Nem meglepő: eredmény nélkül maradt a bagdadi konferencia

Csütörtökön volt Bagdadban az a konferencia, amelyen Irán mellett hat nagyhatalom vett részt. és amelynek célja az iráni atomprogram körüli viták elcsendesítése volt.

Az iráni főtárgyalók elutasították azt a tervezetet, amelyet a hat nagyhatalom képviselői állítottak össze, hogy csökkentsék az iráni atomprogram körül kialakult félelmeket. A konferencián az öt állandó ENSZ BT tag mellett Németország vett részt, valamint a másik oldalon természetesen Irán. A cél pedig az volt, hogy biztosítsák, hogy az iráni atomprogram célja békés célú kutatás és nem pedig atomfegyver előállítása legyen.

Természetesen a két oldal motivációja is különbözött. Irán elsődleges célja az volt, hogy megszüntesse a vele szemben fennálló gazdasági szankciókat és ezzel befejeződjön az iszlám állam elszigetelése a nemzetközi kereskedelemtől. A tárgyalóasztal másik oldalán ülőknek pedig az iráni atomprogram átláthatóságának biztosítása, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) munkájának biztosítása volt az elsődleges. A konferencia régóta a leginkább bizakodásra okot adó fórum volt Irán és az Egyesült Államok között, mindazonáltal a fegyveres beavatkozás gondolatának felmerülése, valamint a gazdasági szankciók rányomták a bélyegüket a konferenciát körülvevő bizalmi légkörre.

Az iráni atomprogram legnagyobb ellenzője Izrael, amely a tárgyalást is csak egy időhúzó szándéknak vélte a perzsa állam részéről. Ehud Barak védelmi miniszter kijelentette, hogy ha Irán esetleg nagyobb teret ad a NAÜ ellenőrei számára, Izrael abban az esetben sem zárhatja ki egy esetleges megelőző katonai csapás megtörténtét. 

Saeed Jalili, irán főtárgyalója, az Irán elé tárt tervezet újragondolását kezdeményezte, mivel az elfogadhatatlan az ország számára, ezt a gondolatát Catherine Ashtonnal, az Európai Unió Kül- és Biztonságpolitikai főképviselőjével osztotta meg, aki formálisan vezette a tárgyalásokat. Az Iránt érintő szankciók csökkentését pedig alapfeltételként szabta meg, mivel azok véleménye szerint túlzott mértékűek. 

A hat nagyhatalom szerint az iráni program legérzékenyebb része a fűtőanyag gyártás. Éppen ezért tartja magát az az elgondolás, hogy nukleáris fegyvert akar előállítani. Irán továbbra is állítja, hogy békés célú a program, amelyre nemzetközi jogilag jogosult. 

Egy iráni elemző, Hasszan Abedini szerint a hat résztvevő által lefektetett feltételek semmiben sem különböznek azoktól, amelyeket az eddig eltelt években Irán elutasított. A terv lényege, hogy ha Irán 20%-ról 5%-ra csökkenti a dúsítási arányt, abban az esetben a nagyhatalmak orvosi izotópokat, nukleáris biztonsági együttműködést és alkatrészeket nyújtanak cserébe az iráni civil légitársaságok számára. Abedini szerint a terv kiegyensúlyozatlan és elfogadhatatlan, mivel a gazdasági szankciókról csak a későbbiekben akar tárgyalni. A hat nagyhatalom úgy állította be a tervet, mint bizalomépítő intézkedést, amelyet a lényeges pontok később egészítenek ki. 

Irán a tervezetet öt kiegészítőponttal látta el, kérvényezte többek között azt, hogy vegyék bele a szíriai helyzetet is a tárgyalásokba. A hat nagyhatalom azonban nem szándékozott más témákról tárgyalni a kétnapos konferencia során. 

Bár az iráni atomprogram az 1970-es években kezdődött, a program körüli viták 2002 óta robbantak ki újult erővel. Az ország az 1968-as Atomsorompó Egyezmény tagja, amely értelmében nukleáris fegyvert nem fejleszthet ki, de békés célú kutatásokat végrehajthat. Egy 1970-es években megkötött egyezmény értelmében pedig a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőrei ellenőrzési jogkörrel rendelkeznek Iránban, ennek megújítása 2004-ben történt meg, amiben már az állt, hogy az ellenőrök bejelentés nélkül megjelenhetnek bárhol. Bár Irán nem ratifikálta a szerződést, retorikában tartja magát ahhoz. Számos jelentés készült, amelyek többsége gyanúsnak minősítette a programot, de eddig nem tudta bizonyítani a katonai célokra történő fejlesztést megcélzó szándékot, bár arra utaló kijelentések születtek, hogy katonai célú fejlesztéshez hasonló ütemben fejlődik a program. A nemzetközi közösség, élén az Egyesült Államokkal, bizalmatlan az iráni vezetéssel szemben. Ez főleg 2005 után került előtérbe, miután Ahmadinezsád nyert a választásokon. A NÜA továbbiakban is kifogást emelt az ellen, hogy Irán folytatta az urándúsítást és nem tárta fel pontosan, hogy milyen kutatásokat folytat a nukleáris energia fegyverré alakításának kérdésében. A vita az ENSZ BT elé került, ahol több esetben született elmarasztaló határozat Irán ellen. Az országot gazdasági szankciók is súlytják, valamint az iráni olajexportra kivetett európai uniós embargó is fájó pont lehet az országnak, amennyiben július 1-től életbe lép. A cél egyértelmű, azonban korábban már több esetben is tapasztalható volt, hogy a gazdasági szankciókon keresztül az ország lakossága bűnhődik, mint korábban Irakban történt. Az események felgyorsultak, Iránnak nyújtania kell valamilyen megnyugtató bizonyítékot a nemzetközi közösségnek, erre látható egyfajta szándék, hiszen folyamatos tárgyalásban vannak a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreivel.