Egyre távolabb kerül Nagy-Britannia az EU-tól

Veszélyes vizekre evezett a brit kormány azzal, hogy belengette a kilépését az európai igazságügyi együttműködésből. London 135 igazságügyi uniós jogszabály feladását tervezi, ezzel is igazodva a lakosság szokatlan méreteket öltő EU-ellenességéhez. A lépés, kiegészülve a munkaerő áramlásának tervezett korlátozásával, valamint a többéves pénzügyi keret, és az eurózónában tervezett fiskális kapacitás vitájához kapcsolódó kijelentésekkel komoly aggodalmat kelt az EU-ban.

A szokásos brit EU-szkepszisen is túlmutatnak a londoni kormány közelmúltbéli bejelentései és nyilatkozatai, amelyek egyelőre szemlátomást nem segítik az európai integrációt. Bár Nagy-Britannia sosem szűkölködött meghökkentő ötletekben, és javaslatai ritkán mutattak az egységes Európa irányába, de ritkán is cselekedett kifejezetten és célzottan az uniós egység megteremtése ellen.

Sokan eként értelmezik a David Cameron vezette kabinet elmúlt hónapját, amelynek történései kezdenek egységes koncepcióként látszani, célja és indíttatása ugyanakkor egyelőre nem kivehető. Mindez persze nem meglepő, hiszen a brit külügyminiszter irányításával a szigetország nagyszabású elemzői munkába kezdett: az eurózóna válsága, a gazdasági krízis, az erre adott uniós válaszok, valamint egyéb felvetődő strukturális problémák miatt Nagy-Britannia felülvizsgálja a viszonyát az Európai Unióval.

A kormányfő bejelentette azt is, hogy az elemzői munka végén népszavazáson szeretné megkérdezni az állampolgárok véleményét az uniós kérdésről, azt viszont mind ő, mind a kabinetének tagjai leszögezték, hogy az ország az Európai Unió tagja kíván maradni, a kilépés nem reális opció, szerintük azonban ismét meg kell nézni, hogy milyen területeken érdemes a többi 26 tagországra és Brüsszelre hagyatkozni, és melyeken kell Londonnak a maga útját járnia.

Az elmúlt négy hét kormányzati bejelentései elsősorban az utóbbiakra irányulnak.

A sort a brit belügyminiszter kezdte, aki a brit Konzervatív Párt október 8-i birminghami kongresszusa előtti napon a Sunday Timesnak adott interjúban jelentette be, hogy Nagy-Britannia megfontolja, hogy korlátozza a kelet-európai állampolgárok szabad brit munkavállalását. Theresa May azt mondta, 2013. január 1-jétől már a románok és a bolgárok is munkavállalási engedély nélkül juthatnak álláshoz a szigetországban, ez pedig szerinte az eddig is magas bevándorlási hullám további növekedéséhez vezetne.

A belügyi tárca vezetője lehetőségként vetette fel a vízumkötelezettség visszaállítását egyes tagországokkal szemben, hogy melyekkel, arról nem beszélt. (Idevágó hír, hogy időközben a német, a francia, a belga, a holland, a luxemburgi és a svéd külügyminiszter a nyugat.balkáni országok vízummentességének ideiglenes megszüntetését javasolta az uniós belügyminisztereknek – a szerk.)

Theresa May javaslatát a brit miniszterelnök is támogatja. David Cameron a BBC-nek azt mondta, valóban indokolt a szabad beutazás lehetőségének a felülvizsgálata, mivel szerinte rendkívül magas a külföldiek aránya a brit gazdaságban, „miközben olyan sok brit van munka nélkül”.

Az ilyen irányú változtatáshoz azonban az EU Alapszerződését is módosítani kellene. A foglalkoztatáspolitikai uniós biztos a Financial Timesnak adott interjújában minderre úgy reagált, hogy a brit gazdaság nagyonis profitál abból, hogy a kelet-európai munkavállalók könnyebben utazhatnak Nagy-Britanniába, és ott könnyebben vállalhatnak munkát. Andor László szerint ráadásul nincs semmi bizonyíték arra, hogy az újonnan érkezettek kiszorítják a munkaerőpiacról a brit állampolgárokat.

