Ukrajna választ: Kik lehetnek az esélyesek?

Az ukrán politikai pártszerkezet az elmúlt két évtizedben folyamatosan és dinamikusan változott, ahogy az ukrán választási törvény is. Bár az orosz irányvonalat követő Viktor Janukovics elnöki hatalmát 2015-ig nagy valószínűséggel semmi sem rengetheti meg, az október 28-án tartandó parlamenti választások újabb érdekes fejleményeket hozhatnak Magyarország északkeleti szomszédjának történetében. A Nyugat és Kelet között speciális geopolitikai helyzetben lévő, folyton módosuló politikai és gazdasági erőviszonyok között manőverező posztszovjet állam jövője fontos kérdés Európa számára. A 2010-es ukrán elnökválasztásról szóló elemzésünkben azt írtuk, hogy Ukrajnában minden referendumon történik valami érdekes, ami napokig, vagy akár hetekig képes dominálni a közbeszédet. Nagy valószínűséggel idén sem lesz ez másképpen. Bekövetkezhet-e egy fordulat a szétforgácsolódni látszó ellenzék szerepében, vagy Janukovics oszd-meg-és-uralkodj politikája sikeresen blokkol minden erre irányuló kísérletet? Cikkünk a választásokon induló politikai pártok esélyeit elemzi.

A jelenlegi parlament erőviszonyai

Az ukrán parlament, vagyis a Verhovna Rada, a Legfelsőbb Tanács munkájában 450 képviselő vesz részt. A most véget érő parlamenti ciklus domináns pártja egyértelműen a korábban az államfő által irányított Régiók Pártja volt. A 2007-es választásokon 175 helyet szerzett párt komoly riválisa volt az ellenzékben maradt Julija Timosenko Blokk, ami 156 mandátumot kapott. A másik ellenzéki párt, a Viktor Juscsenko nevével fémjelzett Mi Ukrajnánk vezette Mi Ukrajnánk – Népi Önvédelem Blokk 72 képviselő által jeleníthette meg érdekeit az elmúlt években. A három nagy párt mellett 27 helyet szerzett az Ukrán Kommunista Párt, és 20-at a Litvin Blokk. A Régiók Pártja végül a Litvin Blokkal és az Ukrán Kommunista Párttal alakított koalíció révén szerezte meg a kormányzás jogát.

Az azóta elfogadott új választási törvény önmagában is felborítja ezt a pártrendszert, mivel értelmében választási blokkok nem indulhatnak többé a voksoláson. A Néppártot és a Munkapártot magába foglaló Litvin Blokk, bár a jelenleg kormányzó koalíció része, így egyértelműen kiszorul a hatalomból. Julija Timosenko és Viktor Juscsenko blokkjai pedig szavazatokat veszítenek majd, hiszen a Batykivscsinának és a Mi Ukrajnánk-nak eddigi szövetségeseik nélkül kell megméretniük magukat. Az új választási törvény elfogadása mellett azonban számos olyan dolog történt az elmúlt két évben, ami befolyásolhatja a kormányzati és ellenzéki erők harcát Ukrajnában.

Mi változott a 2010-es elnökválasztás óta?

Az ellenzék számára a legfontosabb esemény Julija Timosenko kálváriája volt. A 2010-ben még elnöki posztra esélyes „gázhercegnőt” 2011 októberében hét évnyi szabadságvesztésre ítélték. Az ítélet közvetlen indoklásául az szolgált, hogy a politikus 2009-ben állama számára előnytelen gázszerződéseket kötött Oroszországgal, ezzel hivatali visszaélést követve el. Timosenko ellen több más ügyben is eljárás folyik. Bár az egykori miniszterelnök valóban több kétes üzletbe keveredett politikai pályája során, nemcsak nyugati védelmezői vélik úgy, hogy az ellene indított per politikai indíttatású volt. Az EU már többször felszólította Ukrajnát a politikai foglyok, köztük Timosenko szabadon bocsátására, törekvései azonban mindeddig nem jártak sikerrel. A „gázhercegnő” bebörtönzése az ellenzék egyik legfontosabb vezetőjének elvesztését jelentette.

A Timosenko-ügy azonban a kormányzó párt pozícióit is rontotta. A Nyugat nyomásgyakorlása nemcsak politikailag szigeteli el Ukrajnát, de gazdaságilag is negatív hatásokat eredményez. A gazdasági integráció és a demokratikus értékek összekötése hosszú évekre gúzsba kötheti az európai piacokból hasznot húzni kívánó ukrán vezetést. Az EU elszántságát a kérdésben mi sem mutatja jobban, hogy még a futball-EB által kínált lehetőséget is megragadta arra, hogy kifejezze rosszallását Janukovics és követői tevékenységével szemben. Az ellenzék emellett politikai tőkét is kovácsolhat Timosenko bebörtönzéséből, felhasználva azt támogatói mozgósítására. A volt miniszterelnök fogvatartásának körülményeiről, a vele szemben alkalmazott erőszakos és hanyag bánásmódról szóló hírek tovább fokozhatják a feszültséget. Várható tehát, hogy a választásokat komoly tüntetések kísérik majd országszerte, melyek Timosenko nevét is zászlajukra tűzik.

A kormánypárt azonban nemcsak emiatt számíthat ellentüntetésekre. Janukovics több csalódást is okozott támogatóinak, ami a Régiók Pártján csapódhat le. Az orosz nyelvtörvény vitája számos indulatot váltott ki az országban, és az is előfordult, hogy működésképtelenné tette a parlamentet – a májusi verekedés és blokád kiváltotta botrány után pedig még a parlament feloszlatása is megjelent a lehetséges megoldások között. Bár az elnök választási ígéretével ellentétben nem tette hivatalossá az orosz nyelvet, az augusztusban elfogadott nyelvtörvény a kisebbségek nyelvi jogainak kibővítésével jelentős elégedetlenséget váltott ki, és elmélyítette a töréseket az orosz és a nyugati orientáció között megosztott társadalomban.

Végül, de nem utolsósorban a megoldatlan gazdasági nehézségek is az ellenzék támogatottságát növelhetik. A globális pénzügyi válság következményeinek nem megfelelő kezelése tovább súlyosbította az ukrán gazdaság korábban sem túl biztató helyzetét. Bár 2000 és 2008 között az állam GDP-je gyorsan növekedett, Ukrajna jelenleg is cipeli a szovjet múlt örökségét, ami a rendszerváltás utáni kaotikus állapot hatásaival együtt hatalmas szakadékot eredményezett a társadalom gazdag és szegény rétegei között. A reformok a társadalmi különbségek enyhítése helyett az alsóbb rétegektől várnak áldozatvállalást – sokszor a semmiért cserébe. A klánok befolyása, a korrupció és a nepotizmus által dominált gazdasági szférában a leginkább tehetősek érdekei érvényesülnek, a szociális háló nem képes kielégítő ellátást nyújtani. Bár a 2010-ben megkötött IMF-szerződés segítette a gazdaság stabilizálódását, a magas munkanélküliséggel, a szürke- és feketegazdaság mindent átitató jelenlétével, a gázexporttól való függőséggel, és a mindezt kísérő kilátástalansággal szemben való tehetetlenség nagy valószínűséggel nem növeli a Régiók Pártja melletti elkötelezettséget a választáson.

A Janukovics-féle választási törvény

A 2011 decemberében elfogadott választási törvény viszont mindenképpen a kormánypárt mellett szól majd, és nemcsak a már említett blokk-indulás tilalma miatt. A törvény által bevezetett fontos újdonságok közé tartozik a korábban pusztán zárt pártlistákra építő rendszer vegyessé alakítása. Az új módszer szerint a parlament képviselőinek fele pártlistáról, fele pedig területi alapon, egyéni választókerületben nyerheti el mandátumát. A pártok bejutásának küszöbe is megváltozott: míg korábban 3% támogatottság már elegendő volt a parlamentbe való bekerüléshez, idén legalább a szavazatok 5%-át kell összegyűjteni a sikerhez. Ezek a rendelkezések egyértelműen a kormánypárt pozícióit erősítik. Ehhez a European Voice szerint az is hozzájárul, hogy a vegyes rendszerrel való korábbi tapasztalatok alapján az egyéni választókerületekben a mandátumok független nyertesei általában együtt szavaznak a kormányzó pártokkal. A parlamenti vitánál mindennek ellenére az ellenzék is elfogadta a törvényjavaslatot – abból kiindulva, hogy tiltakozás esetén ennél sokkal rosszabbul is járhatott volna.

Kire adják szavazatukat az ukrán választók?

Az Ukrinform október 12-én publikálta a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet felmérésének eredményeit, aminek alapján a szavazók 20,1%-a támogatja a Régiók Pártját. Ezzel a jelenlegi domináns parlamenti erő esélyes lehet arra, hogy újra diadalmaskodjon a választásokon. A 20,1% azonban jóval alacsonyabb a párt korábbi támogatottságánál. 2010 márciusában a Régiók Pártja a választók 40%-át tudhatta maga mögött. Innentől kezdve egészen 2011 decemberéig (14%) meredeken csökkent a párt támogatottsága, és az azóta növekvő tendencia ellenére is alig emelkedett 20% fölé. A második helyen Julija Timosenko pártja, a Batykivscsina áll 12,1%-kal, míg a bokszoló Vitalij Klicsko UDAR elnevezésű pártja 11.5%-ot kapna ezen előrejelzés szerint.

