Folytatódik a Német Kalózpárt sikertörténete?

A jelenleg Magyarországon is aktuálissá vált plagizált doktori disszertációk német „botrányhőse”, a korábban védelmi miniszter Karl-Theodor zu Guttenberg keresi a visszautat a politikai életbe. Ehhez pedig ugródeszkaként az egyre sikeresebb Német Kalózpártot választotta. Úgy tűnik azonban, hogy a kalózoknak a prominens politikusra nem lesz szükségük.

Egy decemberi közvélemény-kutatás adatai szerint a Német Kalózpárt országos szinten 9 százalékos támogatottságot élvez. Ha ezt az eredményt képesek tartani a 2013-as választásokig, akár képviselőket is bejuttathatnak a Bundestagba.

Berlin, a kalózfőváros

A kormánykoalíció, és legfőképpen a “hagyományos” liberális párt, az FDP folyamatos botrányai és lejáratódása láthatóan politikai vákuumot teremtett a német választók körében. Így történhetett meg, hogy a szeptemberi berlini tartományi választásokon a korábban jelentéktelennek és komolytalannak tűnő Német Kalózpárt 8,9 százalékos eredményével története legnagyobb sikerét könyvelhette el. A 2006-ban alakult párt már a 2009-es szövetségi parlamenti választásokon mondhatni a semmiből szerzett 2 százalékot, de fővárosi szárnyalásuk még saját magukat is meglepte. Olyannyira, hogy a választásokon csupán 15 listás helyet állítottak ki, és csak a szerencsén múlott, hogy éppen 15 mandátumot szereztek. Németországban ugyanis utólag nem lehet jelölteket állítani, így egy még nagyobb siker esetén mandátumokat veszítettek volna.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy a német kalózok fellegvárának Berlin számít, de egyre inkább úgy tűnik, hogy más tartományok fiataljai számára is csábító alternatívát kínálnak. Mecklenburg-Vorpommernban ez a tartományi választásokon életükben először szavazó fiatalok 13 százalékát érintette. A párt schleswig-holsteini főnöke, a mindössze 23 éves Torge Schmidt a tartomány májusi választásain pedig összesen 7-8 százalékra számít. A „hagyományos” pártok, főként a zöldek egyre komolyabban veszik a kalózokat, hiszen az ő kárukra terjeszkednek a fiatalok körében. Teszik ezt annak ellenére, hogy olykor elképesztően amatőr hibákat követnek el.

A berlini kalózok már röviddel megalakulásuk után nyilvánosságra került belső vitáikkal és kisebb botrányaikkal hívták fel magukra a figyelmet, majd azzal, hogy a „nagy” gazdasági és politikai kérdésekhez kevés közük van. Felejthetetlen volt például, mikor a Kalózpárt helyi vezetője, Andreas Baum egy tévéműsorban nem tudta megválaszolni, hogy mekkora a főváros hatalmas adóssága. A párt 2006-ban a svéd elődök mintájára alakult meg, és már akkoriban kihangsúlyozták, hogy ők csupán bizonyos témákkal tudnak és szeretnének foglalkozni. Ezek eleinte az internet ingyenessé tételét, az információcsere szabadságát és a politika átláthatóságát jelentették, majd kiegészültek a minimálbér garantálásával, az ingyenes tömegközlekedéssel és a droghasználat liberálisabbá tételével. A számukra legjövedelmezőbb ötletük pedig – melyet a többi párt is többé-kevésbé támogat – a választói korhatár leszállítása volt, hiszen ebből főként ők profitálhatnak.

Új arculat szükséges

Kétségtelen, hogy a német fiatalok gondolkodását kevésbé átlátó idősebb politikusok az internet használatának gondjaival a kalózok feltűnéséig ritkán foglalkoztak. „Olyan kérdéseket teszünk fel, melyekről mások nem is tudják, hogy léteznek”, mondta Rick Falkvinge, a svéd kalózmozgalom vezetője. Azt azonban a német kalózok sem gondolhatják komolyan, hogy jelenlegi profiljukkal hosszútávon képesek lesznek állni a sarat politikai riválisaikkal szemben. Hiszen, ha a többi párt felismeri, hogy a mai fiatalság számára milyen jelentőséget képvisel a világháló, és tesznek is ennek könnyebb hozzáférhetősége érdekében, pillanatok alatt kicsúszhat a kalózok lába alól a talaj. Időközben a Kalózpárt vezetői felismerték, hogy ha szélesebb tömeget szeretnének megmozgatni, kénytelenek lesznek a „komolyabb” témák kapcsán is egyértelműen állást foglalni. Elnökük, Sebastian Nerz egy korábbi interjúban még nem tudott sem az eurokrízis, sem az afganisztáni háború megoldására bárminemű értelmes választ adni, de megígérte, hogy legkésőbb a 2013-as választásokig egy átfogó cselekvési tervvel előállnak. Ha Nerz és a többi kalóz valóban nem csak politikai epizódszereplők szeretnének maradni, meg kell ragadniuk a történelmi pillanatot. Az ugyanis éppen most jöhet el számukra.

