Tragikus börtöntűz világított rá Honduras problémáira

A héten szörnyű börtöntűz pusztított az egyik hondurasi büntetés-végrehajtási intézetben, amely során legkevesebb 350 fogvatartott vesztette életét. A tragikus esetet országos felháborodás kísérte és kíséri, aminek oka a közép-amerikai ország börtöneinek kritikán aluli állapota. Ezt tetézi még az is, hogy nem egy esetben sokkal több elítélt van összezárva egy helyen, mint amennyit biztonságosan el lehetne helyezni.

Sok „jó” ember kis helyen sem fér el

A kedd este történt tűzeset során a beszámolók alapján összesen 358 férfi rab és egy nő vesztette életét. A fővárostól, Tegucigalpától 120 kilométerre található börtönben 800 elítéltet zsúfoltak össze, ami közel kétszerese annak, mint ahányan normális körülmények között elférnének az intézetben. A gond nem az, hogy a különböző bűncselekményekért – családon belüli erőszak, gyilkosság, drogkereskedelem – elítélt rabok ne férnének meg egymás között. A probléma az, hogy a közép-amerikai ország mind a 24 büntetés-végrehajtási intézménye ugyanazzal a gonddal küszködik, mint a most leégett comayaguai börtön, azaz végletesen és veszélyesen túlzsúfoltak.

Ez két dolgot jelenthet, nézőponttól függően: vagy az átlagosnál is több a bűnöző Hondurasban a szomszéd országok viszonylatában (a közép-amerikai országok körében ritka adottság a magas szintű közbiztonság), vagy túl kevés börtön van az országban. Előbbi álláspontot alátámasztják a nemzetközi összehasonlításban vizsgált adatok is. Honduras ugyanis Latin-Amerika harmadik legszegényebb országa Haiti és a szomszédos Nicaragua után, de bűnözési ráta terén sajnálatos módon világelső nagyhatalomnak számít: az ENSZ szerint az országban 82 gyilkosság jut százezer emberre!

A tragédia okát illetően megoszlanak a vélemények, ráadásul természetesen pletykák is szárnyra keltek a tűz keletkezését illetően. A legnépszerűbb teóriák között szerepel például az elektromos rövidzárlat, amit egy gyanús áramszekrényig vezetnek vissza és támasztanak alá azzal, hogy a tüzet megelőző órákban is elment az áram a börtönben.

A másik vélekedés a szándékos gyújtogatást nevezi meg fő indokként. Ezt a verziót az erősíti, hogy a lángok egy bizonyos helyiségben (a 6. számúban) lobbantak fel, illetve tudnak egy férfiról is, aki állítólag azzal fenyegetett, hogy mindenki meg fog halni, tájékoztatta a közvéleményt César Augusto Mendoza, a helyi rendőrség tisztje.

A tűz által okozott tragédia azonban nem csak a zsúfoltság miatt következett be. A legtöbben azért haltak meg, mert a cellájukban ragadtak, és nem volt, aki kimentse őket. Nem egy rab hallotta társai jajkiáltásait a lángok közül, egyikük, aki megúszta pár ujj- és kéztöréssel, szemléletesen le is írta mindezt a hatóságoknak. Egyes kivételezett helyzetben lévő rabok például a Comayaguától csupán 30 kilométerre lévő La Paz Nemzeti Büntetés-végrehajtási Intézetben is televízión keresztül nézték végig, hogy mi történt a nem sokkal messzebb lévő „társaikkal”. Egyébként ebben a börtönben, ugyanúgy, mint a comayaguaiban túlzsúfoltan töltik büntetésüket az elítéltek: 130 fő számára lenne elég hely, de 201 embert tartanak fogva. Ezek közül a „társak” közül, de a családtagok közül is sokan vesztették el ismerősüket, barátjukat, fiukat a tragédiában, ami rávilágított a hondurasi börtönök állapotának tarthatatlan voltára.

A kétségbeesett helyzetet jól jellemzi, hogy a feldühödött családtagok, miután órákig hiába vártak a börtönből kiszivárgó információkra hozzátartozóik testi épségét illetően, egy idő után utcakövekkel támadtak a börtönön kívül eső rendőrségi épületre. A rendvédelmi szerv emberei végül könnygáz bevetésével tudták csak lecsillapítani a kedélyeket.

Miguel Ángel Manueles elítélt a La Paz börtönben vezeti végig a BBC Mundo munkatársát.A spanyol nyelvű videó címe és mondanivalója: „Ezek a börtönök időzített bombák”.

Hondurasi helyszínelők

Hogy pontosan mi okozta a tüzet, azt a helyi tűzoltók szakértőivel együtt speciális szaktudású helyszínelők fogják megállapítani. Nemzetközi segítségnyújtás keretein belül a déli Chile is útnak indított egy 14 főből álló szakembergárdát, akik között antropológusok, helyszínelők és vegyi elemzők is vannak. Kiindulási alapul maga a börtön, az ott található tárgyi bizonyítékok szolgálnak számukra.

Ezen a pontot hallatja hangját a hondurasi nemzeti áramszolgáltató (Empresa Nacional de Energía Eléctrica – ENEE) is. A társaság véleménye szerint rövidzárlat azért sem okozhatta a tüzet, mert a börtönben található kisfeszültségű vezetékek és a kábelezés újak voltak.

