Elsöprő győzelmet aratott a francia baloldal

Úgy tűnik, hogy az V. Köztársaság történetében másodszor a francia Szocialista Pártnak sikerült olyan többséget szereznie a Nemzetgyűlésben, hogy nem lesz szüksége más pártok támogatására törvényjavaslatai keresztülviteléhez. Mindez jó hír a májusban újonnan megválasztott szocialista elnöknek, Francois Hollande-nak, hiszen így maga mögött tudhatja a megfelelő törvényhozási támogatottságot programja megvalósításához.

Az 577 fős francia Nemzetgyűlésben 289 képviselői hely megszerzése jelenti az abszolút többséget. A szavazás lezárását követő néhány órában közzétett előzetes felmérések adatai szerint a szocialistáknak ennél is több mandátumot sikerült egyedül elnyerniük, így még a Zöldek, illetve a szélsőségesebb Baloldali Front támogatására sem lesz szükségük a továbbiakban a törvényhozásban. A Szocialista Pártnak minden bizonnyal ez eddig a legjobb választási eredménye a legújabb kori francia történelemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy a baloldal immár a hatalom szinte minden fontos szintjét a kezében tartja: az elnökséget, a Szenátust (a parlament felsőházát), illetve a Nemzetgyűlést (az alsóházat) is – emlékeztetett a The Economist című tekintélyes brit hetilap. További jó hír, hogy a biztos parlamenti háttér fényében az új államfőnek nem kell más pártból miniszterelnököt választania. Ezzel elkerülhetővé válik a „kohabitáció” állapota, vagyis hogy a köztársasági elnök és a miniszterelnök eltérő politikai platformot képvisel. 

A jobbközép Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) nevű párt ugyanakkor a Nicolas Sarkozy leváltását eredményező elnökválasztások után újabb vereséget könyvelhet el, ugyanis az első exit poll felmérések szerint a nemzetgyűlési mandátumok közül mindössze kb. 213-at tudhat magáénak. Sarkozy egyébként a vereségét követően eltűnt a közéletből, míg pártját belső széthúzások és viszályok gyengítik tovább. Az UMP-nek jelenleg nincs vezetője, a párt elnökségét novemberben újítják majd meg.

Mindeközben feszült figyelem övezte az elnökválasztások első fordulójában meglepően jól szereplő Marine Le Pen szélsőjobboldali pártja, a Nemzeti Front (Front National, FN), teljesítményét is. Számukra sikert jelent, hogy 1998 óta először ismét bejutottak a Nemzetgyűlésbe néhány mandátum megszerzésével. Bár saját választókerületében Marine Le Pen vereséget szenvedett, unokahúga, Marion Maréchal-Le Pen, illetve még egy szélsőjobboldali politikus már biztosan bekerült a törvényhozásba – olvasható a Le Monde című francia baloldali napilap internetes oldalán. Marine Le Pen ugyanakkor szavazatainak újraszámlálását kérte Hénin-Beaumont nevű választókerületében, mivel csak nagyon kis szavazatszámmal maradt le a szocialista jelölt mögött.

Egyelőre nem tudni, hogy Hollande pontosan mihez fog kezdeni a példátlanul erős belpolitikai pozíciójával. Eddigi ígéretei többek között az államháztartási hiány csökkentéséről, a költségvetés kiegyensúlyozásáról, a nyugdíjkorhatár 60 évre történő visszaállításáról, több köztisztviselői állás megteremtéséről, az állami cégek vezetői számára bérplafon megállapításáról szóltak. Ami az Európai Unióval kapcsolatos politikáját illeti, Hollande továbbra is kitart amellett, hogy a megszorító intézkedések helyett növekedésorientált gazdaságpolitikára van szükség. A Magyar Külügyi Intézet munkatársa, Fejérdy Gergely egy nemrég közzétett tanulmányában úgy látja, hogy a költségvetési fegyelmet erősítő uniós fiskális paktum teljes újratárgyalását valószínűleg nem fogja erőltetni, inkább annak növekedést ösztönző elemekkel történő kiegészítésére törekszik. A Journal du dimanche című francia hetilap közzé is tett egy dokumentumot a francia államfő növekedést serkentő javaslataival, melyet a június 28-29-én tartandó uniós csúcsra készített elő a többi tagállam vezetői számára.

Kevesen szavaztak

A vasárnapi választásokkal kapcsolatban azonban feltűnő, hogy a részvétel meglehetősen alacsony arányú volt: mindössze 55,7 százalék. A Le Monde szerint már a június 10-i első fordulóban is a szavazati joggal rendelkezők 42,77 százaléka döntött a távolmaradás mellett, ami 1958 óta a nemzetgyűlési választások történetében a legalacsonyabb részvételt eredményezte. Ennek fényében többen arra is felhívták a figyelmet, hogy Hollande-nak nem szabad túlságosan elbíznia magát.

A nemzetgyűlési választások két fordulója között egyébként több érdekes kampányesemény is borzolta a kedélyeket – írja a Nouvel Observateur. Mivel néhány körzetben a második fordulóba három jelölt is bejutott – szocialista, jobbközép, illetve szélsőjobboldali politikusok -, a Szocialista Párt összefogásra szólította fel az UMP-t. Ennek értelmében a szocialista, illetve UMP-s politikusok a kérdéses választókerületekben kölcsönösen visszaléptek volna egymás javára, ezzel is akadályozva a Nemzeti Front politikusainak mandátumszerzését. Az UMP azonban elzárkózott ettől a lehetőségtől, kijelentve, hogy sem a szocialistákkal, sem a szélsőjobboldaliakkal nem köt szövetséget. Emellett a Szocialista Párt berkein belüli széthúzásra utalt az a tény, hogy La Rochelle körzetben két szocialista politikus maradt a második fordulóra, közülük az egyik Ségolene Royal, Hollande korábbi élettársa, és négy gyermekének anyja. Mindemellett nem vetett túl jó fényt Hollande-ra, hogy miközben ő Royal-t biztosította a támogatásáról, jelenlegi partnere, Valérie Trierweiler a Twitter-en közzétett kijelentésében a másik szocialista jelöltet biztatta.