán be is tartanak, emellett legyenek egységes uniós víz-újrahasznosítási mechanizmusok.

Janez Potocnik elmondta, a Bizottság emellett ajánlja, hogy a szolgáltatók térjenek át a fogyasztásalapú számlázásra, sok helyen ugyanis még mindig általánydíjat szabnak ki a fogyasztókra, akik így nem is érzik át a víz értékének nagyságát.