Igazságügyi opt-out

Még le sem csengett a téma, amikor a britek újabb ötlettel álltak elő. Ugyancsak Theresa May beszélt a londoni parlament alsóházában arról, hogy a kormány alkalmazni fogja a Lisszaboni Szerződés vitájában kitárgyalt opt-outot (kimaradási lehetőséget) az igazságügyi és rendőri együttműködést érintő uniós jogszabályokra. A BruxInfónak nyilatkozó brit források szerint a londoni kormány mindezt „nagyon komolyan gondolja és véghez is fogja vinni”. A gyakorlatban tehát az történne, hogy a brit kormány egyszerre felmondaná a részvételét a 135 uniós jogszabály által lefedett igazságügyi és rendőri együttműködésben.

Úgy tudjuk, a briteknek főként az európai elfogatóparanccsal, a Schengen Információs Rendszerrel (SIS), az Eurojust és az Europol ügynökség működésével van problémája, de a legfőbb félelem, és egyben az intézkedéssorozat célja az, hogy elkerülje a brit kabinet az Európai Bíróság térnyerését a brit igazságszolgáltatással szemben. A Lisszaboni Szerződés értelmében a luxemburgi székhelyű taláros testületnek 2014. december 1-jétől már lesz jogosultsága arra, hogy az EU egykori harmadik pillérében (bel- és igazságügyi együttműködés) hozott jogszabályok végrehajtását kikényszerítse, illetve az uniós jog ezen területén keletkező jogvitákat rendezze.

Nagy-Britannia hagyományosan ellenzi az Európai Bíróság szerepének növelését, ez volt megfigyelhető az európai szabadalmi rendszerről szóló vitában is. A brit belügyminiszter ugyanakkor úgy látja, London nem feltétlenül szeretné mind a 135 jogszabály kapcsán megszakítani a kapcsolatot az EU-val, az opt-outot azonban csak egyben lehet alkalmazni, majd utána a kormány lehetőséget lát arra, hogy a jogszabályokat egyenként átnézve, adott esetben újratárgyalva, fokozatosan visszavezessen néhány uniós együttműködést a brit jogrendbe.

A radikális döntésnek számos komoly következménye lehet Nagy-Britanniára nézve. A Centre for European Research londoni kutatóintézet vezető elemzője, Hugo Brady szerint a brit rendőrségnek a mostaninál jóval szűkebb lehetőségei lenne a jövőben a nemzetközi nyomozások során, hiszen nem tudna olyan könnyen segítséget kérni a többi tagállamtól, mint eddig. A kutató úgy látja, európai adatbázisokhoz sem férne hozzá a döntés következtében Nagy-Britannia, amely ugyancsak a bűnüldözés hatékonyságát ronthatja.

Az OpenEurope brüsszeli brit agytröszt viszont egyetért a kormány törekvéseivel. Az intézet szerint a 135 jogszabály túlnyomó része csak minimálisan előnyös Nagy-Britanniának, és „Londonnak nem kellene feladnia a demokratikus kontroll jogát csak azért, hogy továbbfejlesztett jogalkalmazási együttműködést érjen el”.

Költségvetés

„A brit rebate szent és sérthetetlen” – adta az Európai Tanács elnökének tudtára David Cameron brit kormányfő az elmúlt hetekben, utalva arra, hogy Nagy-Britannia nem fogad el semmi olyan javaslatot a 2014-2020 közötti többéves pénzügyi keret vitájában, amely akár egyetlen pennyvel is megrövidíti a brit állampolgárokat. Cameron már többször is kijelentette, meg fogja vétózni a hétéves uniós költségvetés elfogadását, ha az EU reálértékben nem fagyasztja be a kiadásait 2020-ig. A visszatérő érvelés szerint elfogadhatatlan, hogy növekedjenek az uniós kiadások, miközben „otthon” folyamatosan megszorító intézedéseket kell alkalmazni a válság miatt.

