Fico „brutális győzelméről” beszélgettek a Magyar Külügyi Intézetben

Papírforma szerint zajlottak le a hétvégi szlovák választások, ám a baloldali Smer győzelmének mértéke még a párt elnökének legvadabb álmait is felülmúlta. Sikerül-e megbirkóznia Robert Ficónak az ország nehéz helyzetével? Mi változik a két évvel ezelőtt véget ért első kormányzásához képest? Hogyan alakul a szlovák-magyar viszony és a felvidéki magyar kisebbség politikai és társadalmi helyzete? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a Magyar Külügyi Intézetbe meghívott szakértők hétfőn reggel.

Nagy érdeklődés közepette került sorra a Magyar Külügyi Intézet (MKI) Kávé és külpolitika elnevezésű beszélgetéssorozatának hétfői állomása, amelynek keretén belül a szombati szlovák parlamenti választások kimenetelét elemezték jeles szakértők. A házigazda Hamberger Judit mellett felszólalt Öllős László felvidéki politológus, illetve Szarka László történész, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa.

A beszélgetés főként azt járta körül, hogy milyen következményei lesznek az újonnan megválasztott parlamenti összetételnek a szlovák belpolitikára, a felvidéki magyarság helyzetére, illetve a Pozsony és Budapest közötti kapcsolatokra. Hamberger Judit rámutatott arra, a márciusi előrehozott választásokat sem a választók, sem a kormányzó jobboldali pártok nem kívánták, ám a tavaly októberben előállt koalíciós válság következtében ez elkerülhetetlen volt. A választók kiábrándultsága ellenére a részvételi arány majdnem elérte a hatvan százalékot, ami jóval meghaladta a közvélemény-kutatások jóslatait. A hirtelenül megugró részvételi aránynak tudható be, hogy a Robert Fico vezette Smer (Irány – Szociáldemokrácia) az előrejelzésekkel ellentétben mégis megszerezte a parlamenti mandátumok többségét. Ezt már Öllős László húzta alá, aki azt is megjegyezte, a magas részvételi arány okolható az magyar Koalíció Pártjának (MKP) kudarcáért is.

„Brutális Smer-győzelem”

A Hamberger Judit által „brutális Smer-győzelemnek” titulált végeredmény azonban nemcsak ennek a technikai kérdésnek tudható be. Az elmúlt két év kormányzási nehézségei és a januárban kirobbant Gorilla-botrány is nagyon megviselte a jobboldalt, még saját törzsszavazói bizalmát is elveszítette. Ezt támasztja alá az MKI-s Szlovákia-szakértő által bemutatott adat is, amely szerint egészen a voksolás pillanatáig a szavazók harminc százaléka bizonytalan volt pártpreferenciáit illetően.

Öllős József helyzetelemzése szerint a törvényhozásba jutott egyetlen jobboldali tömörülés sem büszkélkedhet az eredményeivel. A hosszú ideig vezető pártként szereplő Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKÚ) teljesen összeomlott, alig lépte át a bejutási küszöböt. A jobb korokat megért párt belső átalakítás és vezetőváltás előtt áll. A 2010-ben protestpártként startoló Szabadság és Szolidaritás (SaS) támogatottsága szintén megcsappant, ám törzsszavazói hűségesek maradtak.

Az egyedüli régi jobboldali párt, amely nem zsugorodott össze az a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH), amely szombaton a Smer után a második legtöbb szavazatot gyűjtötte be és most vezető ellenzéki szerepre tör. Öllős megfogalmazásában azonban a pártnak nincs oka túlzott örömre, mert nem ő nőtt, hanem a többiek csökkentek. Szinté pozitív eredményeket ért el az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek nevű csoportosulás, amely pártnak nem, inkább nyomásgyakorló szervezetnek tekinthető. A felvidéki politológus szerint az Igor Matovic által irányított populista tömb nem rendelkezik semmilyen eszmei maggal, ezért jövőbeli tevékenysége teljesen kiszámíthatatlan. Matovic személyét illetően mindhárom felszólaló egyetértett abban, hogy egy különlegesen ravasz, tehetséges és populista politikai kommunikátorról van szó, akit Öllős László a „szlovák politika fenegyerekének”, Hamberger Judit pedig „kulturált Slotának” nevezett. Jan Slota szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Pártja (SNS) egyébként nem jutott be a törvényhozásba, ám ez nem jelenti azt, hogy az általa képviselt gondolatvilág eltűnt volna a nagypolitikából.

