Orosz honfitárs-politika intézményrendszere

Október utolsó hetében, 26-27-én rendezték meg Szentpéterváron az orosz „Honfitársak Nemzetközi Kongresszusát”. Az orosz emigránsokat képviselendő több mint 500 ember érkezett az orosz északi fővárosba a világ 94 országából. Mivel az orosz nép a második legnagyobb diaszpóra a világon (a kínaiak után), igen szerteágazó, erős képviselettel is rendelkeznek, és az utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy egyre több figyelmet fordít rájuk az anyaország is. Cikkünkben megnéztük, hogyan zajlott a néhány napja megtartott, külföldön élő oroszokkal foglalkozó konferencia, és milyen intézményei és szervezetei vannak az orosz emigrációnak.

Bár pontos statisztikai adatok nem léteznek róla, jelenleg körülbelül 25-30 millió orosz nemzetiségű él szétszórva a világ szinte minden szegletében. Nagyon magas szám ez, és így nem csoda, hogy ezeknek az emigrációban élő oroszoknak mind helyi szinten vannak saját szervezeteik, mind állami szinten erős képviseletekkel és intézményrendszerrel rendelkeznek.

A külföldön élő honfitársakat nagyon eltérő módon kezelte Oroszország. A Szovjetunió évtizedei alatt, hivatalosan az emigráció minimális szinten volt elismerve: külföldre gyakorlatilag kétféleképpen költözhettek el – egy bizonyos időben a politikailag „nem odaillő” elemeknek adtak lehetőséget az ország elhagyására (orosz értelmiség színe-java), akik Nyugatra érve általában politikai menedékjogot kértek. A másik nagy réteg a zsidók voltak, akiknek engedélyezhették a visszaköltözést a történelmi hazájukba. Persze ez utóbbi volt egyben a legbiztosabb módszer arra, hogy bárki viszonylag könnyen elhagyhassa a Szovjetuniót – ehhez csak a zsidó származását kellett valamilyen módon bebizonyítania.

Ideológiailag érthető okokból ezért a Szovjetunióban az emigránsokat rossz szemmel nézték és nem beszéltek róluk, semmiféle pénzügyi támogatásról persze szó sem volt, sőt, a kiköltözött kommunista-ellenes értelmiséget még meg is figyelték, és rendszeres jelentések készültek róluk. 

Szovjetunió felbomlásával a helyzet gyökeresen megváltozott, két okból is: korábban a szovjet birodalomban igen jelentős volt a belső mozgás, leginkább a szakképzett munkaerő foglalta el a helyét az új szovjet gyárakban, létesítményekben. A Szovjetunió felbomlásával mindezek az emberek, akik távol kerültek a szülőhelyüktől – de korábban még „országon belül” voltak, most hirtelen egy teljesen másik országban találták magukat, emigránsokká, helyi kisebbséggé váltak. Ennek ellenére mégsem kaptak semmilyen segítséget az anyaországtól. 

A nagybirodalmi státuszát elveszítő, belső politikai- és gazdasági gondokkal küzdő ország a ’90-es években képtelen volt rá, hogy érdemben foglalkozzon a külföldön élő honfitársaik kérdésével, sőt, ahogyan korábban írtunk róla, mindezen gondok miatt egy újabb kivándorlási hullám is kezdetét vette ekkor. A hozzáállás viszont teljesen máshogy alakult: sorra jelentek meg adatok a külföldön élő oroszokról, és ezt már nem titkolták el, az orosz emigráció nem volt többé ellenség, de ennek a passzív elismerésénél nem is történt semmi több. 

Egy újabb fordulat következett be a XXI. század első évtizedében, amihez minden bizonnyal hozzájárult az a felismerés is, hogy az orosz lakosság ijesztő mértékben csökken. Ekkor születtek olyan intézmények, amelyek a külföldön élő szétszórt orosz közösségek koordinálását kezdték működtetni. E mellett számos olyan program indult, amely különböző, anyaországhoz kapcsolódó eseményeket szervezett az orosz diaszpóráknak, és pénzügyi támogatásokat nyújtottak.

A jelenlegi külföldi orosz diaszpórával foglalkozó rendszer négy pillérre épül: szinte minden orosz kisebbséggel rendelkező településnek (általában kb. 50 főtől és felfelé) vannak helyi szervezetei: orosz klubok, kulturális egyesületek és stb. Ezeket fogja össze és koordinálja Külügyminisztérium alá tartozó intézmény, a „Rosszotrudnicsesztvo” (orosz együttműködés szervezete szó szerint). Egy másik állami szervezet, a „Russzkij Mir Alap” (orosz világ) az orosz nyelvért felel, és különböző kulturális programokat támogat. A negyedik pillér pedig az Orosz Migrációs Hivatal, amely például az orosz emigránsok visszacsábításával foglalkozik, és ennek a sikeres programnak a révén az elmúlt években közel 100 ezer orosz nemzetiségű polgár tért vissza a hazájába.

