Mexikó: csodás lehetőségek, véres kilátások

Tavaly 4 százalékkal bővült a gazdaság, a régió sok más országához hasonlóan gyorsan talpra állt a 2008-as válságot követően, idén júliusban új elnököt választ, előtte pedig a G-20 csúcs első latin-amerikai házigazdája lesz: ez Mexikó, az egyik legígéretesebb feltörekvő állam, amely 2050-re a világ 8. legnagyobb gazdasága lehet. Meggyilkolt újságírók egy kocsi csomagtartójában vagy egy elhagyatott mellékutcában, 49 lefejezett, megcsonkított holttest az út szélén: ez is Mexikó. Egy ország, két út: lássuk a kihívásokat!

2012. május 17-én Isabel B. Téllez de Ortega mexikói nagykövet előadást tartott a Magyar Külügyi Intézetben, amelynek során országa azon politikai, történelmi és gazdasági sajátosságait mutatta be, amelyek hatással vannak Mexikó XXI. században betöltött szerepére.

Egy kis gazdaságtörténet…

A nagykövet történelmi áttekintéssel kezdte a Mexikót bemutató prezentációját, amelyből kiderült, hogy Mexikó a nagyobb latin-amerikai gazdaságokhoz – mint például Argentína vagy Brazília – hasonlóan XX. századi növekedését a nyersanyagoknak, a II. világháború során megemelkedett keresletnek köszönhette. Később Mexikó is az importhelyettesítő iparosítás mellett tette le voksát, aminek végérvényesen az 1982-ben kitört adósságválság vetett véget. Az 1970-es években az Egyesült Államokba áramlott olcsó „petrodollárok” jelentette hitelek kamatlábai hirtelen megemelkedtek a világgazdasági változásoknak és az amerikai gazdaságpolitikai fordulatnak köszönhetően, így a fejlődő országok belerokkantak a törlesztésbe. Latin-Amerikában elsőként Mexikó jelentette be fizetésképtelenségét.

Mexikóban ekkor elérkezett a „technokraták ideje”, akik a Washington és az IMF által hirdetett gazdaságpolitikai elveket vallva elindították a neoliberális reformokat, amelyek keretein belül megvalósult például a kereskedelmi liberalizáció, az állami vállalatok privatizációja, és a munkaügyi szabályok reformja is. 1994-ben azonban beütött az újabb pénzügyi válság („tequila-hatás”). A mexikói peso válsága tulajdonképpen a nemzetközi tőke és a nemzeti stabilizáció ellentéteire is rávilágított: a kormány nem tudta fenntartani az egyensúlyt a fizetésimérleg- és árfolyam-stabilitás, valamint az infláció- és munkanélküliség-kezelés között. Mexikó mint az IMF-mintagyereke hamar elnyerte a nemzetközi befektetők bizalmát: a GDP fenntarthatóan növekedett, az árstabilitás garantált volt, Mexikó a NAFTA  tagjaként komoly megtérülést ígért a befektetéseknek, így a hitelminősítők kedvező kockázatértékelése miatt jelentős magántőke áramlott az országba.

Ennek következményeként azonban a mexikói valuta az amerikai dollárhoz képest jelentősen (körülbelül 30 százalékkal) túlértékelt volt, amelyet többen a válság első előjelének tekintettek. Kezdetben ezt a gazdasági teljesítmény jelentős javulásával magyarázták, azonban a fizetésimérleg-hiány növekedése igazi problémákat jelzett. Az importtöbblet által okozott külkereskedelmi deficitet eleinte (bár elhanyagolható mértékben) a külföldi közvetlen befektetésekkel, majd a nemzetközi tartalékokból finanszírozták. Az infláció és a tőkekivonás elkerülésének céljából a kormány nem akarta leértékelni a pesót, valamint egy esetleges recessziótól tartva a kamatlábakat sem akarta megemelni, amely viszont a tőkét az országban tarthatta volna. A külföldi befektetők megnyugtatása érdekében a kormány ún. „tesobonókat”, dollárban denominált, rövid lejáratú kincstári kötvényeket adott ki a korábban pesóra szóló kötvények cseréjére. Rövid időn belül, a nemzetközi tartalékok jelentős csökkenése után viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a leértékelés és a dollárhoz kötött árfolyamrezsim feladása elkerülhetetlen. A befektetői piacon eluralkodott a bizonytalanság.

A peso lebegtetésének bejelentése után azonban rendkívüli mértékben csökkent annak árfolyama. Mindeközben 1994 végén az Egyesült Államok ismét megemelte a korábban folyósított hitelek kamatlábát, ami újabb terheket rótt Mexikóra. Az USA, Kanada és az IMF hathatós segítségével (amely természetesen a Mexikóban jelentős érdekeltségekkel rendelkező amerikai befektetők közbenjárásának volt köszönhető) azonban el lehetett kerülni, hogy a régión túl a világgazdaság más részeire is átterjedjen a válság.