A három nagy befutó mellett az Ukrán Kommunista Párt (7,8%) és a nacionalista Szvoboda (4,7%) érheti még el az 5%-os parlamenti küszöböt. A várhatóan a küszöb alatt maradó pártok közül Natalja Korolevszka Ukrajna-Előre! Pártja és a Viktor Juscsenko pártjaként egykor hatalmas befolyással (és 2002-ben még 111 parlamenti mandátummal) rendelkező Mi Ukrajnánk bír 1% feletti támogatással. A további 15 induló párt nem tud jelentős támogatói bázist mozgósítani.

A felmérésből az is kiderül, hogy a válaszadók 12,4%-a nem tervez részt venni a választáson, míg 27,2% még nem döntötte el, kire is adja le voksát. Mint látható, a különbség a kormánypárt és az ellenzék között nem számottevő, a bizonytalanok száma viszont, különösen ezzel összehasonlítva, meglehetősen magas. A 27,2% bizonytalan szavazó végleges döntése így teljes mértékben átírhatja az előrejelzéseket október 28-án. (A Razumkov Center oldalán többféle bontásban követhető a pártpreferenciák változása 2012. szeptember 1-jéig.)

A biztos befutók

A jelenleg parlamenti többséggel rendelkező Régiók Pártja a választások egyik legfontosabb szereplője lesz. A párt elődjét 1997-ben az orosz orientációjú csoportok, illetve az orosz nyelvi és etnikai kisebbség képviseletére, főként az ország déli és keleti részén fekvő régiók lakosságának támogatásával alakították meg. Leonyid Kucsma elnöksége idején a centrista regionalista-patrióta Régiók Pártja a kormányzó elit részévé vált.

A 2004-es narancsos forradalom után a párt, és vezetője, Viktor Janukovics, egy időre háttérbe szorult a nyugati elkötelezettségű Juscsenko és Timosenko „narancsos koalíciója” mögött. A koalíció azonban hamar felbomlott, az ukrán választók a 2007-es voksoláson többséget szavaztak a Régiók Pártjának, majd 2010-ben Janukovicsot választották elnökké. A párt jelenlegi irányvonala meglehetősen pragmatikus, az orosz irányvonal ellenére nem veti el az Európai Unióval fenntartott kapcsolatokat, és elméletben fenntartja a csatlakozás lehetőségét is.

A belpolitikában populista retorikát követő, a választási programjánál jóval mérsékeltebben ideologikus politikát megvalósító pártot a globalsecurity.org szerint nemcsak az elnökkel és pártjával szoros üzleti kapcsolatot ápoló oligarchák támogatják, hanem, retorikája révén, az alacsonyabb rétegeket is képes megnyerni. Az orosz irányvonal természetesen a Kreml jóindulatát is biztosítja az elnök pártjának. Szintén ebből fakadóan a Régiók Pártja az egyetlen jelentős erő, ami felkarolja a kisebbségek ügyét – így paradox módon a magyar kisebbség is az autoriter kormányzásra hajlamos elnök pártjától várhatja leginkább érdekeinek érvényesülését.

Julija Timosenko nyugatos elkötelezettségű Batykivscsina (Haza) nevű pártja hosszú ellenzéki múltra tekint vissza. A jobbközép párt 1999-es alapítása óta képviseli a liberális értékeket, és követi (általában) az európai mintákat. Idén a legnagyobb ellenzéki pártként a Batykivscsina a leginkább esélyes arra, hogy megszorongassa a Régiók Pártját a választásokon. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a Változások Frontja nevű párt, ami a második leginkább támogatott ellenzéki formációként szerepelt a közvélemény-kutatásokban, áprilisban bejelentette, hogy csatlakozik Timosenko pártjához, és közös listát indítanak az októberi választáson. Timosenko távollétében éppen a Változások Frontjának vezetője, Arszenyij Jacenyuk vette kezébe az egyesült ellenzék megszervezését, és jelenleg az ő neve fémjelzi a Batykivscsina kampányát is. A korábban a Julija Timosenko Blokk legfontosabb elemét képező párt jól felépített „brandjét” is elveszítette az új választási törvény révén, de a Batykivscsina szavazótáborának növekedése több kis pártot is arra buzdíthat, hogy kövessék a Változások Frontja példáját, és ezzel bekerüljenek a törvényhozásba, ami az ellenzék legfőbb pártjának további erősödését hozhatja.

A sztárboxoló Vitalij Klicsko által 2010-ben létrehozott UDAR („Ukrán Demokratikus Szövetség a Reformért,” a mozaikszó magyarul ütést jelent), mára tagadhatatlanul jelentős politikai bázist kovácsolt össze. Egyes közvélemény-kutatások (GfK) szerint még a Batykivscsinát is megelőzhetné a választáson. A European Voice szerint a népszerű Klicsko arra lenne képes, amire más ukrán politikusok nem: elnyerni mind a keleti, mind a nyugati régiók támogatását. A nyugatos irányvonal követését és a korrupció elleni harcot zászlajára tűző szervezet azonban, úgy tűnik, ehelyett lemond várható mandátumairól a Batykivscsina javára, és közös jelölteket állít Timosenko pártjával. A Kommerszant Ukrajina tudósítása szerint a két párt központi vezetése már megállapodott erről, és az egyéni választókörzetek nagy részében közös jelöltjeik is kiválasztásra kerültek.

Az 1993-ban alapított Ukrán Kommunista Párt hivatalos ideológiája, a marxizmus-leninizmus, illetve annak a 21. század igényeihez igazított változata a mai napig viszonylag jelentős támogatottságot biztosít a pártnak. Az 1998-as és 2002-es választásokon, vagyis a narancsos forradalom előtt, a Kommunista Párt az ukrán parlament meghatározó ereje volt. A forradalom utáni első választáson a párt épphogy túllépte a bekerüléshez szükséges küszöböt, ami akkor 3% volt. A demokratizálódás ellenére, illetve talán éppen annak kudarcainak köszönhetően azonban felfutóban van a párt népszerűsége, jelenleg nem kell aggódniuk a bekerülés miatt. A jelenleg is a kormánykoalíció részét képező párt a következő kormányban is fontos szerephez juthat majd.

A sötét ló: A Szvoboda

A Szvoboda, teljes nevén a Szvoboda Össz-Ukrajnai Szövetség 1991-ben jött létre, de csak 1995-től számít politikai pártnak. A területi alapú nacionalizmus ideológiáját követő párt létrejöttével kapcsolatban a globalsecurity.org felveti azt a lehetőséget, hogy a pártot tulajdonképpen a Régiók Pártja szervezte meg és finanszírozza jelenleg is a szélsőséges hangok összefogására.

A Szvoboda jelenleg nem rendelkezik mandátummal a parlamentben, azonban váratlanul jól szerepelt a 2009-es és 2010-es helyhatósági választásokon, az előrejelzések pedig az 5%-os küszöb környékére becslik támogatottságát – a párt így sötét lónak számít az előrejelzésekben. Kétséges, hogy a Szvoboda képes lesz-e a parlamentbe kerüléshez szükséges szavazatokat összegyűjteni. Ha azonban ez megtörténik, akkor koalíciós partnerként az ukrán politika kulcsfontosságú szereplőjeként léphet fel, legyen szó a Régiók Pártja vagy az ellenzék győzelméről. Az oroszellenes, nyugatellenes, intoleráns párt több botránya keltett már visszhangot a nyugati sajtóban. Magyarországon, és a magyar kisebbség körében, ha lehetséges, ettől is negatívabb a Szvoboda megítélése. A párt neve ugyanis leginkább a magyar kisebbséggel kapcsolatos ellenséges attitűdjéről, illetve a vereckei emlékmű lebontásáért folytatott harcáról ismert.

Koalíciós lehetőségek

Quo vadis, Ukrajna?

Az új parlament december 15-én kezdheti meg munkáját. Bár a választások lehetőséget kínálnak a szétforgácsolt ellenzék erőinek újraegyesítésére és Janukovics autoriterbe hajló kormányzásának korlátozására, a választók nem optimisták. A New Eastern Europe arról tudósít, hogy sokan úgy érzik, a szavazás nem hozhat jelentős változást. Szerintük minden marad a régiben: például a korrupció, ami által a már ismert politikusok és oligarchák csak még hatalmasabb vagyonokhoz jutnak majd, Ukrajna pedig egy fokkal sem kerül közelebb Európához. Ettől függetlenül észre kell azonban venni a változásokat, amiket Janukovics elnöksége hozott. Szintén a NEE ír arról, hogy új hatalmi központok jöttek létre az elnöki család és a gázlobbi vezető hatalmainak környezetében. Az októberi választás nagymértékben hozzájárulhat e központok hatalmának stabilizálásához, és háttérbe szoríthatja a hagyományosan ismert csoportokat.

Akármi is történjék a választásokon, Ukrajna jövőre Janukovics vezetésével veszi majd át az EBESZ elnökségét, hogy harcolhasson az európai értékek, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesüléséért. A közeledő választások jó alkalmat szolgáltathatnak ezek gyakorlására egy szabad, demokratikus választás lebonyolításával, és az eredmények tiszteletben tartásával. Ennek elmaradása azonban nemcsak az EBESZ-elnökséget teheti teljes mértékben hiteltelenné, de tovább sodorhatja Ukrajnát a diktatorikus berendezkedésű államok felé, egyre távolabb az egykor nagyon közelinek tűnő Európától.