A szürke eminenciás már elnök akar lenni

Az Oroszországban zajló választási kampány legizgalmasabb figurája kétségtelenül az ország harmadik leggazdagabb embereként számon tartott Mihail Prohorov. Annak ellenére, hogy pártja, a Jobb Ügy egy belső puccsal szabadult meg tőle 2011 szeptemberében, nem ment el a kedve a politikától, sőt indul a 2012 márciusában tartandó elnöki választásokon. Cikkünkben politikai programjának legfőbb pontjainak ismertetése mellett, bemutatjuk a Kremlhez és a jelenlegi elithez fűződő kapcsolatát.

A Kreml legújabb projektje? 

Mihail Prohorov politikai színrelépése óta áll azon vádak kereszttüzében, melyek szerint politikai aktivizálódása a Kreml legújabb projektje, ő is a jelenlegi rezsim embere. Ezen elképzelések szerint Prohorov szerepe nem lenne más, mint megtéveszteni azon, elsősorban liberális és nyugatbarát nézetekkel rendelkező szavazókat, akik élesen szembehelyezkednek a putyini rendszerrel, valódi politikai megújulást hirdetnek és egy erősödő ellenzéki mozgalmat kívánnak létrehozni.

Az elmélet logikája alapján a Kreml ezeket a rendszerellenes érzelmű szavazatokat szeretné kanalizálni egy politikai „álalternatívával”, jelen esetben Mihail Prohorov személyével, aki mindamellett hogy élesen bírálja retorikájában a rezsimet, igen közeli kapcsolatokat tart fenn mind a gazdasági, mind a politikai elittel és semmiképpen nem vállalná fel annak felszámolását.

A helyzet kísértetiesen hasonlít a 2008-as elnöki választásokhoz: akkoriban az orosz választók körében a teljesen ismeretlen, szabadkőműves múlttal rendelkező Andrej Bogdanov indult az elnöki címért a Jobb Ügy párt színeiben. A nem túlságosan karizmatikus politikus hiába beszélt a demokratizálódás szükségességéről, a jogállamiság fontosságáról és a korrupció felszámolásáról, közvetlen kapcsolata Putyinnal a hozzá köthető politikai elittel nyilvánvaló volt. A 2008-as elnöki választásokon 1,3%-ot sikerült elérnie.

A legtöbb elemező egyetért abban, hogy Prohorov szerepe a 2012-es választásokon megegyezik azzal amit a Kreml 2008-ban Bogdanovra osztott ki: megosztani az ellenzéki szavazókat és egy „álalternatíva” nyújtásával a „rendszeren” belül tartani őket.

„Feladatom: az elsőszámú anti-Puytinná válni”

Mihail Prohorov ezzel a rövid twitter-bejegyzéssel összegezte politikai krédóját, szembehelyezkedve a fentebb ismertetett vádakkal. A 18 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező elnökjelölt szívesen kacérkodik interjúi során, hogy „olcsó elnöke” lenne az országnak: mivel ő már meggazdagodott és a mai napig sikeresen vezeti a cégbirodalmát, nincs szüksége arra, hogy meglopja az országot illetve tudja, hogyan szabaduljon meg a korrupt hivatalnokseregtől.

Nyilatkozataiban gyakran igyekszik sokkolni közönségét: tervei szerint Oroszország csatlakozna az euró-zónához és a Schengen-övezethez („Nagy Európa terv), a Szkolkovói Kutatóközpontot Moszkva mellől Kalinyingrádba helyezné át, míg miniszterelnöknek vagy Alekszej Kudrint, a kegyvesztetté vált volt pénzügyminisztert vagy a jelenleg is bebörtönzött Mihail Hodorkovszkijt tenné meg. Ígéretei egyértelműen a Putyinnal szembehelyezkedő liberális, nyugatbarát orosz szavazókat szólítják meg.   

Nemrég pedig maga Prohorov lendült ellentámadásba: szerinte az egykori Jelcin-szférában magas pozíciókat betöltő politikusok akik ma ellenzéki szerepben tetszelegnek (így például Borisz Nemcov volt miniszterelnök-helyettes és Mihail Kaszjanov volt miniszterelnök) a Kreml projektjei, akik az ellenzéki szavazókat hivatottak megtéveszteni.

„Jelen és Jövő”

A választási honlapján „Jelen és Jövő” címen jelent meg 12 pontos programja, amely nem csupán politikai perspektívát kínál, de a jelenlegi rezsimet is élesen bírálja. Minden pont ugyanis a „Putyin alatti jelent” és a „Prohorov által kínált jövő” állítja szembe egymással. Így például Putyin ideológiáját a következőképpen összegezte: „a hatalomkoncentráció egy kézben történő megvalósulása… a gazdasági és társadalmi élet kontrollja… a szuverén demokrácia kiépítése”. Ezzel szemben Prohorov „ideológiája” az egyén szabadságjogainak biztosítását és a demokratikus játékszabályok védelmét jelentené. Az oligarcha további javaslatai között szerepel a parlamenti küszöb 3%-ra történő csökkentése a jelenlegi 7%-ról, illetve a parlamenti választások 2012 decemberben történő megismétlése. Jegyezzük meg, hogy ez csupán abban az esetben lenne lehetséges ha a képviselők többsége önként lemond a mandátumáról. Ennek valószínűsége azonban igen csekély: jelenleg egyetlen parlamenti párt sem számol ezzel a lehetőséggel.

„Nem a Kreml projektje vagyok, hanem a Kreml az én projektem”

Két olyan tényező van, amely nem magyarázza a Prohorov körüli összeesküvés-elméleteket. Egyrészt, Prohorov hatalmas vagyona, cégbirodalma, az orosz illetve a nemzetközi gazdasági életben való beágyazódottsága lehetetlenné teszi, hogy a Kreml „megvegye saját magának” holmi szezonális politikai választásokra. Másrészt, az elmélet nem nyújt magyarázatot arra sem, hogy miért volt szükség Prohorov és a Jobb Ügy párt közötti szakításra egy megalázó „belső puccs” formájában. Jegyezzük meg, hogy ez nem sokkal azután történt miután Prohorov egy sajtótájékoztatón bejelentette lehetséges indulását az elnökválasztásokon. A párttal való „szakítása” óta Prohorov egyre élesebben kritizálja a jelenlegi hatalmat, akár személyes támadásokat is megengedve magának (például 2011 szeptemberében Vladiszlav Szurkovot, akkoriban az elnöki adminisztráció elnök-helyettesét a rendszer „bábmesterének” nevezte). 

Prohorov nyilvánvalóan nem kíván az orosz politika epizódszereplője lenni, hanem hosszú távú befektetésre készül. Jelenleg ugyanakkor nem nyilvánvaló, hogy valójában kész-e a szakítani a Putyin által létrehozott rendszerrel, vagy inkább azzal együttműködve (akár magas kormányzati posztok betöltése által is) képzeli el politikai jövőjét.

A „rendszeren belüli ellenzékiség” biztosabb jövőnek tűnik: a közvélemény-kutatások szerint 4%-os népszerűségnek örvendő Prohorov nemrégiben a „polgárháború” veszélyeire figyelmeztette a Putyin-ellenes tüntetőket.