„Ne kényeztessük tovább a szupergazdagokat”

Az amerikai államadósság hatékony konszolidációjához elengedhetetlen az adórendszer átalakítása. A jelenlegi hiány felhalmozódásának okai összetettek, de jelentősen hozzájárultak a 2000 után bevezetett adókedvezmények is, melyek különösen előnyös gazdasági környezetet teremtettek a nagybefektetők számára. Az egyikük Warren Buffet ismét felemelte a szavát az adóterhek igazságosabb elosztása érdekében. Az augusztus elején felállított 12 tagú kongresszusi bizottság munkáját – a 2012-es választások nyomasztó terhe mellett – heves politikai, közgazdaságtani és szociális viták övezik.

„A barátaimat és engem épp elég ideje abajgat a milliárdos-párti Kongresszus. Itt az ideje, hogy a kormányunk komolyan vegye a megosztott áldozatokat” írta Buffet a New York Times véleményrovatában megjelent nagy visszhangot kiváltó cikkében. Az „omahai bölcsnek” is becézett üzletember és filantróp keményen ostorozza az amerikai Kongresszust és a kormányt a szupergazdagoknak nyújtott adókedvezmények miatt, miközben a bérből és fizetésből élő középosztálybeli amerikaiak egyre nehezebben élnek.

Buffet számokkal is érzékelteti az aránytalanságot: saját bevallása szerint a tavalyi évben 6 938 744 dollár szövetségi adót fizetett összesen, ami soknak tűnhet, de valójában az éves jövedelmének csupán 17,4 százalékát teszi ki.

Eközben a legtöbb vezető beosztottja, akik a bérük alapján fizetik a személyi jövedelemadót és a járulékokat, a 33 és 41 százalékos adókulcs közé esik. Az amerikai költségvetés 80 százaléka a bérből és fizetésből élők adójából származik. Az átlag amerikai polgár 15 és 25 százalék közötti adókulcs közé esik, viszont a (hosszú távú) befektetésekből származó jövedelmek után csupán 15 százalék adóterhet kell megfizetni.

Buffet 60 éves üzleti tapasztalataira építve leszögezi, hogy hiába emelik a tőkenyereségadót, ez önmagában senkit nem fog elriasztani a befektetésektől. Azoknak pedig, akik arra hivatkoznak, hogy a magasabb adók visszafogják a munkahelyteremtést figyelmébe ajánlja, hogy 1980 és 2000 között, 40 millió új munkahely jött létre Amerikában. 2000 után viszont alacsonyabbak lettek az adókulcsok és sokkal kevesebb munkahely teremtődött. Az amerikai adóhivatal 1992 óta végez kimutatásokat a leggazdagabb 400 amerikai befizetéseiről: 1992-ben az adózás alá eső aggregált jövedelműk  16,9 milliárd dollár volt, ami után 29,2 százalék adót fizettek. 2008-ban az aggregált jövedelmük 90,9 milliárd dollárra nőtt, míg az adó aránya 21,5 százalékra csökkent. A 400-ból 88 egyáltalán nem kapott bért vagy fizetést, de mindannyian fizettek tőkenyereségadót, idézi Buffet.

Végül a költségvetési konszolidációval augusztus elején megbízott 12 tagú kongresszusi bizottsághoz szól. A megbízatásuk szerint olyan tervet kell kidolgozniuk, ami 10 év alatt legalább 1500 millárd dollárral csökkenti az amerikai államadósságot. Buffet figyelmeztet, hogy most már az amerikai nép bizalma is kockán forog, ezért a bizottságnak először is le kell faragnia a teljesíthetetlen ígéreteket. Ezután hozzá kell nyúlni az adórendszerhez is: Buffet az adófizetők 99,7 százaléka számára érintetlenül hagyná az adóalapot, és folytatná az alkalmazottak adó-hozzájárulásában bevezetett két százalékpontos csökkentést. Ellenben az egy millió dollár fölött keresők számára azonnal megnövelné a megadóztatott jövedelmet, beleértve természetesen a részvények után fizetett jutalékot és a tőkenyereséget is. A 10 milliót vagy még többet keresőknek pedig még tovább emelné az adóalap összegét. 

Válasz Warren Buffetnek

A Kongresszusi Költségvetési Bizottság (CBO) számításai szerint a Bush-féle adókedvezmények 13 százalékkal növelték a jelenlegi amerikai államadósságot. Baloldali közgazdászok, köztük Paul Krugman és Obama nem rég lemondott vezető gazdasági tanácsadója a Berkeley Egyetem professzora Christina Romer számításai szerint nem bizonyítható, hogy az adókedvezmények növelik a GDP-t; illetve az adóemelés középtávon rontja a GDP-t, de még mindig kisebb arányban, mint az állami kiadások lefaragása.

A hivatalos állami szakértő bizottságok és a pénzügyminisztérium számításai szerint a 2001-es és 2003-as adókedvezmények felszámolásával, az egymillió felett keresők illetve a részvények utáni jövedelmek és a tőkenyereség megadóztatása nagyobb megadóztatásával is csak mintegy 500 milliárd dollár plusz jövedelemhez jutnának. Ez pedig nem elégséges a hosszú távú költségvetési egyensúlyhoz. Tágabb körben kell megemelni az adókat, vagy csökkenti kell a legnagyobb költségvetési kiadási tételeket (jellemzően a Medicare és a Medicaid).

Obama elnök, aki maga is a leggazdagabbakra kivetett adók növeléséért küzdött sikertelenül, üdvözölte Buffet cikkét. Konzervatív kommentátorok és bloggerek félresöpörték a javaslatot, mondván, hogy az csak nagyotmondás, vagy pedig egy elterelő hadművelet a középosztályt súlytó nagyobb adóemelés előtt. A republikánusok egyöntetűen elutasítják az adókedvezmények eltörlését, így a 12 tagú kongresszusi bizottság mind a hat republikánus tagja ellenzi az adóemelést .

A független Tax Policy Center számítása szerint, ha 50 százalékkal megemelnék az egymillió dollár felett keresők adóját, az mindösszesen 48 milliárd dollár plusz bevételt jelentene a következő tíz évben. A Buffet által kifogásolt másik tétel, nevezetesen a hedge-fund menedzserek és a magán részvényalapok befektetőinek juttatott un. „carried interest” után fizetett 15 százalékos kedvezményezett adó eltörlése tíz év alatt 21 milliárddal növelné a költségvetés bevételét. Ha a tőkenyereség és a részvény jutalék után fizetett adót a Bush előttire visszaállítanák – amikor a tőkenyereségadó akár 20 százalék is lehetett, a jutalékot pedig úgy kezelték, mint a „hagyományos” jövedelmet – 340 millárd dollárral többet hozna az államkasszába tíz év alatt. A Kongresszusban azonban mindezek az intézkedések heves lobbi ellenállásba ütköznének. A demokraták még akkor sem tudták őket keresztülvinni, amikor mindkét házban többségben voltak.