Jelenleg nagyon távol van egymástól a befagyasztást célzó brit javaslat, amelyet a többi nettó befizető ország is támogat, valamint az Európai Bizottság és az újonnan csatlakozott tagországok álláspontja, akik viszont a növekedés és munkahelyteremtés érdekében nagyobb kiadásokat és uniós beruházásokat követelnek.

A többéves pénzügyi keretről a november 22-23-i uniós állam- és kormányfői csúcstalálkozón állapodhatnak meg a tagállami vezetők.

Diplomaták szerint a további brit elszigeteltség jó példája az is, ahogyan David Cameron az október 18-19-i európai tanácsülésen érvelt az eurózónában létrehozandó pénzügyi alap (fiscal capacity) kapcsán. Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a gazdasági és pénzügyi unió kiépítését célzó nagyívű dolgozatában vetette fel, hogy egy pénzalapot kellene létrehozni az eurózónában tapasztalható „aszimmetrikus sokkhatások” csökkentése, valamint a strukturális reformok támogatása céljából.

Bár a javaslat még kiforratlan, sokan máris az eurózóna költségvetéseként titulálják az alapot. Egy magas rangú uniós diplomata jelezte, „ezt a kifejezést Herman Van Rompuy sosem használta, a sajtóban terjedt el így”, de David Cameron máris az ötlet lelkes rajongója lett.

Források szerint azért, mert ezzel – a brit értelmezés alapján – létrejönne egy eurózóna-költségvetés, amelyhez a briteknek – nem lévén övezeti tagok – semmi közük nem lenne, és így a részben okafogyottá váló többéves pénzügyi keretbe (az EU 27 országának hétéves költségvetése) is kevesebb pénzt fizethetne be Nagy-Britannia. Egy diplomata szerint a kettőnek nincs köze egymáshoz, így vélhetőleg nem jelentene enyhébb hozzájárulási nyomást Nagy-Britanniának egy bármilyen szerkezetű és feladatú „fiscal capacity” létrehozása.

Több a BruxInfónak nyilatkozó szakértő is egyelőre óvatosan szemléli a brit törekvéseket. Egyesek szerint tudatos elszigetelődésről van szó, amely – mint ahogyan a kormányfő is állítja – nem fog kilépéssel végződni. Nagy-Britanniának szüksége van az egységes piacra, és a vámmentes európai kereskedelemre, amelyből jelentős gazdasági hasznot lát.

Mások viszont úgy látják, David Cameron eltaktikázhatta magát, most pedig már sodródik az „árral”, amely az egyre növekvő lakossági EU-szkepticizmus képében táplálja a miniszterelnökben és kormányában az uniótól függetlenedő lépéseket. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint évek óta nem volt ilyen EU-ellenes hangulat Nagy-Britanniában.

Fokozza a nyomást Cameronon az, hogy nemcsak a lakosság, hanem politikai szövetségesei és ellenfelei is a brit izoláció irányába nyomják a kormányfőt. A többéves uniós pénzügyi keret vitája kapcsán például a Konzervatív Párt radikálisabb szárnya és a Munkáspárt példátlan módon kötött alkalmi koalíciót, és jelentette ki, nemcsak reálértékű befagyasztást, hanem tényleges kiadáscsökkentést kellene elérnie David Cameronnak a november végi csúcstalálkozón.

A konzervatívok koalíciós partnere, a leginkább Európa-barát liberális párt pedig nem kisebb meglepetésre támogatásáról biztosította Cameront az igazságügyi együttműködés feladására, mindössze néhány területen tartaná meg a párt az uniós kooperáció lehetőségét.

A brit kormány tehát szinte teljes politikai és lakossági felhatalmazás mellett cselekedett az elmúlt hetekben, és várhatóan fog cselekedni a november végi költségvetési tárgyaláson, valamint az eurózóna jövője szempontjából kulcsfontosságú decemberi csúcstalálkozón is.