A GDP-növekedés hamar visszatért: az 1995-ös több mint 6 százalékos visszaesés után évente átlagosan 5 százalékkal nőtt Mexikó GDP-je egészen a 2001-es világgazdasági recesszióig, majd 2004-től egészen 2009-ig ismét kedvezően alakult ez a mutató. Mivel Mexikó gazdasága szoros összeköttetésben áll az Egyesült Államokéval, utóbbi 2008-as visszaesése jelentősen visszavetette déli szomszédját.

2009-ben így Mexikó ismét a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordult segítségért, s élve az új típusú hitellehetőségekkel azóta három FCL(rugalmas hitelkeret)-megállapodást kötött az IMF-fel, bár a legfrissebb adatok szerint eddig még egyszer sem hívta le a megítélt összegeket. A Valutaalap egyébként 3-4 százalék közötti éves növekedést jósol Mexikónak az elkövetkezendő években.

12 év után ismét a PRI?

2000-ben Vicente Fox az akkor még viszonylag kis pártnak számító PAN (Nemzeti Akciópárt) színeiben megnyerte az elnökválasztást karizmatikus személyiségének és választóbarát hozzáállásának köszönhetően. Ezzel véget ért a baloldali PRI (Intézményes Forradalmi Párt) hét évtizeden át tartó politikai uralma, ugyanis Fox leköszönését követően ismét a PAN jelöltje, Felipe Calderón nyerte az elnökválasztást 2006-ban.

Fox különböző kérdésekben eszközölt alkotmánymódosítást, ilyen volt például az őslakosok jogainak elismerése (pl. anyanyelvű oktatás garantálása) vagy az emberi jogok védelmének alapvető fontossága és érvényesülésének biztosítása. Felipe Calderón pedig az oktatási reformmal igyekezett javítani az emberek életkörülményein: bevezették az  ingyenes és kötelező alap- és középfokú oktatást (12 éven át tartó tanulást jelent), valamint az állami felsőoktatási intézmények „szimbolikus összeget” kérnek költségtérítésként, amely sokak számára megfizethető. Calderón ezen kívül a büntetőjogi szabályokat is módosítatta.

A legfrissebb közvélemény-kutatások alapján azonban most mégis úgy tűnik, hogy a PRI-nek áll a zászló: az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) színeiben induló Enrique Peńa Nieto támogatottsága 38,5 százalék, míg a legfőbb riválisának tarott Josefina Vázquez Mota, a kormányzó PAN jelöltje a júliusi voksok 21 százalékára számíthat. A 3. helyen a PRD (Demokratikus Forradalom Pártjának) jelöltje, Andrés Manuel López Obrador („AMLO”) áll, 19 százalékkal. Érdekes, hogy López Obrador a mai napig nem ismeri el a Calderónnal szembeni 2006-os vereségét, s a választások tisztaságát megkérdőjelezve saját magát tartja Mexikó legitim elnökének.

A PAN pozícióvesztésében sok tényező szerepet játszik: a két gazdasági recesszió és az illegális ki-és bevándorlás mellett a mindennapi erőszakkal szembeni „tehetetlenség”. A Calderón-kormány az elmúlt 6 évben nem volt tétlen: korántsem állítható, hogy kesztyűs kézzel bánt volna a drogkereskedőkkel, az erőszakos kartellekkel szemben: a fegyveres erők állományát megerősítve offenzívát indított ellenük. A drogháború azonban elfajult, s biztató eredmények helyett inkább megnőtt az erőszakos cselekmények száma, sőt emberi jogi szervezetek szerint maguk a katonák is alapvető jogokat sértettek.

Téllez de Ortega nagykövet szerint az erőszak az ország bizonyos részeire koncentrálódik, ahol a rivális kartellek összecsapnak egymással. Az szerint sem a turistáknak, sem az átlagpolgároknak nincs félnivalójuk Mexikóban, annak viszont igen, aki a szervezett bűnözéshez kötődik. Az elmúlt időszakban a Los Zetas kartell területszerzési harcai oltották ki a legtöbb emberéletet, brutalitásukról már a Kitekintő is több alkalommal beszámolt.

A Mexikóban uralkodó állapotokat súlyosbítja, hogy az Egyesült Államok továbbra is nagy igényt támaszt a kábítószerre, ami Kolumbiából Mexikón keresztül jut el oda. Téllez de Ortega megjegyezte, hogy Mexikóban nincs olyan nagy kereslet a Egyesült Államokba csempészett kábítószerekre, mint például a kokainra, mivel az embereknek nincs rá pénzük – írja az MTI.

