A Bundeswehr sem a régi már

A Bundeswehr évtizedeken keresztül – szinte változatlan formában – a régi struktúrák és elvek alapján működött. Ezen az állapoton már a két Németország újraegyesítése óta próbáltak változtatni, végül azonban csak a jelenlegi kormánykoalíció váltotta be ígéreteit. Az egykori védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg által bejelentett, majd az ő bukása után utódja, Thomas de Maiziere által végre is hajtott reformsorozat a Bundeswehr történetének eddigi legnagyobb átalakítását eredményezte. A kormány legfőbb motivációja a takarékosság.

A hadsereg létrejöttét, akárcsak a jelenlegi reformokat is, a pillanatnyi történelmi szükségszerűség eredményezte. De míg az 1950-es években ez elsősorban katonai kényszert jelentett, a rendszerváltás óta a folyamatos létszámcsökkentés inkább gazdasági okokra vezethető vissza. A második világháború után a megszálló hatalmakon kívül a lakosság egy része sem tartotta jó ötletnek, ha német katonák újra fegyverbe állnak. A Német Szövetségi Köztársaság megszületését követő években azonban egyre erősebb lett a fegyverkezést támogatók hangja, így végül 1955. november 12-én megalakult a Bundeswehr. 

Fontos feltétele volt a hadsereg megszervezésének, hogy a weimari köztársaság idején az akkori német haderő, a Reichswehr kapcsán kialakult „állam az államban” folyamatot elkerüljék, a vezérkar döntéseinek átláthatóságát biztosítsák. Ezt a funkciót volt hivatott betölteni többek közt a sorkatonai szolgálat, amelynek célja az állam, illetve az állampolgárok és a hadsereg közti szoros kapcsolat fenntartása volt. 

Élet a hidegháború után

A szovjet blokk összeomlását követően, 1990. április 27-én a korábban még egymásra acsargó két német állam, az NSZK és az NDK védelmi miniszterei, Gerhard Stoltenberg és Rainer Eppelmann Kölnben megegyeztek abban, hogy az egyesült Németország belépjen a NATO-ba. Június 15-én és 16-án pedig a Németország újraegyesülésének részleteiről tárgyaló Helmuth Kohl és Mihail Gorbacsov a Bundeswehr létszámának maximumát 370 ezer főben határozták meg. Ennél érdekesebb volt azonban, hogy az NDK hadseregének, a Nemzeti Néphadseregnek (németül NVA) emberi és anyagi állományával a jövőben mi történjék. 

1990. október 3-án a keletnémet hadsereget feloszlatták, kaszárnyáit és katonai állomáshelyeit többségében bezárták, felszereléseiket pedig átadták a Bundeswehrnek. Ezek kisebb hányadát az új hadsereg használta tovább, nagy részük viszont vagy megsemmisítésre lett ítélve, vagy eladták és elajándékozták azokat más államoknak. Svédország katonai járműveket „örökölt” az NDK-tól, Görögország légvédelmi berendezéseket, Lengyelország MiG-29-es, Magyarország L-39 Albatros repülőgépeket, Indonézia a Volksmarine 39 hajóját, Törökország pedig páncélosokat. Utóbbi üzlet miatt rengeteg kritika érte az akkori kormányt, ugyanis ezen fegyverek a törökországi nemzeti kisebbségek, főleg a kurdok üldözésében is bevetésre kerültek.

Az ország területén lévő atomfegyverek egyébként amerikai tulajdonban vannak, még hadiállapot esetén sem lehet az Egyesült Államok elnökének engedélye nélkül bevetni őket. A szakemberek szerint miután 2005-ben körülbelül 130 nukleáris fegyvert elszállítottak a ramsteini amerikai légitámaszpontról, manapság csupán 20 atomfegyver maradt az országban, méghozzá a rajna-vidék-pfalzi Büchelben.

A német hadsereg az EU közös biztonsági és védelmi politikájának jegyében 18 ezer katonával támogatja az EU Battlegroupsot, továbbá az 1999-ben az ENSZ-szel aláírt „Standby Arrangement” szerződés értelmében további tízezer katonát biztosít békefenntartó missziókra. 2011-ben a Bundeswehr körülbelül hétezer katonája teljesített effajta külföldi szolgálatot, vett részt humanitárius bevetéseken, békemissziókban, természeti katasztrófák sújtotta övezetek megsegítésében. 