A külföldön élő orosz szervezeteket koordináló intézmény, a Rosszotrudnicsesztvo 2008 őszén jött létre, jelenlegi igazgatója Konsztantyin Koszacsov. Az intézmény a Külügyminisztérium alá van szervezve, és így közvetlenül az orosz külügyminiszternek, Szergej Lavrovnak felelősök. Hivatalosan 76 országban vannak jelen, ahol 59 kulturális központot működtetnek (többek között még olyan, Oroszországtól távolabb eső országokban is, mint Japán, India, vagy Argentína). 

A Rosszotrudnicsesztvónak azonban nem csak az orosz diaszpórák koordinációja a feladata. Legfontosabb célja a hivatalos program szerint „az Oroszországról alkotott objektív kép fenntartása és kialakítása”, tehát egyfajta propaganda tevékenység is a kinyilatkoztatott célja. Ezen kívül foglalkoznak műemlékvédelemmel is (orosz, illetve leginkább szovjet műemlékek védelme külföldön), illetve oktatási kapcsolatok kialakításában és ápolásában.

Egy másik fontos szervezet, a Russzkij Mir Alap 2007-ben alakult. Működésének célja az orosz nyelv népszerűsítése, illetve az orosz nyelven keresztül az orosz kultúra megismertetése és népszerűsítése. Ez a szervezet így nem csak a külföldön élő oroszokat veszi célba, hanem az orosz nyelvűeket és az oroszul tanulókat is. Azonban nem csak nyelvhez kapcsolódó programokat, hanem egyéb kulturális eseményekhez is nyújtanak támogatást.

Az Orosz Migrációs Hivatal 2006-ban dolgozott ki először egy szerteágazó programot az orosz honfitársak visszacsábítására, és adataik szerint ennek keretei között közel 100 ezer ember érkezett vissza Oroszországba. A megújult program 2013 januárjától lép majd életbe, és az önkéntes hazaköltözést még intenzívebben szeretnének támogatni – a cél, hogy 2015-re további 200 ezer ember költözzön vissza a néhai hazájába. Ehhez jelentős pénzügyi támogatást nyújtanak: fizetik a hazaköltözők vízumait, fizetik az oda utat és a költözési költségeket, segítséget nyújtanak a vállalkozásokhoz, vagy ha kell, képzéseket is nyújtanak. Ennek a pénzügyi segítségnek a mértéke azonban eltérő: változhat aszerint, hogy honnan érkezik az orosz nemzetiségű polgár, és attól, hogy hová megy. A leginkább támogatott azokra a területekre történő visszatelepítés, amelyek erősen fogyó lakossággal rendelkeznek (például Kelet-Oroszország). 

Az említett szervezetek közreműködésével szervezték meg – immár negyedszerre az orosz „Honfitársak IV. Nemzetközi Kongresszusát” Szentpéterváron. A kongresszust háromévente szervezik, 2009-ben Moszkvában volt, előtte 2006-ban szintén Szentpéterváron tartották. A kongresszus adatai szerint 94 országból érkezett rá mintegy 500 helyi képviselő.

A most megtartott kongresszus legfőbb céljai voltak a külföldön élő oroszok jogainak a védelme (ez leginkább a balti országokban égető probléma az orosz Külügyminisztérium szerint), a hazaköltözés elősegítése és a helyi orosz szervezetek aktivizálása. Talán mutatja az esemény fontosságát (és a megváltozott prioritásokat Oroszország részéről), hogy megjelent a kongresszuson az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov, és Szentpétervár polgármestere, Szergej Poltavcsenko. Vlagyimir Putyin pedig videóüzenetben fordult a résztvevőkhoz.

A konferencia után a helyi orosz közösségek képviselői hazatértek, és helyi szinten fogják megvitatni az ott történteket. Magyarországnak három fős küldöttsége volt: a kongresszusra utazott a Magyarországi Orosz Honfitársak szervezet Koordinációs Tanácsának (amely a helyi magyar kulturális szervezeteket fogja össze) a vezetője, Tatyjana Kern, a budapesti orosz újság, a Rosszijszkij Kurjer főszerkesztője, Nyina Popova, és a Budapesti Orosz Stúdiószínház vezetője, Zinaida Zicherman.

Oroszország így úgy tűnik most tényleg komolyan veszi az orosz nemzetiségűek védelmét és támogatását, persze ez egyben egy szükséges lépés is a nagybirodalmi státusz visszaszerzésében. A világszerte jelenlévő 25-30 millió orosz nemzetiségű pedig nem elhanyagolható létszám.