Putyin és a bolgár energiapolitika dilemmája

Érdekek szálainak vastag fonala szövi át a bolgár energiapolitikát. Politikusok, energialobbi és orosz kapcsolatok – ők tudják, hol folyik ki a bolgár adófizetők pénze, a megaprojektek ugyanakkor évek óta befejezetlenül állnak. Bojko Boriszov miniszterelnök személyesen tárgyalt a leendő orosz államfővel, Vlagyimir Putyinnal a belenei atomerőműről. A legendának vége – Bulgária véglegesen kiszáll a 31 éve tartó gigantikus projektből. Az Alexandroupolisz-Burgasz kőolajvezeték ugyanakkor nem halott ügy, az oroszok mindenáron vissza akarják csábítani a bolgár államot a projektbe. Az új energiaügyi miniszter, elődjével ellentétben, minden bizonnyal Boriszov utasításait fogja követni.

Vége!

Véget értek a 31 éve tartó energiapolitikai találgatások, Bojko Boriszov és kormányzó pártja, a Polgárok Bulgária Európai Fejlődéséért (GERB) lemondott arról a szándékról, hogy megépüljön Bulgária második atomerőműve. Az elmúlt fél évben fontos folyamatok indultak el a bolgár belpolitikában, sejteni lehetett, hogy Boriszov és a mögötte álló erők új irányvonalakat kívánnak felvázolni Bulgária jövője szempontjából. Ha áttekintjük a 2011 óta megfigyelhető változásokat, akkor biztosan észrevesszük, hogy Bulgária új energiapolitikai koncepció építésébe kezdett. A cél – szakítás a költekező múlttal és egy takarékosabb, ugyanakkor kiszámíthatóbb stratégia megalkotása.

Korábbi elemzésünkben már írtuk arról, hogy Boriszov első lépésként leváltotta energiaügyi miniszterét, Trajcso Trajkovot, és helyébe egy könnyebben irányítható emberét nevezete ki (Deljan Dobrevet). A miniszteri csere már sejtetette, hogy komoly változások lesznek a láthatáron. Ezt követően Boriszov telefonon hívta Vlagyimir Putyint, a „Kreml volt-leendő urát”. Nem szivárgott ki a média felé semmi arról, hogy miről is tárgyalt a két állami vezető, ugyanakkor erősen gyanítható volt, hogy az energiapolitika, azon belül is az évtizedes pénznyelőként elhíresült belenei atomerőmű sorsáról lehetett szó.

Boriszov ezek után rövid konzultációt folytatott Roszen Plevneliev köztársasági elnökkel és a Miniszteri Tanáccsal, majd a kormány egyik képviselője bejelentette a hihetetlennek tűnő hírt. A megépült belenei alapterületen az atomerőmű helyett földgázerőmű fog létesülni, az elkészült orosz reaktor pedig a kozloduji erőmű területére kerül. Természetesen az új kozluduji reaktor üzembe helyezésére legalább 5-6 évet kell várni, erről a Bolgár Távközlési Irodának (BTA) Szergej Cocsev nukleáris energia szakértő nyilatkozott. Bulgária még egy utolsó 100-140 millió eurós részletet fog fizetni Oroszországnak a reaktorért, s ezt követően lezárul Bulgária legnagyobb misztériuma. Plevneliev üdvözölte a miniszterelnök döntését, szerinte a belenei erőmű nem segített volna az energetikai diverzifikációs gondokon, valamint a projekt csak 3 százalékos nyereséghatékonysággal rendelkezne, ami nem garantálná a milliárdok visszatérítésének belátható időn belüli teljesítését. Az említett földgázerőműről megoszlanak a vélemények – egyesek szerint nem versenyképes megoldás, ugyanakkor sokkal kevesebb kockázatot jelentene a nemzeti gazdaság stabilitása szempontjából és az elkészült alapterületbe eddig befektetett pénz sem veszne el.

Ilyen egyszerű lenne? Nem, biztos, hogy a döntés mögött egy rendkívül bonyolult alku áll Oroszország és a bolgár kormány között. Azt, hogy egy külföldről átláthassuk a bonyolult érdekkapcsolatokat a gigantikus projekt mögött, néhány további tény ismeretére van szükségünk. Bulgária politikájára óriási hatással van az orosz energialobbi. Egyes vélemények szerint több tucat bolgár országgyűlési képviselőre gyakorolnak „nyomást” Oroszországból annak érdekében, hogy Moszkva tervei megvalósulhassanak a sokáig 16. szovjet tagköztársaságnak tartott Bulgáriában. A Bolgár Szocialista Párt (BSzP) a 2000-es évek elejétől rendkívül szoros energiapolitikai kapcsolatokat alakított ki a Putyin által vezetett Oroszországgal. A számos projekt közül meg kell említeni a belenei atomerőmű, az Alexandroupolisz-Burgasz kőolajvezeték és Bulgáriának a Déli Áramlat gázvezetékben képviselt pozícióját – mindhárom ügyben homlokegyenest eltérő pozíciókat képvisel elődjeihez képest a 2009 óta regnáló Boriszov-kormány.

És ez után?

Nehéz megítélni a „miért” és az „mi történik ezt követően” kérdéseket. Bulgáriában két tábor alakult ki politikai berkekben a belenei atomerőművet illetően. Az ellenzők tábora szerint a belenei erőmű megépülése esetén az elektromos áram ára a csillagos égbe szökkenne a tetemes költségek miatt. Az eredeti elképzelések szerint Oroszország (pontosabban az Atomexportsztroj, azaz az állami Roszatom leányvállalata) megelőlegezte volna Bulgáriának a hat milliárd euróra saccolt (csak a legbelső körök ismerik a pontos árakat) építési költséget, amelyet később Bulgária a nyereségből kamatostul fizetett volna vissza Moszkvának. Boriszov álláspontja szerint Bulgáriának nincs 10 milliárd eurónyi forrástartaléka, elképzelhetetlen az állam ilyen mértékű eladósítása.

Orosz források szerint Boriszov még kisebb összeggel is számolt, ugyanis a reális összeg a kamatokkal együtt akár a 14,5 milliárd eurót is elérhetné.  A legtöbb szakértői vélemény szerint ebben az esetben hosszú évtizedekre előre Bulgária az orosz érdekek 100 százalékos függésébe került volna. Már most is az Európai Unió olyan tagországának tekinthető, amely erőteljesen függ az orosz befolyástól.  Valószínűleg az adófizetőkkel fizették volna meg az így keletkezett extraköltségeket. Az európai árviszonyokhoz mérten Bulgáriában közismerten alacsony az elektromos áram ára, ez többek között a kommunista időkben épült kozluduji atomerőműnek köszönhető, amelyet politikai érdekeknek köszönhetően szinte „ingyen” épített Oroszország. A belenei atomerőműnek ezzel szemben jelentős politikai és anyagi ára van.

Boriszov döntését minden bizonnyal az oroszok által követelt ár befolyásolta, az Alexandroupolisz-Burgasz kőolajvezeték 2011 őszi felmondása mögötti  is a rendkívül magas költség volt (valamint a környezetvédelmi előírások). Minden „nem gazdasági jellegű” kifogás, amelyet eddig a kormánytagok a belenei atomerőmű lemondásának indokaként felhoztak – az atomerőmű földrengéses zónában van, Északnyugat Bulgáriába kell összpontosítani a bolgár energiaipart, társadalmi nyomás érzékelhető – már kevésbé tűnik hihetőnek. Az orosz-bolgár energiapolitikai viszonyok az elmúlt fél évben megromlottak, ennek hátterében többek között a földgáz ára körüli vita állt – a mai napig nem sikerült megállapodni Moszkvával az ár kérdésében, ugyanakkor 2012 végén lejár Bulgária hosszú távú megállapodása az orosz importvállalatokkal.

Az atomerőmű- projekt végleges leállításának legnagyobb ellenzői között természetesen a szocialista politikusok állnak, Plamen Oresárszki volt pénzügyminiszter szerint a projektből a bolgár lakosság  profitálhatott volna, de a miniszterelnök nem merte vállalni a kockázatot és engedett a kisebb pártok nyomásának. A szocialisák álláspontját képviselte a szélsőjobboldali Ataka is, amely szerint a döntéssel Románia és Törökország nyer, ugyanis ők továbbra is folytatják atomerőmű építési programjaikat. A Kék Koalíció pártjai, az SzDSz és DSzB egyaránt dicsérték Boriszovot, szerintük visszaterelte döntésével Bulgáriát az euróatlanti szférába. Az igazi kérdés nem is az, hogyan fognak vélekedni belföldön, hanem Moszkva hogyan fog viszonyulni a kialakult, számára új helyzethez. Az elkészült orosz reaktor kifizetése csak csekély kárpótlás, az Atomexportsztroj az egyik legnagyobb beruházásától esett el és ezt természetesen a Roszatom, valamint maga az orosz kormány sem könyvelheti el sikerként.

A Roszatom elnöke Szergej Kirijenko a bolgár politika „pálfordulását” érzékelve nyílt támadást intézett márciusban Szófia irányába, szerinte a bolgár kormánynak pontosan deklarálnia kellene szándékát az erőmű jövőjét illetően. Boriszov elmondása szerint Dobrev energiaügyi miniszter március 30-án Moszkvába repül, hogy hivatalosan is tájékoztassa az orosz félt a kormány döntéséről. Dobrevre nagy teher fog hárulni, az ő feladata lesz meggyőzni az orosz félt arról, hogy ne legyen több bírósági eljárás az ügyben. Az atomerőmű ügyében már két bírósági per is folyamatban van a berendezések karbantartásának költségeiről. Ha a visszamondást követően a Roszatom jogi síkra vinné a kártérítés ügyét, annak kizárólag Bulgária láthatná a kárát. Kirijenko szerint a belenei atomerőmű befejezésének elmaradása a Roszatomra nézve nem járna nagy veszteséggel, ugyanakkor a befektetett idő és munka (legfőbbképpen a hatástanulmányok, a terep előkészítése, az erőmű alapjának elkészítése) nem elhanyagolható. Boriszov szavai alapján Putyin telefonos beszélgetésük során szintén az ügy végleges eldöntését kezdeményezte.

Ki a felelős és mi lesz Putyin válasza?

A bolgár álláspontok az utolsó pillanatig ellentmondásosak voltak – Boriszov az elmúlt félévben három különböző álláspontot is képviselt, hol azt hangoztatta, hogy a projektet lehetetlen kivitelezni, hol pedig, hogy kiváló befektetés lenne. Dobrev a héten újabb csúszást prognosztizált, Szimeon Djankov pénzügyminiszter pedig a teljes leállítást vizionálta – egyszóval teljes volt a kommunikációs káosz a bolgár politikai elit részéről. Ez a tény több aggasztó kérdést vett fel – Bojko Boriszov a Miniszteri Tanács ülésén értesítette a kormány többi tagját, hogy már több hónapja meghozták a döntést az építkezés leállításáról. Ha ez tényleg így van, akkor kit terhel az anyagi és jogi felelősség az eddig befektetett több, mint 2 milliárd leváért (1,9 leva ~ 1 euró). Boriszov maga is utalt erre a problémára a Miniszteri Tanács ülésén. Ha Boriszov és legbelső köre eldöntötte a projekt sorsát, akkor miért nem avatták be ebbe Trajkov energiaügyi minisztert? Miért menesztették posztjáról Trajkovot éppen 1 héttel a visszalépést megelőzően? Kinek állt érdekében, hogy 10 éven át húzzák a projektet, miközben adófizetők pénze értelmetlenül került elköltésre?

Számtalan kérdés merül fel és a nyilvánosság előtt nagyon kevés információ hangzik el. Ami még aggasztóbb, hogyan fog erről vélekedni az orosz vezetőség. „Nagyon remélem, hogy Putyin államfő úr betartja a nekem adott szavátés a baráti viszony az ügy után is fennmarad” – Boriszov szavai egyáltalán nem tűnnek magabiztosnak. A Roszatom vezetője a Burgasz-Alexandroupolisz vezeték felmondását követően többször hangoztatta, hogy ha nincs más lehetőség, Oroszország jogi úton fogja behajtani Bulgárián veszteségeit. Ennek tükrében nem lenne nagy meglepetés, ha Moszkva bizonyos mértékű kártérítést követelne Szófiától. Sokak szerint Oroszország magasabb földgázárat fog megszabni Bulgáriának, ugyanakkor ez az orosz érdekkel pontosan ellentétes lépés lenne.

Az elmúlt hónapokban Bulgária határozott szándékát mutatta arra vonatkozóan, hogy kilépjen Oroszország függési zónájából és kevésbé legyen kitéve Moszkva terveinek. A Gazprom (és Putyin) nem fogja kiengedni markából leglojálisabb európai uniós szövetségesét, ezért ne lepődjünk meg, ha a reálisnál sokkal alacsonyabb áron „kényszerítené rá” Bulgáriára a földgázt. A belenei alapterületen épülő gázerőműhöz szükséges földgázt Bulgária minden bizonnyal Oroszországtól fogja vásárolni és ezt Moszkva saját hasznára fordíthatja hosszú távú szerződések és állami garanciavállalások elfogadtatásával. Nagy a valószínűsége, hogy a februárban megkezdett tárgyalások három fő kérdés köré fognak összpontosulni – Bulgária milyen mértékben kíván befektetni a Déli Áramlatba, a hosszú távú szerződések átalakítása és a földgáz ára.

Bulgária mozgástere jelentősen leszűkült, az állami Bulgargaz 27 százalékos gázáremelést javasolt az orosz csökkentési javaslatok ellenére, a Déli Áramlatban pedig jelentős szerepet kell a balkáni országnak vállalnia, ha azt akarja, hogy elkerülje az oroszok „haragját”. A gáz kérdésében Bulgária törekedni fog a közvetítők kiiktatására, valamint a stratégiai partnerség kiépítésére a Dél Áramlat projektben. Érdemes lenne Bulgáriának több alternatív energiaforrás lehetőségét is mérlegelnie, a palagáz kitermelése és a megújuló energiaforrásokra történő áttérés is csökkenthetné az ország energiafüggőségét. Amíg nincs előrelépés ezekben a kérdésekben, addig Bulgária továbbra is Oroszország kénye-kedvére fog cselekedni.

Kedves Olvasóink! Elemzésünk hamarosan folytatódik, a második részben az orosz álláspontról olvashatnak bővebben!

Milanov Viktor

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »