Mali: átmenet közben, katasztrófa előtt

Meghátrált a katonai junta Maliban, készek átadni a hatalmat, a procedúrát pedig az alkotmány értelmében az eddigi házelnöknek kell végigvinnie. De vajon tiszták-e a puccsisták szándékai? És ha vissza is tér az ország a civil kormányzathoz, mi újat hoz ez az északi lázadás tekintetében?

Valódi átmenet vagy csak színjáték?

Mióta a mali puccsisták kénytelen-kelletlen elfogadták az ECOWAS (Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége) által diktált ultimátumot, és amnesztiáért, valamint a frissiben bevezetett szankciók feloldásáért cserébe a hatalomról való lemondásról döntöttek, a politikai átmenet gyors ütemben halad előre. A puccs óta ismeretlen helyen tartózkodó ex-elnök, Amadou Toumani Touré (ATT) megjelent a TV-ben, hogy önként lemondjon a hivataláról, az ország Alkotmánybírósága pedig összeült, hogy kinevezze az ország átmeneti vezetőjét.

Ahogy sejteni lehetett, az eddigi házelnökre, Dioncounda Traoréra vár az átmenet levezénylése, a politikust a mai napon iktatják be hivatalába, mindössze 40 napos mandátummal. Traoré nincs könnyű helyzetben, hiszen a puccs óta a tuareg felkelők fokozatosan elfoglalták az egész északi országrészt, márpedig ilyen körülmények között – és ilyen rövid időn belül – nem lesz egyszerű lebonyolítani az elnökválasztást (amin eredetileg ő is indult volna, weboldalán még békésen pörög a visszaszámlálás az elnökválasztás eredeti időpontjára).

Traoré első feladata egy miniszterelnök kinevezése lesz, aki utána összeállítja a kormány névsorát – elviekben egy nemzeti egységkormány alakul, legalábbis ez szerepel az ECOWAS és a junta megállapodásában. A jelek szerint ebben nem csak civilek, hanem maguk a puccsisták is szerepet kapnának, a védelmi minisztériumot például vélhetően nem szívesen engednék ki a kezükből, ami egyesek szerint máris megkérdőjelezi a katonák lelépési szándékának őszinteségét.

Ezt a félelmet osztja a Maliban élő amerikai Bruce Whitehouse is, aki blogjában úgy fogalmaz: Amadou Sanogo kapitánynak a kijelentései alapján esze ágában sincs eltűnni a hatalomból. Szó sem esett például a junta hivatalos szervezetének (a rövidítésként – CNRDRE – is hosszú és bonyolult, ráadásul nehezen lefordítható Nemzeti Bizottság a Demokráciához való Igazodásért és az Állam Helyreállításáért) feloszlásáról. Sőt, Sanogo úgy fogalmazott, hogy a CNRDRE „nem megy sehová; amikor katonák egy csoportja átveszi a hatalmat, akkor őket nem lehet csak úgy partvonalra állítani – és ez nem vicc.” Lehet, hogy a nemzetközi közösség elhamarkodottan gratulált magának?

Eközben északon

Az északi országrész, Azawad mára teljesen a tuareg felkelők kezére került, olyannyira, hogy a legfőbb csoportosulás, az Azawadi Nemzeti Felszabadítási Mozgalom (MNLA) ki is kiáltotta a terület függetlenségét, felkérve a nemzetközi közösséget, hogy szavatolja területi épségét az esetleges mali agresszióval szemben.

látogasson el az MNLA facebook-oldalára!

A felkelők egyébként közel sem egységesek, az MNLA mellett több másik szervezet is megvetette a lábát Azawadban. A legendás Timbuktu városának nagy része például az iszlamista vonalat képviselő – és az al-Kaida észak-afrikai szárnyával (AQIM) is kapcsolatba hozott, ezért aztán a nyugati sajtóban nagy teret kapóAnsar Dine felügyelete alá tartozik jelenleg. Nem csoda, hogy páni félelem uralkodott el a timbuktui könyvtárosok között, hiszen félő, hogy az iszlamisták megsemmisítik a felbecsülhetetlen értékű, több százezer darabos kéziratgyűjteményt, amit most helyi civilek bújtatnak otthonaikban. Az Ansar Dine egyébként több szakértő szerint az eltérő célok ellenére egyelőre együttműködik az MNLA-val, még ha hivatalosan ezt mindkét fél tagadja is. Hosszabb távon a baráti viszony azonban nem tartható, így csak idő kérdése, hogy mikor fordulnak egymás ellen.

Felbukkant továbbá egy Mozgalom az Egységért és a Dzsihádért Nyugat-Afrikában (MUJAO) nevű szervezet, amely az AQIM-ből vált ki, ők vállalták a felelősséget az algériai diplomaták elrablásáért – a konzult és társait egyébként azóta szabadon engedték. Hogy tovább bonyolódjon az összkép, beköszönt az úgynevezett Azawadi Nemzeti Felszabadítási Front (FNLA) is, amely a tuareg előrenyomulás ellenében jött létre, a Timbuktu városában és környékén élő arab milíciákat tömörítve. Ami különösen aggasztó, hiszen egy etnikai töltetű polgárháború rémképét libbenti fel. A szervezet főtitkára a Reuters-nek elárulta, hogy céljuk sem nem a függetlenség (mint az MNLA-nak), sem nem pedig a saría bevezetése (mint az Ansar Dinének), ők egész egyszerűen a békéhez való visszatérésért küzdenek.

Hab a tortán, hogy egyes források szerint a nigériai Boko Haram mintegy száz tagja is Maliban tartózkodik.

A felkelők fragmentáltsága és hatalmi harca akár még segíthetné is az ellenük való kormányzati-nemzetközi fellépést, ehhez azonban nem ártana egy egységes stratégia. A tuareg felkelésben érintett környező államok azonban különböző módon képzelik el a térség stabilizálását. Egy mauritániai találkozón Niger képviselője például elvetett mindennemű párbeszédet a felkelőkkel, Algéria viszont éppen ellenkezőleg, az erő alkalmazásának súlyos következményeire figyelmeztetett. Az ECOWAS-ban is megoszlanak a vélemények egy esetleges közös kontingens felállításában. Abban azonban mindnyájan egyetértenek, hogy egy de facto független Azawad elfogadhatatlan, az ugyanis csak növelné a térség instabilitását a csempészet és a terrorizmus megélénkülésével.

Tóth Miklós

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »