Korrupciós botrányba keveredtek a Május téri Anyák

A Madres de Plaza de Mayo („Május téri Anyák”) presztízsére súlyos csapást mért a szervezet körül kipattant botrány. Ez idáig nem sikerült magyarázatot adniuk arra, hogyan lehetséges az, hogy az alapítvány volt ügyvédje, az apagyilkos Sergio Schoklender árnyékcégeket hozhatott létre a közpénzek kezelésére, és ez mind a szervezet ügyvezető elnöke, Hebe de Bonafini, mind az alapítvány tagjainak figyelmét elkerülte. Bonafini csalás áldozatának tartja magát.

Buenos Aires-ben az emberek többsége előtt nem ismeretlen a Madres de Plaza de Mayo („Május téri Anyák”) volt ügyvédje, az 53 éves Sergio Schoklender, az a sötét szemüveges férfi, aki a különböző eseményeken Hebe de Bonafini oldalán szokott megjelenni, magánrepülőgéppel utazik, Ferrarival közlekedik, és saját jachtjával hajózik a Rió de la Platán. „Főállásban” pedig költségvetésből származó közpénzt kezel, amellyel a kormány támogatja a szervezet munkáját. Sokan tisztában vannak ezzel, mégsem tett senki semmit, egészen addig, míg ki nem robbant a botrány, amely néhány napon belül elérte magát Bonafinit is, aki az emberi jogi szervezet vezetője.

Az adomány- és közpénzek felhasználásának kivizsgálására vonatkozóan egy évvel ezelőtt beadtak már egy kérelmet, de eddig nem történe előrelépés. A 82 éves Hebe de Bonafininak – aki a diktatúrával való szembenállás megtestesítője – most azonban bizonyítania kell egyrészt azt, hogy nem volt tudomása „védence” korrupciós ügyeiről, másrészt azt, hogy ő egy megtévesztett és becsapott idős ember. Bonafini azt követeli, hogy Sergio Schoklender és testvére, Pablo – aki szintén az alapítványnál dolgozott -, kemény büntetésben részesüljenek. „Ezeknek az átkozottaknak a börtönben a helyük, örökre” – nyilatkozta. Egy másik interjúban „árulónak” titulálta Schoklender-t, aki a saját imázsát próbálja meg tisztára mosni egy olyan világhírű emberi jogi szervezettel, mint az övék. „Rengeteg ellentmondás van abban, amit mond, azt állítja, hogy két millió eurónk maradt, miközben az autók és a repülőgépek az ő nevén vannak” – mondta a Radio Continental-ban.

Az ügyben vizsgálják a pénzelosztásért felelős minisztériumok szerepét is, amelyeknek a kiutalt összegek felhasználásának nyomon követése is a feladatai közé tartozik.

Schoklender-t ezidáig még nem sikerült vád alá helyezni, bár több ügyben is gyanúsítottként hallgatták meg a bíróság előtt, legutoljára egy éve júniusban. Az utóbbi hetekben több rádió- és televíziónyilatkozatban cáfolta az ellene felhozott vádakat, többek közt azt, hogy plakátok kihelyezésével támogatták volna a jelenlegi elnököt támogató kirchnerista politikusok kampányát. Az is gyanakvásra ad okot, hogy az alapítvány számlát nyitott a Caja de Austrias spanyol banknál, amely hivatalosan külföldi adományok gyűjtésére szolgál, de tökéletesen „alkalmas” milliók eltüntetésére.  

A „Május téri asszonyok” egyedülálló szervezetnek számít, emberi jogi aktivistái egy közös cél érdekében fogtak össze: három évtized után is azért küzdenek, hogy újra találkozhassanak elrabolt gyermekeikkel, valamint, hogy ne ismétlődhessen meg a korábbihoz hasonló tragédia.

A tüntetések alatt fehér kendőt viselnek, melyre eltűnt gyermekeik nevét hímezték. A szervezet neve a Buenos Aires központjában található Plaza de Mayo (Május tér) után kapta, ahol az anyák és nagymamák először 1977. április 30-án gyűltek össze az elnöki palota, a Casa Rosada előtt, és onnan kezdve minden csütörtök délután, egy évtizeden át, hogy visszakaphassák eltűnt gyermekeiket, akik áldozatul estek a katonai diktatúra kegyetlenségeinek.

Harcuk több nemzetközi hírességet megihletett, többek között az ír U2 zenekart, amely egy dalban hajtott fejet munkásságuk előtt, „Mother Of The Disappeared” („Az eltűntek édesanyja”) címmel. 1998-as Santiago de Chile-i fellépésük során az asszonyok képviselőit is felhívták a színpadra.

