„Az amerikaiaknak órája van, a táliboknak meg ideje”

Afganisztában a hagyományos csapatok kivonásával egyre több feladat hárul a különleges alakulatokra. Miközben tovább folyik a terrorizmus elleni harc, elő kell készíteniük az afgán nemzeti erőket és a lakosságot a hatalomátadásra, ami sok időt, energiát és emberéketet követel. Ezzel párhuzamosan a Pentagonban feldúzzadt az amerikai különleges alakulatok száma és költségvetése is.

38 ember vesztette életét múlt szombatra virradóan a kelet- afganisztáni Tangi-völgyben, amikor lezuhant egy Chinook típusú amerikai helikopter. A szállító helikoptert valószínűsíthetőleg a tálibok lőtték le. A 38 katona közül – ami rég nem látott veszteség a NATO-nak – hét az Oszama Bin Ladent is likvidáló amerikai haditengerészet SEAL-kommandósai közé tartozott. Az eset két tényre világít rá: az ISAF erők által ellenőrzött központi területeken túl, különösen keleten és délen továbbra is nagyon instabil a biztonság; ezzel párhuzamosan a térségben egyre nagyobb arányban vannak jelen a különleges műveleti erők.

Tipikusan ilyen térség a Kabultól mintegy 100 km-re lévő Wardak tartománybeli Tangi-völgy. A nehezen megközelíthető meredek hegyoldalakkal és sűrű növényzettel borított vidék, amit a régió éléskamrájának is neveznek hagyományosan a Talibán – de nem az al-Kaida és más nemzetközi terrorista csoportok – által ural terület. 2009-ben helyezték ki ide az amerikai hadsereg 10. hegyi alakulatát. Az arra vezető egyetlen út hamarosan az „IED út” nevet kapta az út mentén nagy számban elhelyezett un. „improvizált robbanó eszközök”miatt. NATO katonák szerint a felkelők gyakran az úttal párhuzamos folyón át vezetik a robbanószerkezet huzalát, és a hegyekből aktivizálják a bombát. A felkelők szigorúan megbüntetik a helyi lakosságot is, ha együttműködnek az ISAF/NATO erőkkel. Az 1980-as években a szovjet hadseregnek soha nem sikerült pacifikálni a régiót, és konvojaik gyakran estek rajtaütések áldozatául. Az amerikai hadsereg 2011-ben adta át a völgyben a katonai állásokat az afgán nemzeti haderőnek.

Az amerikaiak most olyan területekre térnek vissza – különösen Kelet-Afganisztánban –  amiket korábban túl veszélyesnek vagy túl távolinak ítéltek, és ahova idő közben a tálibok és más felkelők szivárogtak vissza. A műveletek számának növekedtével nő az amerikai áldozatok és a különleges alakulatok száma is. Adam Eric T. Olson az Amerikai Különleges Műveleti Parancsnokság leköszönő parancsnoka szerint csak 2010-ben 3 000 és 4 000 közötti műveletet hajtottak végre.  Már napi rutinként teljesítik a feladatukat: ugrásra készen állnak, hogy bármikor be tudjanak avatkozni, ha rosszul alakulnak a dolgok. A múlt szombaton is ez történt, amikor az amerikai Army Rangers bajba jutott misszióján akartak segíteni.

Különösen sok teher hárul a különleges alakulatokra most Afganisztánban, miután megindult a hagyományos haderők kivonása az országból. A 2012 végéig kivonandó 33 000 katonából egy sem a különleges erőkből kerül ki. Az amerikai Különleges Műveleti Parancsnokság – ami magába foglalja mind a négy haderőnemet – 60 000 főre duzzadt. 10 milliárd dolláros költségvetéssel működik. Ez körülbelül a Kanadai Védelmi Erő összköltségvetésének felel meg. Az állomány 30 százaléka főiskolai diplomával rendelkezik, átlag életkoruk 30 év, így sokkal több tapasztalattal rendelkeznek, mint a hagyományos haderő tagjai. 60 százalékuk 9/11 után jelentkezett, és lehetőség szerint átlag 20 évet töltenek a hadseregben.

U.S. Navy SEALSEz az egység fogta el Oszama bin Ladent, de a mostani balesetben meghalt kommandósok nem ugyanazok a katonák voltak. Az amerikai haditengerészet SEAL (sea, air, land) egységeinek története a második világháborúig nyúlik vissza. A japán támadás ébresztette rá az amerikai hadvezetést, hogy szükségük van egy olyan gyors, intelligens és szívós katonákra, akik képesek hatékony tengeri felderítést végezni. A katonát rendkívüli állóképességgel rendelkeznek. Részt vettek a koreai háborúban és ők képezték ki a dél-vietnámi különleges alakulatokat is. Bár általános elismerésnek örvendenek, nevükön több folt is esett a CIA-val való együttműködés miatt. A csoport történetének legnagyobb bevetése Irakban volt. Főként a déli olajvezetékeket és a part közeli olaj és gáz terminálokat biztosították, illetve terrorista vezetőket fogtak el.

Miután afganisztáni tevékenységük többször került a kritikák kereszttüzébe a civil áldozatok száma miatt, bizonyos egységek tevékenységét korlátozták. Az amerikai hadügyminiszter David Patareus korábban az ISAF főparancsnokaként a hatékonyság érdekében Helmand és Kandahar tartományokban kiterjesztette a különleges erők bevetését.

Jelenleg a különleges erők továbbra is részt vesznek a terrorizmus elleni műveletekben, a helyi lakosság biztonságos visszatérését szolgáló tevékenységben, illetve az afgán rendőrség kiképzésében. Ez utóbbiak nagyon időigényes feladatok. A helyi lakosok ugyan ritkán nyíltan ellenségesek az idegen katonákkal szemben, de tudják, hogy ők hamarosan elmennek, és a hátrahagyott Afgán Nemzeti Hadsereg és Afgán Nemzeti Rendőrség egyedül nem képes a felkelőkkel harcolni.