Sikeresen startolt az újonnan alakult Nemzetpolitikai Kutatóintézet

Sikeres volt a most alakult Nemzetpolitikai Kutatóintézet pénteki, budapesti konferenciája. A politikum, az akadémia és a kisebbségi közösségek civil kezdeményezései egyenlő mértékben jutottak szóhoz a „Jogsegély a gyakorlatban” címet viselő nemzetközi konferencián, ahol a jogérvényesítés és a jogsegély kérdéskörét, lehetőségeit járták végig a meghívottak. Igaz a konferencia délelőttje, amelyben a politikusoké és a nemzetközi szakértőké volt a főszerep, nagyobb médiaérdeklődésre tartott számot, a konferencia sava-borsát a gyakorlati jogvédő és jogsegély kezdeményezéseket bemutató délutáni szekció adta.

Nemzetpolitikai Kutatóintézet alakult

Kántor Zoltán vezetésével hivatalosan a héten kezdte meg működését az új Nemzetpolitikai Kutatóintézet. Az intézet első nyilvános tevékenysége e konferencia megszervezése volt, amely témaválasztása jól illeszkedik a második-Orbán kormány nemzetpolitikai szemléletéhez. A konferencia bevezetőjében Kántor Zoltán igazgató elmondta: „az új intézet egy olyan háttérintézmény, amely tudományos sztenderdek szerint működik majd, és legfőbb célja, hogy tanácsokat fogalmazzon meg a nemzetpolitika alakítói számára.” Az intézetnek a Szentháromság téri Magyarság Háza ad majd otthont.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes köszöntőjében mérföldkőnek nevezte a kutatóintézet létrehozását, amelynek funkciója hármas: tudományos kutatóintézetként támogatja a politikai döntéshozókat, jogvédő központként a jogsérelmet elszenvedett magyarokért lép fel, éljenek bármely pontján a világnak, végül pedig kulturális fórumként a magyarság értékeit mutatja majd be a világnak. A kereszténydemokrata politikus elmondta: a kormány nem tudja elfogadni, hogy ami Európában mindenütt természetes emberi jog, azt a magyarok esetében korlátozzák, illetve visszautasítja, hogy bárki másodrangú állampolgárként kezelje a magyarokat lakóhely szerinti országában. A szlovák nyelvtörvény, Sólyom László volt köztársasági elnök Szlovákiába történő beutazásának megtagadása vagy éppen Boldoghy Olivér szlovák állampolgárságától való megfosztása, nem pusztán magyar nemzeti sérelmek, hanem az egyetemes emberi jogi sérelmek – érvelt a politikus. A politikus szerint ezeken a területeken is fel kell lépnie majd az Intézetnek.

Jogérvényesítés politikai és jogi szintje Európában

A rendezvényen részt vevő másik politikus, Gál Kinga európai parlamenti képviselő, az EP Kisebbségi Munkacsoportjának elnöke volt. A fideszes politikus úgy fogalmazott, hogy „minden jog annyit ér, és annyi marad belőle, amennyit ki lehet kényszeríteni és be lehet tartatni belőle.” Gál Kinga szerint Európa ezen felén még nem vagyunk elég tudatosak jogaink érvényesítésében, így ezek tudatosításáért fel kell lépni, információval kell ellátni a közösségeket jogaikat illetően. Az EP-képviselő ismertette a jogsegély nemzetközi politikai és jogi eszközeit, kitérve az Európai Parlament, illetve az Unió, továbbá a luxembourgi és strasbourgi bíróság adta lehetőségekre és azok korlátaira. „Gyakorlatilag nagyon kevés a lehetőség, kicsi a mezsgye, ahol lépni lehet, de azon viszont el kell indulni, illetve tovább kell haladni” – fogalmazott. A parlamenti képviselő egy kárpát-medencei jogsegély hálózat felállítását szorgalmazta, és zárszavában az általa készített „Világraszóló Magyarok – trianoni múlt, schengeni jövő” című parlamenti kiállítás anyagát felajánlotta az Intézet, illetve a Magyarság Háza számára.

Ugyancsak a délelőtti panelben szólalt fel Alan Phillips, kisebbségi jogi szakértő, a Minority Rights Group International (MRG) korábbi igazgatója, illetve Tove Malloy, az European Center for Minority Issues (ECMI) igazgatója. A két előadás a kisebbségek nyelvhasználati, illetve a részvételi jogainak akadémiai és nemzetközi áttekintését nyújtották. Ezt a felvázolt képet árnyalták jó és kevésbé jó példák bemutatásával Vizi Balázs, az MTA Kisebbségkutató Intézet, illetve Sergiu Constatntin, az déltiroli European Academy kisebbségkutató intézetének munkatársai.

