Virágzik a kalózkodás Nyugat-Afrikában

A kalózkodás sosem állt messze Nyugat-Afrikától. Eddig a leginkább érintett országnak Nigéria számított, a jelenség azonban most eszkalálódni látszik, s már Beninből is egyre több esetről számolnak be. A kereskedelem egyre kritikusabbá válik, a megoldás pedig itt is várat magára – csakúgy, mint Szomáliában.

Nigéria és Benin környezői vizei immár ugyanazzal a veszélyességi faktorral rendelkeznek, mint Szomália. A tengeri bűnözők Nigériában leginkább a zsúfolt lagosi kikötőbe, Benin esetében a cotonoui kikötőbe érkező kereskedelmi hajókra jelentenek veszélyt. Az idei évben a  két nyugat-afrikai ország együttesen 22 kalóztámadásról adott hírt, melyek közül kettőt a napokban jelentettek. Londoni kockázatelemzők a hajózás szempontjából különösen veszélyes területnek nyilvánították vizeiket. A kritikus helyzet kapcsán a benini államfő, Boni Yani csúcstalálkozó összehívására tett javaslatot.

Kenneth Norton, az USA Európai és Afrikai Haditengerészeti Erőinek (US Naval Forces Europe-Africa) ellentengernagya, ekképp elemezte a helyzetet: „Úgy gondolom, rendkívül közel állunk a krízisállapothoz, és ha már krízisről beszélünk, tennünk kell ellene.”

Benin partjait már több tucat hajó kerüli, mely természetesen kihatással van gazdasági mutatóira is. Állami bevételeinek 40 százalékát ugyanis a kereskedelmi hajózásból származó bevételek teszik ki, ami évi 100 milliárd Afrikai Valutaközösségi Frankot jelent (CFA – Central African Franc). Elsősorban pamutot exportál, s kikötője fontos kijáratot jelent olyan szárazföldi országoknak, mint Niger, Csád és Burkina Faso. A cotonoui kikötő ügyvezető igazgatója, Joseph Ahahanzo már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy a kikötőkben szedett vámoknak csak 80-85 százalékát tudták begyűjteni, a kereskedelmi forgalom így részben megbénult.

Nigériában a kalózkodás nem újdonság: 2004 első félévében a 30 halálos áldozattal járó kalóztámadásból 13 itt történt, így ebből a szempontból Indonézia és a Malakka-szoros után a harmadik legveszélyesebb, kalózkodással sújtott régió volt.

A Guineai-öböl kalózakodása körülbelül egy tucat országot érint, kezdve Guineától egészen Angoláig. Elemzők szerint az itt tevékenykedő kalózok módszereikben számos ponton eltérnek szomáli társaiktól, akik inkább hajókat tulajdonítanak el és váltságdíjat követelnek a fogvatartott legénységért, míg Nyugat-Afrikában inkább a rablásra és fosztogatásra koncentrálnak. Nigéria kalózaitól emellett nem áll messze a szélsőséges erőszak alkalmazása: gyakran verik a legénységet fegyvereikkel, elektromos kábelekkel, vagy éppen golyóval és késsel sebzik őket halálra. Rajtaütéseik azonban a szokásos forgatókönyv szerint történik: először fegyveresek szállják meg a rakománnyal teli hajókat, majd ismeretlen vizekre térítik el őket, ahol a szállítmányt egy kisebb hajóra pakolják át.