Az emberiség túllőtt a célon

A Global Footprint Network (GFN) kutatói szerint az emberiség gazdálkodása az 1970-es évekig lehetővé tette a természet számára a regenerálódást, az azóta eltelt időben viszont a modern gazdaság több forrást használ fel évente, mint ami a rendelkezésére áll. Mindez csak úgy lehetséges, hogy az ember feléli a jövő generációinak tartalékait, veszélyeztetve ezáltal  saját fennmaradását. A GNF erre a veszélyre igyekszik felhívni a figyelmet azáltal, hogy egyrészt meghatározza az egyes országok ökológiai lábnyomának méretét és figyelemmel követi annak változásait, másrészt pedig tudományos adatokat felhasználva minden évben meghatározza azt a napot, amely során az ember feléli az adott évi nyersanyagait. Az idén ez  a nap szeptember 27-ére esett – tudósított róla az Earth Times.

A GNF hivatalos oldalán közzétett adatok szerint a jelenleginél 1,3-1,5-ször nagyobb bolygóra lenne szükség ahhoz, hogy egyensúlyban legyen a termelés és a természet regenerálódási képessége. Ha pedig a mostani tendenciák folytatódnak, a század közepére két Földdel kellene rendelkezni. Dr. Mathis Wackernagel, a GNF elnöke így jellemezte a helyzetet: „Ez olyan, mintha valaki három hónappal az év vége előtt elköltené az éves fizetését, és a hátralevő időben évről évre a megtakarításait élné fel. Rövidesen kifogyna belőlük.” Majd hozzátette: „Amennyiben fenn akarjuk tartani a stabil társadalmakat és a jólétet, nem lehet tovább fenntartani a szélesedő hiányt aközött, amennyit a természet képes biztosítani, és amennyit az infrastruktúránk, a gazdaságaink és az életmódunk igényel.”

Bár az adatok aggasztóak, Dr. Juan Carlos Morales, a GNF kutatásért és sztenderdekért felelős vezetője optimizmusának adott hangot: „A jólét biztosítása a világ lakossága számára bizonyára lehetséges, de nem lehetséges azokkal a hatalmas forrásigényű fejlesztésekkel és növekedési modellekkel, amit a múltban követtünk. Mindez azt jelenti, hogy olyan új fejlődési irányokat és boldogulást kell találnunk, amelynek az ökológiai erőforrások szabnak határt. És azt is jelenti, hogy fenn kell tartani a még megmaradt nyersanyagokkal való folyamatos gazdálkodás lehetőségét ahelyett, hogy elherdáljuk őket a gyors haszon reményében.”