A tárgyi bizonyítékok mellett sürgősen meg kell kezdeni az elhunytak azonosítását több okból is. Ezt egyrészt kötelező etikai okokból teszik, például megmaradt bőrfelületek (ujjlenyomatok és tetoválások), valamint fogazat és DNS alapján. Másfelől pedig a már említett helyszínelők arra is választ keresnek, hogy az emberi tényező mennyiben okozhatta a katasztrófát, azaz találnak-e olyan égési sérüléseket, amelyek ezt alá tudják támasztani.

Aki túlélte, meg is lépett

Amíg a nyomozók az eset okait próbálják felderíteni, addig a többi rendőrnek is bőven lesz dolga. A kedd esti fejetlenség és az áldozatok magas száma miatt eluralkodott pánikot ugyanis nem egy esetben használták ki a rabok arra, hogy meglépjenek a börtönből. Így a 359 halott mellett további 402 fő tűnt el az intézetből, azaz amíg a 800 elítélt majdnem fele meghalt, addig a maradék fele megszökött a börtönből.

Ilyen körülmények között érthetőek az országban tapasztalható börtönlázadások kirobbanásának okai. A helyzet elkeserítő, mert amíg szokatlanul sok bűneset történik az utcán, és emiatt sok az elítélt az amúgy kevés férőhellyel rendelkező börtönökben (6000 helyre jelenleg 12 500 fő jut), akik közül ráadásul sokan jogerősen még el sincsenek ítélve. Mivel az igazságszolgáltatás nem tud lépést tartani az egyre nagyobb számban beérkező elítéltekkel, így számos rab úgymond csak „foglalja a helyet”.

Nem is kell sokat visszamenni az időben, hogy a börtönlázadásokra példát találjunk. 2003-ban 78 halálos áldozata volt a La Ceiba városában található börtönben kitört lázongásnak, míg a rá következő év májusában az ország második legnagyobb városában, San Pedro Sulában öltek meg ennél is több, 107 fogvatartottat.

„Rendet kell tenni, rendnek kell lenni”

Nem csoda hát, hogy a tragédia híre nemzetközi szintre is elért. José Miguel Insulza, az Amerikai Államok Szervezetének (Organización de Estados Americanos – OEA) chilei származású főtitkára felkérte az Amerikaközi Emberi Jogi Bizottságot (Comisión Interamericana de Derechos Humanos – CIDH), hogy vizsgálják ki és készítsenek egy átfogó jelentést a közép-amerikai ország büntetés-végrehajtási rendszeréről. José Miguel Vivanco, a szerte a világon az emberi jogok állapotát és betartását monitorozó Human Rights Watch amerikai szervezetének elnöke szerint Hondurasnak sürgősen át kell alakítani igazságszolgáltatási rendszerét a közeljövőben, hogy az ehhez hasonló tragédiák ne ismétlődhessenek meg.

Ezt a vizsgálatot a maga részéről természetesen a hondurasi elnök, Porfirio Lobo is szorgalmazza. Mint mondta, a vizsgálódásnak egyszerre kell kiterjednie a konkrét comayaguai börtönre és az egész nemzeti rendszerre, illetve párhuzamosan és egymást segítve kell lebonyolítani a nemzetközi szakértőkkel együtt. Lobo megköszönte a chilei kormánynak és Sebastián Pińera elnöknek az azonnali segítséget, akivel egy kalap alatt szólt az Egyesült Államokról, a szomszédos Nicaraguáról és Kolumbiáról is, akik az OEA keretein belül segítenek országának. Az említett amerikai államokon túl a gyarmati múlttal rendelkező Spanyolország külügyminisztériuma is „legmélyebb sajnálatát” fejezte ki a tragikus körülményeket illetően.

Dühös hozzátartozók, maszkos szakértők és kétségbeesés Comayaguában

A kérdés a jövőre vonatkozóan az Honduras számára, hogy tényleg hatékonyan tudja-e javítani a börtönök állapotát. Tudnak-e újabbakat építeni, hogy elviselhetőbb legyen a bent töltött idő? De hogy mindezt a problémakört a gyökerénél fogva lehessen megoldani – a társadalom szintjén lehet-e olyan pozitív változást elérni, amely a kevesebb bűncselekmény irányába hat?

Számos térségbeli ország esetében láthatjuk, hogy ez koránt sem egyszerű. Az erőszak eszkalálódását a saját bőrén kénytelen megtapasztalni számos salvadori, guatemalai, de még több mexikói is. Elég csak a hírhedten veszélyes észak-mexikói városokra (Ciudad Juárez, Tijuana, Chihuahua, Monterrey) és a drogkereskedelemre gondolni ahhoz, hogy belássuk, ezt a helyzetet még a hadsereg bevetésével sem könnyű kezelni. Noha Hondurasban a rengeteg gyilkosság ellenére még nem ennyire súlyos a helyzet, de borús jövőképet fest az országnak a mexikói példa, azaz ha az erőszak ellen nem tesznek érdemi és hathatós lépéseket.