Dél-Szudán válaszúthoz érkezett

Az ország függetlenségének egyéves évfordulója alkalmából jelentést készített a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders, RWB) nemzetközi újságíró jogvédő szervezet. Dél-Szudán választás előtt áll: az ultranacionalista propaganda és a növekvő belső feszültség, vagy a tolerancia, a nyíltság és a fejlődés mellett dönt?

Bolygónk legfiatalabb állama a napokban ünnepli Szudántól való elszakadásának első évfordulóját, ugyanakkor az öröm nem felhőtlen. A különválás óta a két ország még mindig nem tudott megegyezni az olajból származó bevételek elosztásában és közös határuk megrajzolásában is eltérőek az álláspontok. Az ellentétek tavasszal ellenségeskedéshez vezettek, félő, hogy a harcok tovább folytatódnak. Ezrek kényszerültek elhagyni otthonukat, az ENSZ humanitárius krízis létrejöttére és tömeges emberi jogi jogsértésekre hívta fel a figyelmet.

Az ország válaszúthoz érkezett: kérdés, hogy a khartúmi utat választja-e, folytatva az elnyomó politikát, szoros ellenőrzése alá vonva a médiát vagy ellenállva a kísértésnek új utakat keres.

Khartúm: Messze, mégis közel

Kétség sem fér ahhoz, hogy Dél-Szudán függetlenségét nem ajándékba kapta, hanem megdolgozott érte. Az összesen harminckilenc évnyi polgárháborút 2005-ben lezáró békét a tavaly januári, önállóságról döntő referendum zárta. Alfred Taban, a Juba Monitor szerkesztője következőképpen fogalmaz: „A problémák más jellegűek határon innen és túl. Dél-Szudánban bár szabadok vagyunk, a gazdasági helyzet nem könnyű, míg Khartúmban a nagy szigor ellenére kevesebbet szenvednek pénzügyi gondoktól.”

Mindazonáltal a szudáni örökség még érezteti hatását. „A jubai hatósági személyek khartúmi iskolákban nevelkedtek, most pedig készek arra, hogy megszerzett tudásukat a gyakorlatban is kipróbálják” – jelzi egy, már kevésbé optimista dél-szudáni tanácsnok. „Sok a hasonlóság az új állam biztonsági erői és a szudáni rendőrség között” – teszi hozzá egy európai diplomata.

Média mint eszköz

Az elmúlt harminc harcokkal telt év visszavonhatatlanul traumatizálta az országot. A  háború hatással volt a múltra és meghatározza a jelent. Ugyanakkor a két Szudán a médiában is csatákat vív egymással, háborús propaganda eszközéül használva a különböző csatornákat. „Mindkét oldal rendszeresen túloz a határ túloldalán okozott sérülések számát illetően, míg saját veszteségeiket igyekeznek kisebbnek feltüntetni” – árnyalja a képet Faisal Mohammed Salih szudáni riporter.

Az elmúlt hónapokban újból felerősödött határ menti ellenségeskedés megnehezíti az információ megszerzését és a közlését. Juba médiaügyekért felelős minisztere állítja, hogy sosem korlátozták egyetlen újságíró tevékenységét a térségben, holott a távol eső területekre nemegyszer veszélyes és lehetetlen a belépés riporterek számára. „Legtöbbször kénytelenek vagyunk a kormánytól és a hadseregtől származó forrásokra hagyatkozni” – mondja egy dél-szudáni rádiós.

A médiának sokszor nincs kapacitása arra, hogy munkatársakat küldjön a terepre, ez pedig tovább erősíti az államközpontú tájékoztatás súlyát. „Ha megpróbálunk a nyugati sztenderdek szerint tudósítani, árulónak bélyegeznek bennünket és azzal támadnak, hogy a nemzeti érdekeket sértjük” – mondta Faisal Salih. Ennek eredménye, hogy nemigen hallani a kormánnyal szembemenő, kritikus hangokat. Ráadásul a lakosság 80 százaléka írástudatlan, a magas nyomdai és szállítási költségek, valamint a terjesztő hálózat kiépítettségének hiánya mind legyőzendő nehézségek.

Függetlenség: fordulópont?

Az elszakadás vitathatatlanul nagy felfordulást okozott mind gazdaságilag, mind politikailag, ugyanakkor a polgári jogok érvényesülése terén nem történt változás.

A pesszimistább vélemények szerint a status quo nem változott. „A függetlenség a szuverenitás elnyerésével járt, mindazonáltal 2005 óta csak a hatalom térnyerése folyik. Tavaly több dologban láttam visszalépést, mint fejlődést. Sosem gondoltam volna, hogy a dolgok ennyire rosszra fordulhatnak” – mutat rá a helyzet kétarcúságára egy szabadúszó újságírónő. Hasonlóképp látja országának alakulását Nhial Bol, Dél-Szudán egyik legismertebb újságírója: „Korábban lehetőségünk volt arra, hogy nyomást gyakorolva a kormányra alkudozzunk velük és engedményeket csikarjunk ki. Ennek vége. Az elszakadással semmit sem nyert a média, sőt attól félek, hogy a helyzet még rosszabbra fordul.”

A Szudán Népi Felszabadító Hadsereg (Sudan People’s Liberation Army, SPLA) brutalitása széles körben ismert Dél-Szudánban. Újságírókat ritkán tartóztatnak le, sokkal jellemzőbb a megfélemlítésük és az ellenük elkövetett erőszak, akik így saját maguk védelméből kénytelenek önmagukat cenzúrázni.

Az ígéretes első lépések után Dél-Szudán létezésének döntő pontjához érkezett. Eddig a nemzetközi szervezetek kitüntetett figyelme az alapvető jogok védelmére ösztönözte, de most, hogy a függetlenség utáni „mézes hetek” véget értek, fennáll a veszélye, hogy az ország visszasüllyed a diktatúrába. A kormány tisztában van a nemzetközi elvárásokkal az alapvető szabadságjogokkal kapcsolatban, éppen ezért nem feltétlenül a szabadság iránti tiszteletből, sokkal inkább a pozitív kép megőrzése céljából igyekszik demokratikusnak tűnni.

Az RWB szerint mindenekelőtt a hatalomnak a szabadságjogok védelme melletti nyilvános kötelezettségvállalására és a fegyveres erők túlkapásainak megszüntetésére lenne szükség. Nem utolsósorban pedig médiatörvények elfogadása, valamint a nemzetközi közösség segítsége tarthatná a fejlődés pályáján az újdonsült államot.