Egyre kiélezettebb a küzdelem a kartellek ellen

Számos tévhit kering Mexikóban a biztonság megteremtéséért folytatott küzdelemről. Az állampolgárok leminősítik kormányukat, ugyanakkor figyelmen kívül hagyják azokat az eredményeket, melyeket a közelmúltban sikerült felmutatniuk. A drogkartellek ellen folytatott háború új eszközöket kíván, melyet a mexikói kormány lehetőségeihez mérten biztosít. Tény, hogy hatalmas a probléma és Calderón politikája az elmúlt öt évben nem enyhítette számottevően. Ugyanakkor 2011-ben szemléletmódot váltott, újszerű eszközöket vetett be a bűnszervezetek felszámolása érdekében. Vajon egy ütős médiakampánnyal és a kialakított USA-barátsággal visszaszerezheti pártja népszerűségét?

Latin-Amerikára általánosan jellemző az erőszakos bűncselekmények túlsúlya, Mexikó ilyen szempontból kiemelten veszélyes zónának számít. Az ország földrajzi helyzete ugyanis – az USA szomszédjaként – kedvező feltételeket biztosít mindazoknak, akik a kábítószer-kereskedelemből szeretnének meggazdagodni.

A területek feletti ellenőrzés jogáért azonban komoly harcokat vívnak egymás között. Mexikóban a drogháborúk veszélyeire senkinek sem kell felhívni a figyelmet. A vérengzések évente több tízezer áldozatot követelnek, tekintet nélkül oltják ki bandatagok és civil állampolgárok életét egyaránt.

A mexikóiak már megelégelték a kormány tehetetlenségét, tüntetéseket szerveznek, az ellenzék pártjának elnökjelöltjét (Enrique Peńa Nietot) favorizálják a közvélemény-kutatásokon, úgy tűnik tehát, hogy teljesen megvonták Felipe Calderón pártjától bizalmukat. A kormány mentőöve lehet egyfelől a médiakampánya – mely a drogháborúkról alkotott eszmékről igyekszik valós képet adni-, másfelől az USA-val ápolt diplomáciai kapcsolata.

Nem kívánatos az USA jelenléte

Annak ellenére, hogy stratégiai szempontból kiemelten fontos az USA-val kialakított viszony, a mexikói politikusok nyíltan szembeszállnak az esetleges amerikai csapatok országukba való telepítésével. 

Rick Perry texasi kormányzó hasonló javaslata sértené a szuverenitásukat, ezzel nyíltan beleavatkoznának Mexikó belügyeibe, amely a kiépített kapcsolatnak könnyedén véget vetne.

Mexikónak továbbra is kedvező lenne azonban, ha az USA folytatná a hírszerzési információk átadását, esetleg logisztikai segítséget nyújtania, hiszen saját erői elvonásával a határairól nagy mértékben megkönnyítené a drog áramlását az ily módon kevésbé ellenőrzött határokon.

A fegyveres erő alkalmazása nem csupán a nemzetközi jog megsértésével és a diplomáciai kapcsolatok megszűnésével járhat, hanem halálos kimenetelű baleseteket vonhat maga után. Néhány esetben azonban elkerülhetetlen ez az opció, hiszen a drogkartellek tagjai általában nem adják meg egykönnyen magukat, sőt a felderítő ügynökökkel is kegyetlenül leszámolnak. Utóbbira tökéletes példa Jaime Zapata, amerikai szövetségi ügynök halála, mellyel a Los Zetas egyik vezetőjét, Rejón Aguilart vádolják. 

A másik fontos ok, amiért célszerű elkerülni az ilyen atrocitásokat, hogy a fegyverek néha fordítva sülhetnek el – a szó szoros értelmében-, ahogy ez a közelmúltban is megtörtént. Az USA ugyanis felderítő készségeit bizonyítandó nyomkövető rendszerrel ellátott fegyverekkel látta el a mexikói alvilágot.

Az akció egyértelműen kudarcba fulladt, miután a kétezer fegyver közül csupán 122 hollétét sikerült felderíteni, melyek közül egyet egy amerikai ügynök meggyilkolására használtak fel. A bűnözői csoportok bevett gyakorlatuknak és az USA-ban érvényes liberális törvényeknek köszönhetően könnyedén felfegyverzik a szövetkezet tagjait.

A hálózat felderítéséhez tehát másfajta megközelítés szükséges, azonban semmiképp sem szabad lebecsülni a titkosszolgálatok eszközeit, információállománya hatalmas kincsnek bizonyult a legutóbbi akciók során, a Sinaloa és a La Familia magas rangú tagjainak letartóztatásánál. Noel Salguiero Nevárez és Martín Rosales Magańa lekapcsolása békés eszközökkel valósult meg, mely az amerikai információknak és a terv pontos kidolgozásának köszönhető.