A délelőtti panel tulajdonképpen bemutatta a nemzetközi kisebbségi rezsimben rejlő lehetőségeket, ugyanakkor annak anomáliáit, nehézségeit, illetve kihívásait is; ezzel reális képet rajzolt a hallgatóság számára a nemzetközi jogérvényesítés és a jogsegély viszonylatában. A sorok közül előbújó konklúzió pedig az volt, hogy igenis szükség van a kisebbségi jogsegély intézményére Európában – vegyük a példát akár a lappoktól, a bretonoktól vagy éppen az egykoron mintaértékűnek számító dán-német határterületről -, hiszen a sok helyen fel is kínált kisebbségi jogok nem érvényesülnek a gyakorlatban, az a politikum kénye-kedve szerint alakult.

Külhoni civileké volt a főszerep

A konferencia délutáni paneljének főszereplői olyan külhoni civil vagy önkormányzati kezdeményezésekről számoltak be, amelyek mind-mind a kisebbségi jogok többségi állam általi be nem tartására hívják fel a figyelmet, tudatosságra nevelik, illetve információkkal és stratégiákkal látják a kisebbségben élő magyar közösség tagjait. Az előadásokból az látható, hogy végre éledezik egy jogaira egyre jobban odafigyelő kisebbségi civil(!) elit, amely a jövőben képes lehet arra, hogy tudatosabbá tegye a határon túl élő magyar közösségek tagjait. A megfélemlítés politikája még sok helyen működik a többségi társadalmak részéről. Ennek visszafordítása érdekében égető szükség van arra, hogy a közösségek tagjai felismerjék és elmondják, illetve el merjék mondani, hogy „nekem ehhez jogom van”. A civil erő hiányában a politikum csapdájába eshetnek a közösségek. Ezért is olyan fontos az alulról jövő kezdeményezések bemutatása és azok terjesztése.

Az érdeklődők megismerhették a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalmát (CEMO), melynek célja, hogy hatékonyan hozzájáruljon a társadalom jogokra épülő felfogásának megerősítéséhez, amelyet érdekérvényesítési akciók, bizalomépítés és közösség-fejlesztés, valamint civil nevelés révén kíván megvalósítani. A Szlovákia Magyarok Kerekasztalának jogsegély szolgálati tevékenysége is hasonló űrt kíván betölteni, tehát hogy tudatosítsák a felvidéki lakosság körében például a nyelvhasználati jogaikat; azok sérülése esetén a Szolgálat segítségükre kíván lenni. A másik felvidéki kezdeményezés, a Pro Civis Polgári Társulás a kisebbségi önkormányzatokat kívánja ellátni megfelelő tudással, hogy jogaik megvalósulásában hatékonyabban tudjanak fellépni. A kárpátaljai ADVANCE pedig egy olyan tanácsadó központ, amely szociális, oktatás és ismeretterjesztő programok végrehajtásával próbálja segíteni a kisebbségben élő közösségek tagjait. A civil kezdeményezések mellett a vajdasági magyar nemzeti tanácsok és a Hungarian Human Rights Foundation érdekérvényesítő munkájába, illetve két konkrét erdélyi magyar restitúciós perbe is belátást nyerhettek a hallgatók.

Ezen kezdeményezések európai szintű és minőségi kezdeményezések, amelyek mögött a legtöbb esetben kevés anyagiakból gazdálkodó, ugyanakkor áldozatos és kitartó munka rejlik. Az igen érdekfeszítő előadásokból és az azt követő beszélgetésből az a következtetése látszott kirajzolódni, hogy a civil szféra munkája nélkül nem tud jogokat érvényesíteni a politika. A jövőben arra mindenképpen szükség lenne, hogy a különböző országokban lévő magyar vezető (politikai) elit támogassa és segítse ezen politikától független, minőségi civil kezdeményezéseket, hogy azok Európa és a nemzetközi szervezetek számára is érthető módon, akár nyugat európai hasonló szervezetekkel karöltve tudjanak fellépni saját közösségeik érdekében. Hiszen leghitelesebben ők maguk mondhatják el és értethetik meg Európával, miért és miben kell előre lépnie a kisebbségek védelme érdekében.

A most megalakult Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek idővel pontosan meg kell találnia és határoznia a maga helyét, a már létező MTA Kisebbségkutató Intézet és a Külügyi Intézethez viszonyítva is. A sikeres pénteki konferencia megszervezésével komoly lépést tett ennek érdekében.