Izrael: bevándorlásból kivándorlás

Az Európai Integrációs Alap támogatásával a következő hónapokban a Magyarországon élő Izraeliek életét ismerheti meg a kedves olvasó. Elsőként azonban érdemes megismerni az országot, ahonnan cikkeink főszereplői érkeztek. Milyen az ország maga és miért hagyják el egyesek Herzl Tivadar álmát.

A XIX. század változásoktól fűtött éveiben az európai zsidó közösségen belül is új gondolatok bontakoztak ki, míg egyesek az európai társadalmakba történő asszimilációt próbálták elérni, addig mások a Cionba történő visszatérés álmát dédelgették.

A század közepétől kezdve egyre több oroszországi zsidó gondolkodó számára vált világossá, hogy az egyetlen gyógyír a zsidóság problémáira, ha véget vetnek a száműzetésnek és visszatérnek a Biblia földjére. Oroszországban sorra alakultak a nemzeti kultúra művelését célző egyesületek, azonban céljuk megvalósításától egy-két palesztinai település létrehozásán kívül nagyon messze álltak. A század végén, pontosabban 1896. január 17-én, azonban történt valami, ami megváltoztatta a cionista eszme helyzetét és a világpolitika porondjára léptette azt. Ezen a napon jelent meg a londoni The Jewish Chronicle hasábjain a Budapestről elszármazott újságíró Herzl Tivadar (1860-1904) Megoldás a zsidókérdésre című cikke.

A cikkben egy zsidó kongresszus felállítását kezdeményezte a szerző, amely előkészíti a Zsidó Állam megvalósítását és a zsidók oda történő kivándorlását. A cikk megjelenése után egy évvel Bázelben meg is tartották az I. Cionista Kongresszust, ahol döntöttek arról, hogy a kivándorlás célja Palesztina, az ősi Erec Jiszrael lesz. 1902-ben Herzlnek megjelent a felépítendő államot bemutató regénye az Ősújország, amelynek héber címe (Tel-Aviv) lett az első modern palesztinai zsidó város neve, befejező mondata („Ha akarjátok, nem mese!”) pedig generációk számára szolgált buzdító jelszóként.

A következő évtizedekben felgyorsult a zsidók kivándorlása a Szentföldre, az alija. A II. világháború borzalmait követően  az otthon és család nélkül maradt európai zsidók tömegei vándoroltak Palesztinába, az akkori jisuvba, hogy új életet kezdjenek. A világháborút követően felgyorsultak az események a Közel-Keleten, 1947. november 29-én az ENSZ Közgyűlés elfogadta 181.számú határozatát a palesztinai brit mandátum ketté osztásáról egy zsidó és egy arab államra, így 40 évvel Bázel után az akkori kongresszus céljainak teljesülése egy hajszálnyira volt. Végül 1948. május 14-én David Ben-Gurion a baloldali Mapaj (Izraeli Munkások Pártja) vezetője, majd az ország első miniszterelnöke, kikiáltotta Izrael Állam függetlenségét. Rá egy napra, hosszas előjáték után, kitört az első arab-izraeli háború az úgynevezett Függetlenségi Háború.

64 évvel és hat nagyobb háborúval az említett események után Izrael kívülről egy sikeres ország képét mutatja, gazdasága prosperál, népessége növekszik és bár folyamatos a konfliktus közte és szomszédai között, a népesség nagyobb része az utóbbi öt évet tekinti az állam legbékésebb korszakának. Érdemes azonban mindezt közelebbről megnézni, mert a távolság néha szépít.

„Ha akarjátok…”

Izrael Állam népessége évről évre növekszik, ennek kis részét az alija, nagyobb részét a természetes népszaporulat adja. Az izraeli népesség évente körülbelül 1,9 százalékkal nő, a termékenységi ráta 3 gyermek/nő, amely a fejlett országok körében az egyik legmagasabbnak számít.

Bár egyesek szerint a népesség növekedése az izraeli palesztinok nagyobb gyermekvállalási kedvének köszönhető, azonban ennek ellentmond, hogy az izraeli palesztinok és zsidók aránya az utóbbi évtizedben nem változott, mindkét csoport körében 2 százalék körüli a népességnövekedés. Emellett a népesség növekedésében közrejátszik az alija is, ennek keretében tavaly kb. 19 ezren vándoroltak ki Izraelbe. Izrael Állam népessége jelenleg körülbelül 7,9 millió fő, ebből 5,9 millióan zsidók (76%), 1,6 millióan izraeli palesztinok (20%), 327 ezren (4%) pedig az egyéb kategóriába tartoznak (oroszok, menekültek, filippinók, cserkeszek, örmények).