Így levonható a következtetés, mely szerint a fegyveres erők nélkülözése is hatékony lehet, hiszen sokszor a kartellek nagyobb és modernebb fegyverarzenállal rendelkeznek. Salguierot a Sinaloa-kartellel való együttműködésen túlmenően egy új bűnszövetkezet – a Gente Nueva (a Sinaloa-kartell fegyveres szárnya) alapításával és vezetésével vádolják, továbbá zsarolásért, emberrablásért, és emberölésért is felelnie kell a törvény színe előtt. Rosales is igen hosszú bűnlajstrommal rendelkezik, ő elsősorban a Nazario Moreno (La Familia vezetője) halála után kettéoszlott kartell egyik maradványának, a La Familia Michoacana vezetéséért felel.

A két bűnöző „likvidálásával” a kormányok a kereskedelem volumenének csökkenésében bíznak, hiszen egyszerre két igen befolyásos bűnözőt vontak ki a forgalomból, mely megoszthatja a szervezeteket. Ugyanakkor a Sinaloa vezetője, Joaquin Guzman szabad lábon viheti jövedelmező üzletét, ami a világ száz leggazdagabb ember soraiba emelte. A sikerre a teljes munkaerő-állománnyal működő kartellek szintén árnyékot vetnek: a Beltrán-Leyva, a Golfo, a Juárez, a Pacífio Sur, a Tijuana, a Los Negros, és a Los Zetas.

Képregényhősökkel döntik meg a drogháborúkról alkotott tévhiteket

Joaquín „El Chapo” Guzmán érzékeny pont a kormány drogellenes küzdelmében. Minden fárakozásuk hiábavaló volt idáig, még az USA segítségével sem sikerült felderíteni, ráadásul mint láttuk a hatalmas pénzjutalom sem bírja szóra sem a társait, sem a civileket. A kormány az őt érő negatív kritikákra reagálva egy ütős kampánnyal rukkolt elő, mely kissé szokatlan módon leleplezi le a drogháborúkról alkotott mítoszokat:képregényfigurák segítségével.

A kampány tíz tévhitet igyekszik eloszlatni, melyből az egyik a fent említett kartell vezetőjére vonatkozik, tagadja, hogy támogatná őt és a csendes-óceáni bűnözői csoportot. 

Az állam elsősorban arra kíván választ adni ebben az újszerű kommunikációs formában, hogy milyen stratégiával rendelkezik, mik a prioritások, melyeket előnyben részesítenek egy, a drogkartellek ellen folytatott küzdelem során. Elsősorban cáfolja, hogy a fegyveren kívül nincs más eszköz a kezében, ami igaz is, hiszen a legutóbb kézrekerített bűnözőket is a megfelelő információforrás segítségével, békésen sikerült csapdába ejteni. Ez pedig nem lehet a véletlen műve, gondos, minden részletre kiterjedő tervezési szakasz előz meg egy ilyen akciót. 

További probléma az emberi jogok védelme. Sokan úgy vélik a rendőrök nem tartják tiszteletben azokat, noha nem tudják, hogy minden rendőr és haditengerész kiképzése során részt vesz egy emberi jogok kurzuson, így tisztában vannak a jogaikkal és kötelezettségeikkel, melyeket rendszerint be is tartanak. A beérkezett panaszok száma elhanyagolható mértékű, a rendőrök szolgálnak és védenek. A nagyobb akciókkal kapcsolatban azt a tévhitet próbálják megdönteni, mely szerint a vezetők letartóztatása újabb erőszakos hullámokat gerjeszt, az átalakuló piac és rend következtében. Természetesen ez a feltevés is hibás, az elmúlt hat hónapra leszűkített tanulmány azt mutatja, hogy a legtöbb esetben nem tapasztalható semmiféle változás az elkövetett gyilkosságok számára.

A kampány természetesen igyekszik minél kedvezőbb színben feltüntetni magát, a nyilvánosság számára elérhetőnek, a kritikák elfogadását tekintve nyitottnak ábrázolja a testületet, külön kiemelve az elnök vezető szerepét, és kötelezettségvállalásának mértékét. Nyilvánvaló, hogy ez a médiafogás inkább az emberek szimpátiájának visszaszerzésére koncentrál, a drogkereskedelem elleni küzdelemben lesz túl nagy hatása, azonban mindenképp figyelemfelkeltő és elgondolkodtató tényeket tartalmaz, mely alkalmas lehet a közvélemény átformálására. A küzdelem fizikai dimenzióját tekintve a titkosszolgálatok információellátottságát mindenképp növelniük kell, akár egyedül, akár az USA segítségével – ez utóbbival lényegesebben egyszerűbb és gyorsabb felderítéseket valósíthatnának meg. A kartellvezetőkkel ellentétben, mi kíváncsian várjuk a fejleményeket.