Német politológusok, többek között a Die Zeit elemzői már 2011 őszén rámutattak, hogy a Német Kalózpárt sikereit a liberális FDP mélyrepülésének is köszönheti. A korábban már említett decemberi közvélemény-kutatásig a szabad demokraták támogatottsága fokozatosan csökkent, egészen 2 százalékig, így még az 5 százalékos parlamenti küszöböt sem érnék el. Apadásukkal szinte megegyező arányban nőtt a kalózok szavazótábora, továbbá szerényebb mértékben növekedtek a zöldek és a Baloldal kárára is. Ha az FDP képtelen lesz a saját maga ásta árokból kimászni, és a Kalózpárt valódi alternatívákat tud nyújtani a liberális oldal számára, megtörténhet az elitcsere. Egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a politikában és a kormányzásban tapasztalt káderekkel rendelkező párt elbukik egy újoncnak számító, de annál fiatalosabb lendületű csoportosulással szemben. Gondoljunk csak az SZDSZ és az LMP eredményeire a 2010-es magyar választásokon.

Guttenberg és mások is keresik a közös nevezőt a kalózokkal

A történet másik szereplője a német keresztényszocialista párt (CSU) egykori üdvöskéje, Karl-Theodor zu Guttenberg. A báró fiatal kora ellenére gazdasági, majd védelmi miniszteri pozícióban is tevékenykedett már, és országszerte a jobboldal jövendőbeli kancellár-jelöltjeként tartották őt számon. Doktori disszertációjáról azonban kiderült, hogy többnyire nem önálló kutatásból származott, a Bayreuthi Egyetem pedig visszavonta doktori címét. A politikus a kínos affér hatására kénytelen volt lemondani, és a botrány kirobbanása óta gyakorlatilag visszavonult. A jelek szerint azonban ennek a türelmi időnek vége.

A német Spiegel online változatának egy cikke a napokban arról számolt be, hogy az egykori miniszter a kalózokon keresztül próbálja igencsak megtépázott hírnevét helyreállítani. Guttenberget néhány héttel ezelőtt az EU-biztos Neelie Kroes tanácsadójává nevezték ki, az úgynevezett „No Disconnect”-stratégia felelősévé. Feladata abból áll, hogy a totalitárius rendszerekben élő bloggereket, aktivistákat és általában véve az internet felhasználóit segítse az országukban folyó elnyomásról írt jelentéseik közzétételében. Guttenberg munkájára hivatkozva, és segítségüket kérve levelet írt a kalózok egy közkedvelt politikusának, Stephan Urbachnak, aki egyébként egy aktivista csoport, a Telecomix tagja is. A Telecomix volt az a szervezet, mely 2011-ben a Mubarak-féle Egyiptomban és az Assad vezette Szíriában az internet elzárásakor segítette a lázadók hozzáférését a világhálóhoz.

Az már önmagában is megalázó lehetett az egykori sikeres és népszerű politikus számára, hogy lényegében egy amatőrökből álló párt segítségére fanyalodott a visszatérés reményében, de a jelek szerint ráadásul elutasításba ütközhet. Guttenberg ugyanis miniszterként a német kalózmozgalom egyik legfőbb ellenlábasának számított, és aktív szerepe volt olyan törvények megszületésében, melyek a digitális szabadságot korlátozzák Németországban. A politikus pálfordulása emiatt ellenállást váltott ki a kalózok körében, és maga a levél címzettje, Urbach is így nyilatkozott: „Én személy szerint nem hiszem el, hogy ezt a témát komolyan veszi.” A kérdésre, hogy Guttenberg valójában őket használja-e fel a politikába való visszatérésre, ezt mondta: „Annyiszor hazudott már, hogy először a bizalmunkat kell visszanyernie.” Ennek ellenére sem Urbach, sem az előbb említett Telecomix nem zárta ki a tárgyalás lehetőségét, melyre februárban kerülhet sor. Az azonban figyelemre méltó, hogy egy év leforgása alatt az erőviszonyok milyen mértékben megváltozhatnak: az egykor rendkívül magabiztos, akár jövendőbeli kancellárként is elképzelt politikus jelenleg a még csak parlamenti pártként sem létező, de annál több reménnyel kecsegtető párt ajtaján kopog. És nem ő az egyedüli. A Spiegel szerint Peter Altmeier, a kereszténydemokrata és keresztényszocialista frakció (CDU/CSU) egyik legprominensebb politikusa röviddel karácsony előtt ugyancsak Urbach-hal és a Német Kalózpárt néhány más vezetőjével folytatott tárgyalásokat. Láthatóan tehát a jobboldali kormánypárt egyre komolyabban veszi a pártot, hiszen könnyen megtörténhet, hogy a 2013-as választásokon a liberális FDP kudarca esetén új szövetségesek után kell nézniük.

A nemzetközi kalózmozgalom eddigi leglátványosabb sikerei egy tunéziai blogger, Slim Amamou sport-és ifjúsági miniszterré való kinevezése, illetve a svéd alapítóknak a 2009-es EP-választásokon elért eredményei voltak. Utóbbiak 7,13 százalékot szereztek, ezzel két képviselőjüket küldhették az Európai Parlamentbe. A német kalózok elődeiket túlszárnyalni készülnek, és kijelentették, ha a 2013-as szövetségi parlamenti választásokon átlépik a bejutáshoz szükséges küszöböt, nem zárkóznak el az esetleges koalíciós tárgyalások elől. Ezzel ők lennének az első kormánypárti kalózok a mozgalom történetében. A magyar kalózokat a hazai politikai pártok közül az LMP támogatja, egy 2012. január 1-jei közleményükben pedig örömmel közölték, hogy Fabio Reinhardt, a német párt frakcióvezető-helyettese, a berlini képviselőház tagja Budapesten töltötte a szilvesztert, és egyeztetett jövendőbeli törekvéseikről. Az újév ünneplése közben a képviselő természetesen nem felejtette el a már szinte protokollnak számító figyelmeztetést hozzáfűzni, miszerint Magyarországon „kvázi diktatórikus állapotok” uralkodnak.