A hadsereg megnyirbálása a takarékosság jegyében

Az 1990-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a Bundeswehr reformját nem szabad túl sokáig halogatni. Egyrészt, mivel túl naggyá és nehézkesen koordinálhatóvá vált, másrészt pedig elképesztő összeget igényelt évről-évre. A honvédelem költségvetése például 1999-ben 47,52 milliárd márkára (24,30 milliárd euró) rúgott. A fokozatos pénzmegvonás jól megfigyelhető a 2001-2006 közti időszakban, mely alatt világviszonylatban a fegyverkezésre költött összeg 30 százalékkal nőtt, a Bundeswehr költségei viszont 9 százalékkal csökkentek. 

Ez azonban még mindig kevésnek bizonyult. A jelenlegi kormány pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble a hadügyminisztériumtól 2015-ig további 8,3 milliárd euró költségcsökkentést követelt. Ez egyben kimondta a halálos ítéletet az 56 éves német sorkatonaság felett.

Amint azt már korábban is megemlítettük, az 1950-es években az „állampolgárok egyenruhában” koncepció a hadsereg autonómiájának minimálissá tételét volt hivatott biztosítani. A Bundeswehr létszáma, illetve a sorkatonaság időtartama az évtizedek során változott. Az 1960-as években egy sorkatonának 18 hónapnyi szolgálatot kellett teljesítenie, ez 2010-re fokozatosan 6 hónapra csökkent. A hadsereg 1985-ben volt a legnagyobb, ekkor 495 ezer katona tartozott kötelékébe, közülük 230 ezren sorkatonák voltak. Teljes mobilizálhatósága azonban 1,3 milliós volt. 

2010 áprilisában az akkori védelmi miniszter, Karl-Theodor zu Guttenberg egy bizottságnak azt a feladatot tűzte ki célul, hogy a Bundeswehr létszámának csökkentésével egy kitűnően szervezett hadsereget tervezzen meg. Augusztusban bejelentette a sorkatonaság eltörlését, ezzel egy időben pedig az önkéntes katonai szolgálat bevezetését, melynek időtartamát 12-től 23 hónapban állapította meg. Időközben kirobbant plágiumbotránya, majd lemondása miatt a reformok végrehajtása már utódjára, Thomas de Maiziere-re maradt. 

A hadkötelezettség 2011. július 1-től megszűnt, a hadsereg jelenlegi állománya pedig 204 886 aktív katonából áll (2012. januári adat). Az utolsó sorkatonák „kihalásával” a szám valószínűleg 185 ezernél fog állandósulni, amelyből 170 ezer hivatásos katona lesz, hozzájuk csatolva 5-15 ezer önkéntest. A minisztérium dolgozóit sem kerülte el a válság: a korábbi 3500-as létszámot 2000-re csökkentették.

A kevesebb katona szerényebb elszállásolást is igényel, ennek értelmében de Maiziere miniszter októberben bejelentette 31 kaszárnya teljes, további 90 részleges bezárását. Felmerült a kérdés, hogy mely kaszárnyákat érintse a negatív hullám, tudniillik mindegyik térség ragaszkodik a sajátjai fenntartásához, hiszen kisebb regionális infrastruktúrák épültek ki köréjük. Bezárásuk így egyben a munkanélküliség növekedését is eredményezni fogja. További érdekesség, hogy a hadkötelezettség eltörlése a felsőoktatási intézmények számára is komoly kihívást jelent. Több százezer fiatal férfi egyidejű beáramlása a felsőoktatásba a korábbi egyetemi keretszámok felülvizsgálatát követeli meg. A jelenlegi helyhiány olyan mindennapi jelenségekben is megnyilvánul, mint a német egyetemvárosokban jelentkező szálláshiány. 

A hadügyminisztériumban hozott döntések célja egy kisebb, modernebb, azonnal bevethető Bundeswehr kialakítása, amely főként külföldi missziókra koncentrálna. Arról azonban, hogy a hadsereg Németország határain túl hogyan teljesített, a cikk jövő heti folytatásában lesz szó.