Emellett több filmalkotásban is megjelenik ez az időszak, mint például az Álmaimban Argentína, vagy a legutóbbi 2010-es, a legjobb idegen nyelvű film kategóriában Oscar-díjra jelölt Szemükbe zárt titkok (El secreto de sus ojos) című művekben.

A 30 éves szervezetről készített dokumentumfilm:

Cikkünk nem ért véget. Lapozzon!

A szervezetet több sorstársával közösen az a Hebe de Bonafini alapította, akinek esete „mintaszerű”, eltűnt gyermekei keresése közben sorstársakra talált, olyanokra, akiket 1970 és 1980 között az argentin kormány ügynökei raboltak el az úgynevezett „piszkos háborúban” (Guerra Sucia), amelyben a katonai diktatúra kormánya illegális eszközöket használva elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoportokat, s disszidensek ezrei „tűntek el”. Hebe legidősebb fiát, Jorge-t 1977 februárjában rabolták el. Tíz hónappal később eltűnt a másik fia is, Raúl. Egy évre rá a menyét, Jorge feleségét fogták el. „Hétköznapi nő voltam, egy háziasszony. Nem tudtam az akkor zajló dolgokról, nem érdekeltek. A gazdaság helyzete, a politikai élet teljesen hidegen hagytak” – mondta. Mégis volt benne annyi erő, hogy hozzájáruljon egy csoport létrehozásához, és napról-napra megtörje a csendet az elnöki palota előtti téren.

A demokrácia eljövetelével, néhány társával szembefordulva, Hebe magáévá tette fiai forradalmi ideológia eszméit, és egyesítette követeléseit az emberi jogok védelmének igényével, erős Amerika- és kapitalistaellenes fennhangokkal. A szervezeten belüli ellentétek ahhoz vezettek, hogy „Línea Fundadora” (Alapító Vonal) és „Abuelas de Plaza de Mayo” (Május téri nagymamák) néven egyesek kiváltak. Az utóbbi szervezet célul tűzte ki a diktatúra alatt elrabolt és illegálisan adoptált kisbabák felkutatását.

De Bonafini egyre több közszereplést vállalt, radikális nyilatkozataiban vehemensen védelmébe vette az ETA-t, őszinte örömét fejezte ki a World Trade Center elleni támadás hírére, és szenvedélyesen vágott vissza a pártfogóit, Néstor és Cristina Kirchner-t ért kritikáknak. „Kemény, eltúlzott, durva, szélsőséges, szeszélyes, sértegető, akinek elképzelhetetlen fájdalmat okoztak, ez volt Hebe” – jellemzi Ricardo Foster filozófus. „De emellett az emlékezet hangja is volt, a bátorság visszaszerzéséé, amelyet eltiport a hatalmasok elleni gyűlölet”.

Ebben a légkörben a senki által nem korlátozott Hebe de Bonafini ereje egyre nőtt, és vele a „Május téri asszonyok szervezete” is, amely különböző társadalmi munkákban segédkezett, úgy mint olcsó szociális lakások építése, rádióállomás és egyetem alapítása. A sors különös szeszélye folytán, ez a gyermekeitől megfosztott anya „kézen fogta” az akkor 20 és 23 éves Schoklender testvéreket, akik börtönbüntetésüket töltötték, mert agyonverték a szüleiket (az apa mérnök és vállalkozó, az anya pedig Buenos Aires-i magas körökben mozgott). Hebe a börtönben ismerte meg Sergio-t, és munkát ajánlott neki, ennek köszönhetően a fiú feltételesen szabadlábra kerülhetett. Az apagyilkosság indítékaira soha nem derült fény. Az tény, hogy Sergio vállalni akarta a teljes felelősséget a gyilkosságért, míg a testvére, Pablo elmenekült, ám végül őt is elfogták és elítélték.

A Schoklender-ügy híres-hírhedt Argentínában, Sergio ügyvéddé és pszichológussá képezte magát a börtönévei alatt, s Bonafini  úgy tekintett rá és öccsére mint saját gyermekeire. Sergio látszólag belevetette magát a „Misión Sueńos Imposibles” („Lehetetlen álmok”) projektbe és a szociális bérlakások építésébe. A valóság azonban sokkal árnyaltabb, ugyanis a vád szerint a Schoklender testvérek fantomcégeket hoztak létre, hogy azok közvetítőként járjanak el és szabadon rendelkezhessenek az alap közel 300 millió dolláros vagyona felett, amelynek jelentős része kormányzati támogatásként került az alapítványhoz. Jelenleg ennek a közpénznek a felhasználási útját bírók, ügyészek és könyvvizsgálók nyomozzák.