Mi áll Cameron szaúdi útja mögött?

Nagy-Britannia külpolitikája igen aktív a Közel-Keleten: mindig is jelen voltak a térségben, de az iraki háború óta ez fokozottan jellemző. Legutóbb a líbiai beavatkozás kapcsán jutottak meghatározó szerephez. Azóta Iránnal kerültek konfliktusba, és Szíriával is egyre nő a feszültség. Vajon ebben a helyzetben, hogyan értelmezhető David Cameron brit miniszterelnök múlt heti szaúd-arábiai útja?

David Cameron múlt heti szaúd-arábiai látogatása a brit külpolitika Közel-Kelet iránti fokozott érdeklődését mutatja. A brit miniszterelnök január 13-án zárt körben tárgyalt Abdullah szaúdi királlyal és Nayef koronaherceggel. Bár a megbeszélésekről kevés információ szivárgott ki, az államfők két témát biztosan érintettek: a kereskedelmi kapcsolatokat, és a katonai együttműködést.

Ami a kereskedelmi kapcsolatokat illeti, Nagy-Britannia számára a legnagyobb közel-keleti partner Szaúd-Arábia, a szaúdi pénzügyi befektetők nagy tőkével vannak jelen a szigetországban. A mostani nehéz gazdasági helyzetben ezért Nagy-Britannia fokozott reménnyel tekint a további arab befektetésekre. A dúsgazdag arab állam fontos segítőtárs lehet az elkövetkezendő forrásszegény pénzügyi időszakban.

A kapcsolatok másik része a katonai együttműködés, Szaúd-Arábia a brit BAE Systems hadiipari vállalat egyik legnagyobb vásárlója. Az arab monarchia még 2007-ben kötött szerződést 72 Eurofighter Typhoon típusú vadászgép megvásárlásáról. Azóta a szállítás megakadt, mivel Szaúd-Arábia módosítani kívánt a szerződésen, amely a végösszeget is érintette. David Cameron valószínűleg azért utazott az országba, hogy tisztázzák az új feltételeket. Az üzlet egyébként más katonai járművek és radareszközök értékesítésére is kiterjed, amelyből tetemes bevétel várható.

A vétellel kapcsolatban azonban morális aggályok merültek fel. A londoni parlament Fegyverexportot Ellenőrző Bizottsága például megkérdőjelezte a kormány fegyvereladásának helyességét az arab tavasz idején. Szerintük kérdéseket vet fel, hogy a brit kormány nem vizsgálta felül ebben az időszakban a fegyverszállításokat. Így olyan vezetők is fegyverhez jutottak, amelyek aztán saját népük ellen fordították azokat. Az egyik legszembetűnőbb példa pont Szaúd-Arábia. Itt azért nem voltak nagy zavargások, mert a kormány csírájában elfojtotta azokat. Olyan fegyverekkel, amelyeket egyébként Nagy-Britanniától is vásárolt. Ráadásul a szaúdi vezetés a szomszédos Bahreinbe is csapatokat küldött, ahol a szorult helyzetben lévő uralkodócsaládot segítették ki.

A brit baloldali sajtó (például az Independent és a The Guardian) is felháborodott az ügy kapcsán, amely képmutatással vádolta meg a jobboldali kormányt. Szerintük hatalmas az ellentét aközött, amit a kormány mond, és amit cselekszik. Egyrészt azt állítják, hogy mindenki számára biztosítani kell az alapvető emberi jogokat, másrészt fegyvereket adnak el az ezt sárba tipró diktátoroknak. Az újságcikkek kiemelik, hogy Szaúd-Arábia a világ egyik legelnyomóbb politikai és vallási rendszere. A nők például azért nem vezethetnek autót, mert a legfelsőbb vallási tanács kimondta, ez negatívan hatna a társadalom morális rendjére.

A fegyvereladások mögött nemcsak gazdasági haszon húzódik. Szaúd-Arábia felfegyverzése egyben Iránnal szembeni lépésként is felfogható. A két muszlim ország köztudottan rossz viszonyban áll egymással. Ennek első sorban vallási oka van, hiszen Szaúd-Arábia a szunnita iszlám központja, míg Irán a síitáé. Ráadásul Irán számára Szaúd-Arábia túlzottan Amerika-barát is. A szaúdiak felfegyverzése így Irán ellensúlyozását szolgálhatja, így részben érthető, hogy az USA és Nagy-Britannia miért támogatja annyira Szaúd-Arábiát.

Iránnal szemben egyébként Nagy-Britanniánk személyes törlesztenivalója is van. Az évszázadokra visszamenő rossz kapcsolatokat csak tetézte, hogy a teheráni fiatalság 2011. november végén elfoglalta a brit nagykövetséget. Azóta megint mélyponton vannak a kapcsolatok, és Nagy-Britannia jelezte, súlyos következményei lesznek az ügynek. Nemrég útra is bocsájtották azt a csúcstechnológiás romboló hajót, amelynek feladata az iráni partok felügyelete lesz. A Perzsa-öböl kulcsfontosságú a világgazdaság számára. Itt áramlik a világ kőolaj forgalmának 40 százaléka, és ezt szeretné Irán lezárni, ha ellenségesen lépnek fel vele szemben. Ezzel kapcsolatban David Cameron kijelentette, minden erővel meg fogják ezt akadályozni.

David Cameron szaúd-arábiai látogatása tehát átfogó Közel-Kelet – politika része. A legfőbb kihívás egyértelműen Irán, de Szíria is egyre több fejtörést okoz. Szaúd-Arábia megerősítése a nyugati befolyás védelmét szolgálja, ez pedig kulcsfontosságú London számára. A líbiai beavatkozás óta tudhatjuk, hogy Cameronnak komoly tervei vannak a Közel-Keleten.