Sokszor még mindig alacsonyabb bért kapnak a nők

Annak ellenére, hogy számos uniós jogszabály foglalkozik a hátrányos megkülönböztetés tilalmával és kiküszöbölésével, napjainkig számos esetben fordul elő, hogy a nők ugyanazon munkáért még mindig alacsonyabb fizetést kapnak.

Tavaly óta már külön napot is szentelt az unió az egyenlő fizetéseknek. Az első alkalommal megrendezésre került „egyenlő fizetések európai napja”-val a nőkkel szembeni hátrányos munkahelyi megkülönböztetés felszámolására próbálta felhívni a figyelmet.

Az egyenlő munkáért egyenlő bért elve az uniós alapelvek egyikéhez, megkülönböztetés mentességhez kapcsolódik. Az azonos munkát végző nők és férfiak közötti bérszakadék ugyan szűkülőben van, mégsem eléggé gyors e téren az előrelépés, hiszen a nők átlagosan még ma is 17,5%-kal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, szerepelt az akkori adatok között.A nők és a férfiak közötti bérszakadék folyamatos hátrányos megkülönböztetéssel ér fel, s e munkahelyi egyenlőtlenségnek messzemenő hatásai vannak. A kisebb fizetések következtében például a nők nyugdíja is alacsonyabb.

„A probléma egész életük során végigkíséri a nőket. A fizetésbeli különbségek megmutatkozik majd a nyugdíjukban is, így idősebb korukban nagyobb eséllyel szegényednek el, mint a férfiak. De az egyenlőtlen bérezésnek demográfiai hatásai is vannak. Azokban az országokban a legmagasabb a születési arány, ahol a legkisebbek a különbségek. Továbbá azok a gazdasági szektorok is versenyképesebbek, ahol magasabb a női foglalkoztatottak aránya” –nyilatkozta most a témával kapcsolatban Bauer Edit néppárti, szlovákiai képviselő.

„Még azokban a szektorokban is, ahol a női foglalkoztatottak aránya magasabb, a férfiak kerestek többet. A gazdaság  tagozódása a gazdaság struktúrájától, a kultúrától, de a társadalom anyasághoz való viszonyától is függ. Jelenleg több nő szerez diplomát, és az Egyesült Királyságban például a pályakezdő nők fizetése magasabb, mint a férfiaké. Az egyenlőtlen bérezés nem ekkor üti fel a fejét, hanem amikor a nők szülés után visszatérnek a munkaerőpiacra. Ez viszont negatív fényt vet az anyaságra és a szülővé válásra. Szerintem a demográfiai válság következményei ugyanolyan súlyosak lesznek, mint a gazdasági válságé. Változtatni kell az anyasághoz és a szülőséghez való viszonyon. Ez nem magánügy többé.

A kérdés összetett. De illúzió, hogy egy jogszabály megváltoztatásával gyökeresen megváltozik a helyzet. A Parlamentben viszont csak ez az eszköz áll rendelkezésünkre. Több mint 50 éve léteznek jogszabályok az egyenlő bérezésről, mégis 16 17% a különbség a nők és férfiak fizetése között. Ezért kell hatékonyabbá tennünk a szabályokat, és ha kell, szankciókat kell kiszabni akkor, ha nem tartják tiszteletben őket.”