Izrael gazdaságilag a fejlett országok közé tartozik, egy főre jutó GDP-je meghaladja a 31 ezer dollárt, gazdasága 2011-ben 4,8 százalékkal nőtt. Izrael Állam ipara rendkívül fejlett, az ország jeleskedik a hadiipari újításokban és a high-techben. A munkanélküliségi ráta alacsonynak mondható, mindössze 6,5 százalék, az átlagbérek magasak körülbelül 500 ezer forintnak megfelelő sékel a nettó kereset. Az eddig olvasottak alapján Izrael egy valódi sikertörténet, sokszínű társadalmával és kiváló gazdasági helyzetével mindössze a külső problémákkal kell farkasszemet néznie. Mindez azonban nem ilyen egyszerű…

„Nem akarjátok, nem kell…”

Izraelt azonban a külső problémák mellett, belső ellentétek is feszítik. A sokszínű társadalom azt is jelenti, hogy rengeteg különböző társadalmi érdek ütközik minden politikai döntés alkalmával, ez pedig egyet jelent azzal, hogy a politikai elit hatalmát féltve, a fontosabb döntéseket évtizedek óta halogatja. Ezért nincs az országnak mai napig kész az alaptörvénye, ezért volt csak idén kétszer kormányátalakítás (májusban az ellenzék legnagyobb pártja be-, majd augusztusban kilépett a kormánykoalícióból) és ezért sem tud pont kerülni a lassan húsz éve tartó izraeli-palesztin békefolyamat végére. A vallásosok ragaszkodnak privilégiumaikhoz, a szekulárisok féltik saját modern vívmányaikat, a radikálisok az egész Nyugati partot maguknak követelik, míg az Izraelben élő palesztinok közösségi szinten is jogegyenlőséget szeretnének, és akkor még az afrikai menekültek kérdéséről nem is beszéltünk.

A prosperáló gazdaság ellenére hatalmas a szegénységi küszöb alatt élők aránya (kb. 20%), az árak folyamatosan nőnek, a társadalmi olló egyre szélesebbre nyílik, az emberek pedig egyre elégedetlenebbek. Komoly problémát okoz a drága lakhatás és bár a kormány próbált gyógyírt találni a problémára, a tavaly kirobbant tüntetések kisebb erővel, de idén is folytatódtak. A viszonylagos béke az arab szomszédokkal azt eredményezte, hogy az emberek a társadalmat hosszú évek óta feszítő problémákkal kezdtek el foglalkozni. Előtérbe került a vallásos-világi ellentét, néhol fellángol a szefárdok és askeznáziak közötti konfliktus és megszaporodtak a menekültek és a feketék elleni támadások is. Mindezt pedig még jobban beárnyékolja egy esetleges Irán elleni katonai csapás lehetősége.

Nem csoda, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét, néhányan pedig közülük már nem is térnek vissza csak rövid látogatások erejéig az Ígéret Földjére. Az izraeli Bevándorlásügyi Minisztérium adatai szerint több mint 700 ezer izraeli él külföldön, többségük az USA-ban és Kanadában telepedett le. Nem kevesen azonban Európába, azon belül is Magyarországra érkeznek. Egyesek csak szimplán tanulni jönnek Magyarországra, mások itt tanulnak és itt is maradnak. Vannak akik az állandó külső fenyegetettség miatt jönnek el az országból, mások a gazdasági helyzet miatt vándorolnak ki. Izraeli muszlim és keresztény palesztinok, akik a kisebbségi lét állandó kihívásaitól sokalnak be és világi zsidók, akiket a vallásosok növekvő száma riaszt el. Megtalálunk közöttük egyszerű vállalkozókat is, de olyan rabbikat is, akik a magyarországi zsidó hitélet felélesztését tűzték ki célul. Nem kevesen pedig magyar gyökereiket kutatják Budapesten, Debrecenben vagy éppen Pécsett. A következő egy évben az a célunk, hogy bemutassuk az itt élő izraeliek egy-egy arcát, ittlétük okait, hogy miképpen sikerült beilleszkedniük, hogy szokták meg a közel-keletitől sok mindenben különböző magyar kultúrát és hogy mi a véleményük saját országuk problémáiról. Tartson velünk a kedves olvasó a következő egy évben, hogy együtt tudjuk meg, vajon tényleg csak az akaraton múlik az a bizonyos álom.