Kiderült a római Pantheon ősi titka?

Gigantikus napórának szánhatták a római Pantheont, meghatározott napokon a napsugarak pontban délben világították meg a templom impozáns bejáratát, abban a pillanatban, amikor áthaladt rajta a császár – állítja egy olasz és egy új-zélandi kutató, akik elméletüket a Nemzetközi Vallástörténeti Társaság (IAHR) Numen című folyóiratában publikálták.

A Pantheont az összes isten templomaként építtette Marcus Vipsanius Agrippa harmadik konzulsága idején, Kr.e. 27-ben. Az épület két alkalommal is leégett: Kr. u. 80-ban Dominitianus építette újjá, ám az épület 110-ben ismét megsemmisült. Ma ismert formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építette újjá 126-ban (más források szerint 125-ben vagy 128-ban). 202-ben Septimius Severus és Caracalla utasítására ismét restaurálták az épületet. A Pantheont 609-ben IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király – II. Viktor Emánuel, valamint I. Umberto.

A Pantheon belsejébe egyetlen forráson, a kupola  hatalmas „tetőablakán”, a több mint kilenc méter átmérőjű kerek oculuson keresztül jut be a természetes fény, ahogy az eső, s néha a hó.

Giulio Magli olasz történész, az ókori építészet szakértője, valamint Robert Hannah, az új-zélandi Otago Egyetem ókortudósa arra jött rá, hogy márciusban, a  tavaszi napéjegyenlőség idején, pontban délben az oculuson keresztül bejutó fényoszlop megvilágítja a Pantheon impozáns bejáratát. Hasonló fényeffektus figyelhető meg április 21-én, amikor a rómaiak városuk alapítását ünnepelték.

A pontos mérnöki számításoknak köszönhetően az ünnepségekre összegyűlt rómaiaknak színpompás előadásban volt része – a napsugarak mintegy az istenek sorába emelték az uralkodót.

„Mintha a Nap maga invitálta volna a császárt a Panteonba, amelyet az összes isten templomának szánták. A jelenetet mintha egy filmstúdió szakemberei világosították volna be” – magyarázta Giulio Magli professzor, hozzátéve, hogy a rómaiak hite szerint napéjegyenlőségkor került a császár a legközelebb az istenekhez.”Dicsfény ragyogta be a császárt és Róma hatalmát. Az egyiptomiakhoz hasonlatosan a Nap különleges jelentőséggel bírt a rómaiak számára. Apollót a Nappal azonosították, Nero császárt a görög napisten, Héliosz alakjában ábrázolták” – hangsúlyozta Giulio Magli.