Kihívások és lehetőségek

A nemzetközi béke és biztonság globális kérdését is nagyban befolyásolja, hogy Mexikó milyen sikereket tud elérni a kábítószer-kereskedelem és az illegális migráció elleni küzdelemben. Ezért nem elhanyagolható, hogy a következő kormány milyen lépéséket fog hozni ezeket illetően. Szintén az írt arról, hogy a három esélyes egyike sem kíván párbeszédet folytatni az egyes kartellek vezetőivel, azonban a lehetséges megoldási javaslatokról nem igazán beszélnek. Itt megemlítendő, hogy Calderón tavaly októberben úgy nyilatkozott, hogy szerinte a PRI egyes politikusai összejátszanak a drogkartellekkel. De ugyanabban a hónapban letartóztattak 172 fegyveres tisztet is azzal a váddal, hogy együttműködtek a kartellekkel.

A drogbárók elleni harc az Egyesült Államok hatékony segítsége nélkül szinte elképzelhetetlen, s Washington a jövőben sem hagyhatja figyelmen kívül a mexikói állapotokat, hiszen főként az amerikai kereslet okozza a fő gondot. A drogháború erőszaka pedig a közös határon is könnyen átívelhet, valamint tovább fokozódhat az USA-ba irányuló illegális migráció.

Látható, hogy Mexikónak a XXI. században számos kihívással kell szembenéznie: a szervezett bűnözés elleni harc mellett meg kell őriznie gazdasági stabilitását, fel kell számolnia a szegénységet, új munkahelyeket kell teremtenie, és javítania kell az egészségügyi ellátás és az oktatás színvonalát.

Az elmúlt években a mexikói gazdaság megerősödött, az inflációt megfékezték, növelték a költségvetési fegyelmet, mérsékelték a külső adósságot, mindennek köszönhetően a tavalyi évben 4 százalékos növekedést ért el Mexikó. A befektetői bizalom növelésének érdekében az ország GDP-jének továbbra is öt százalékát az infrastruktúra fejlesztésére fordítják, pedig az ország már most is 64 nemzetközi légi és 67 nemzetközi tengeri kikötővel, 27 ezer km hosszú vasútvonallal, valamint 372 ezer kilométernyi autóúttal rendelkezik – derült ki a nagykövet csütörtöki beszámolójából.

Mexikó nemzetközi gazdasági szerepét erősíti, hogy az eddig megkötött 12 kereskedelmi egyezménye révén a világ 44 országának piacát (kb. egymilliárd fogyasztót) ér el. A teljes latin-amerikai export 40 százalékát bonyolítja, saját kivitelének 82 százalékát késztermékek adják. Az Európai Unió a második legfontosabb kereskedelmi partnere, főként a 2000-ben életbe lépett szabadkereskedelmi egyezménynek köszönhetően, bár a 2008-ban kitört válság óta csökkent a bilaterális kereskedelem volumene. Emellett az EU a második legnagyobb külföldi befektető Mexikóban.

A regionális kapcsolatai is kiegyensúlyozottak, valamint a jövőben Mexikó a Csendes-óceán túlpartján fekvő ázsiai országokkal is szeretné megerősíteni gazdasági relációit. Téllez de Ortega nagykövet szerint a júniusi G20-csúcs házigazdájaként Mexikó a konzultáció keretein kívül rekedt országok, nemzetközi szervezetek, a magánszféra és az agytrösztök (think tanks) aktív és elkötelezett szerepvállalását kívánja előmozdítani annak érdekében, hogy a G20-párbeszéd minél átláthatóbb és inkluzív, azaz bevonó jellegű legyen.

A G20-on belüli mexikói prioritások közé tartoznak: a növekedést és foglalkoztatást elősegítő strukturális reformok, a pénzügyi intézményrendszer megerősítése – nemzetközi szinten is, az élelmezési biztonság garantálása és az áringadozások megszüntetése, valamint a klímaváltozás elleni küzdelem.

A nagykövet ismertetőjében arról is szólt, hogy a G20-csúcsot párhuzamos rendezvények is kísérik majd, ilyen az üzletemberek és vállalkozók részére szervezett B20 („Business Twenty”) is, amelynek keretén belül különböző munkacsoportok („task force-ok”) szerveződnek például a zöld növekedés, a foglalkoztatás vagy a kereskedelem és befektetés témakörében.

Mexikó előtt tehát számos kedvező lehetőség áll, amelyek hatékony kihasználása révén komoly világgazdasági szerephez juthat az elkövetkezendő években, évtizedekben. Mindehhez azonban elengedhetetlen, hogy megoldja az országot sújtó drogháború okozta problémát, amely az emberek mindennapjait megkeseríti országszerte, s akár a külföldi befektetéseket is veszélyeztetheti. Az idei elnökválasztás jelöltjei nem határozottak ebben a témában, vagy nem tudják, mi lenne a jó megoldás, vagy maguk sem mernek konfrontálódni addig, míg ki nem derül, melyikük lesz Calderón utódja.

Solti Ágnes

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »