Valami bűzlik Marosvásárhelyen

Ember legyen a talpán, aki átlátja, hogy mi is történik a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelölés körül. A szimpatikusan, sőt reményteljesen induló történet, amelynek végén Vass Levente mint az összes magyar érdekvédelmi szervezet közös győztes jelöltje lebegett lelki szemeink előtt, az elmúlt hónapokban fokozatosan alakult át fiaskóvá. A kicsinyes gőggel és infantilizmussal csipkézett politikai iszapbirkózás következtében rohamosan csökken annak az esélye, hogy tizenkét év után először újra magyar polgármestere legyen az erdélyi városnak. Dorin Florea jelenlegi városvezető újrázhat, ám ezt nem saját érdemeinek, hanem ellenfelei önpusztító tevékenységének köszönheti.

A hét elején újabb fejezethez érkezett a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelölés körüli viszontagságok sora. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kihátrálhat Vass Levente urológus-főorvos mögül, aki eddig a legesélyesebbnek tűnt arra, hogy leváltsa a várost jelenleg demokrata-liberális színekben vezető Dorin Floreát. A néppártiak elégedetlenségének oka, hogy az Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) saját színeiben akarja indítani a jelöltet, és nem hajlandó belemenni egy helyi szintű választási koalíció létrehozásába.

Út a reális esélytől a halvány reményig

Az egészségügyi miniszter tanácsadójaként is tevékenykedő Vass Levente személyét még tavaly ősszel az EMNT dobta be a köztudatba, és lassacskán mind az EMNP, mind pedig az RMDSZ felsorakozott a javaslat mögött. Egy adott pillanatban úgy tűnt, a Magyar Polgári Pártot (MPP) is sikerül meggyőzni, hogy csatlakozzon, ám az később Benedek Imre szívsebész személyében saját jelölt indítása mellett döntött. A marosvásárhelyi magyarság szavazataira nemcsak e két jelölt, de egy harmadik, Smaranda Enache emberjogi aktivista is igényt formált, aki függetlenként méretteti meg magát a június 10-i helyhatósági választásokon.

Mindezek ellenére egy ideig sokakat reménnyel töltött el, hogy létrejön egyfajta magyar összefogás egy fiatal és hitelesnek tűnő személy mögött, akinek a helyhatósági választásokra vonatkozó szabályok értelmében minden esélye megvan a győzelemre. Az egyfordulós, tisztán többségi választási rendszer lehetővé teszi ugyanis, hogy ötven százalék alatti támogatottságú jelölt kerüljön a települések élére. A negyvennégy százalékban magyarok által lakott városban így reális esély nyílt arra, hogy 2000 óta először újra magyar polgármestere legyen Marosvásárhelynek.

Már 2011 végén azonban a dolgok elkezdtek kisiklani a normális kerékvágásból, a különböző magyar tömörülések pedig egy különös önpusztító harcba kezdtek, amelynek eredményeképp a reális esély halvány reménnyé kopott. Tőkés László, az EMNT elnöke már tavaly novemberben azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy ki akarja sajátítani Vass Levente személyét, és elzárkózik egy hivatalosan bejegyzett magyar koalíció létrehozásától. A „kinek a színeiben induljon?” kérdésre azóta sem sikerült megnyugtató választ adni, az álláspontok milliméternyit sem közeledtek, és így jutottunk el a mostani néppárti fenyegetésig.

A viták során a jelölt is megszólalt, és többször is úgy nyilatkozott nem, nem kívánja pártpolitikai játékszerré tenni a kérdést, és szeretné, ha minél szélesebb összefogás képviselőjeként állhatna ki a vásárhelyiek elé. Ilyen irányú aspirációit azonban RMDSZ-es körökből nem nézik jó szemmel, a Szövetségi Képviselők Tanácsának legutóbbi, február végi ülésén maga Kelemen Hunor RMDSZ-elnök pofozta helyre Vasst.

A latin-amerikai szappanoperába illő történet itt még távolról sem ért véget. A hónap elején a Szövetség egy befolyásos marosvásárhelyi tagja, Frunda György támadta a jelöltet, a bárdolatlan stílusáról és műveletlenségéről híres politikus-üzletemberhez, Gigi Becalihoz hasonlítva őt. Erre reagálva Vass Levente szándékos lejáratással vádolta Frundát és nejét, és kijelentette:

Megértem azokat a marosvásárhelyi embereket, akik védelem hiányában úgy érzik, hogy ki vannak szolgáltatva a forradalom után pozícióba került és túlgazdagodott politikusok kényének-kedvének, mert, ugye nekik mindent szabad.

A Manna.ro publicistája által politikai infantilizmusnak nevezett epizóddal sem érnek még veget a bonyodalmak. Hogyha valakinek nem lenne elege az ellenkező irányokba beszélő politikusokból, akkor Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt megmenti a helyzetet. Mint már említettük, az alakulat saját jelöltet gründol, és csak akkor hajlandó beállni a többiek által (még) támogatott Vass mögé, ha az előbb belmagyar előválasztáson méretteti meg magát. Az RMDSZ pedig erről hallani sem akar, így szombattól az MPP naponta ismétlődő utcai tüntetésekkel próbálja meggyőzni a Szövetség képviselőit az előválasztások szükségességéről.

Politikai infantilizmus vagy számító cinizmus?

A történet különböző szálainak áttekintése során felmerül a kérdés, hogy miért is viselkedik mindenki ilyen hihetetlenül kontraproduktív módon. És persze jogosan merülhet fel bennünk a kíváncsiság azzal kapcsolatban is, hogy mi is lesz ennek a végeredménye. Talán az utóbbi kérdésre könnyebb választ adni, igaz ez a válasz sem lesz különösebben szívmelengető. A Krónika beszámolója szerint Székely István politológus, az RMDSZ főtitkárhelyettese egy nemrégiben megtartott konferencia során úgy nyilatkozott, a felmérések egyértelműen mutatják, hogy Marosvásárhelyen sem összefogással, sem anélkül nem nyerhet magyar jelölt a júniusi választásokon. Székely szerint bár a város magyar lakosságának kilencven százaléka megegyezés párti, a fiatalok tizenöt-tizenhét százaléka átszavaz a jelenlegi polgármesterre.

Ami most Marosvásárhelyen folyik, az már az őszi parlamenti jelölésekre való hangolás, annak tudatában, hogy Marosvásárhelyt sajnos visszaszerezni nem lehet – mondta a politológus.

Az első kérdésre talán még ennél is komorabb válaszlehetőségek kínálják fel magukat. Szigeti L. Péter, a Manna.ro publicistája úgy véli, a magyar politikusok saját magukat állítják a kudarc kényszerpályájára:

Nem akarnak esélyes polgármesterjelöltet, a kicsit esélyes jelölteket tudatosan, módszeresen döngölik a földbe, és ha erről egy percre megfeledkeznek, akkor a még rajthoz sem álló kihívó ennkezével csinál hülyét magából.

Való igaz, hogy a kisszerű gőg és infantilizmus tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak, ami azt jelenti, hogy a politikusok nem képesek túllépni saját árnyékukon, amikor azt a köz érdekei megkövetelnék.

Amennyiben nem szeretnénk azt feltételezni, hogy az erdélyi magyar politikai elit teljesen irracionális és érzelmektől vezérelt, akkor azonban arra kell rádöbbennünk, hogy végtelenül cinikusak és számítóak. Ha Székely Istvánnak igaza van, akkor az erdmagyar politikum már jó ideje tudja, hogy nincs értelme erőlködni Marosvásárhellyel kapcsolatban. Amit az elmúlt hónapokban a választók elé raktak, az nem más, mint amit álmukból felébresztve is kívülről tudnak: üres nemzeti szólamok hangoztatása és egymás leárulózása. Ám ha valóban ezzel melegítenek az őszi parlamenti választásokra, akkor nem június 10. lesz a legsötétebb nap 2012 romániai magyar közéletében.