A győztes baloldali Smer stabil, de nehézségektől nem mentes kormányzásra készülhet. Szarka László szerint a második Fico-kormány előtt álló legnagyobb kihívás az Európai Uniós fiskális paktum aláírása utáni szükséges reformok levezetése lesz. A történészprofesszor szerint a pénzügyi paktum különlegesen nagy gazdaságpolitikai terhet ró a euróövezeti tagsággal rendelkező Szlovákiára, ráadásul példátlan mértékben csökkenti a mindenkori pozsonyi kabinet szuverenitását. A kialakult helyzet megoldásához Ficónak néha az ellenzéki pártok konstruktív hozzáállására is szüksége lesz, talán emiatt is az elmúlt időszakban a felelősségteljes politikus szerepét öltötte magára.

Nemzetpolitikai kérdések

A felvidéki magyar politika tekintetében nem változott sok minden 2010-hes képest. Az Magyar Koalíció Pártja szinte pontosan ugyanannyi szavazatot kapott, mint két évvel korábban, ám ez most sem volt elég a parlamenti küszöb megugrásához. Szarka László kiemelte, hogy az MKP kudarcáért főként az országosan is ismert politikusgárda hiánya, valamint az regionális szervezettség által korlátolt mozgósítási potenciál okozza. Ugyanakkor a szlovákiai magyarok egyre kevésbé fogékonyak az etnikai üzenetekre, az szlovák politikum és sajtó pedig egyöntetűen kiáll a párt ellen, beszorítva az a nacionalista skatulyába.

Korábbi szerepléséhez képest a Bugár Béla vezette Most-Híd harmincezer szavazatot vesztett, Öllős László szerint ezek nagy része magyar szavazat, ám a veszteség feltehetően nem az MKP, hanem a Smer javára történt. Az elemző meglátásában ez egy teljesen új trend, és főként annak köszönhető, hogy a Híd elhomályosította a tradicionális határvonalat a magyar és nem-magyar pártok között. Szarka László azonban arra is rámutatott, a Híd magyarságon belüli bázisa továbbra is erős, a párt megvalósításait pedig el kell ismerni. Azt is hangsúlyozta, badarság lenne a formáció szavazóit megtévesztett emberekként kezelni. Véleménye szerint fel kell ismerni, hogy ezen választók identitásának meghatározó eleme a többséggel való békés viszony elvárása.

Magyarország és Szlovákia kapcsolatának jövőjét illetően Szarka és Öllős véleménye megegyezett. Mindketten úgy látják, az elmúlt két évben Mikulas Dzurinda és Martonyi János külügyminisztereknek sikerült egy civilizált bizalmi légkört kialakítani, és ez továbbra is megmaradhat, amennyiben az új szlovák külügyminiszter egy Ficótól viszonylag független professzionális diplomata lesz. Mindkét szakértő egy minimum féléves türelmi időszakot látna szívesen, amely során egyik minkét fél óvatosan viszonyulna a másikhoz, és kielemezné az eddigi sérelmeket. E türelmi időszak során azonban a legfontosabb gócpontok nem szűnnének meg, és kérdés, hogy mi történik, ha egy-egy ilyen gócpont kifakad. Egyik felszólaló sem zárta ki, hogy az elkövetkező hónapokban újra látványos konfliktus alakuljon ki a két ország között.