Csapatépítés az ingyenkonyhán

A világ minden részén élnek olyan emberek, akik ideiglenesen vagy akár hosszabb ideig nem képesek arra, hogy megoldják problémáikat és ellássák magukat, ezért a társadalom támogatására szorulnak.

Ausztriában is szükség van ingyenkonyhákra. A „Welt der Frau” című osztrák katolikus lap júliusi / augusztusi száma mutat be közülük néhányat.

Az egyik ilyen intézmény például egy bécsi katolikus templom kriptájában működik. Itt kilenc évvel ezelőtt szerveztek először önkéntes csoportot, amely a város hajléktalanjai számára készített vacsorát. Azóta 30-40 csoport főz felváltva a rászorulóknak. Az alkalmi szakácsok csapatai a társadalom széles skáláját reprezentálják: vannak, akik egyházi ifjúsági szervezetből, mások iskolákból, de akár bankokból vagy biztosítótársaságoktól érkeznek. Az önkéntes munkának ez a formája mára olyan népszerűvé vált, hogy az új jelentkezők várólistára kerülnek, és csak két-három hónap elteltével kerülhetnek a tűzhely közelébe. Nemcsak a munkaerejüket adják és szabadidejüket kölcsönzik – az alapanyagok árát is ők állják a körülbelül 150 vendég számára. 

Salzburgban nem ingyen, de mérsékelt áron kínálja a konyhájában főtt ebédet az az étkezde, ahol egy alapítványnak köszönhetően tartósan munkanélküli emberek tevékenykednek. Ők legfeljebb egy évet tölthetnek itt, és segítséget kapnak ahhoz, hogy új, „igazi” munkahelyet találjanak. Nemcsak továbbképzéseken vehetnek részt, de a napi feladatoknak köszönhetően benne maradnak az élet vérkeringésében, és a bejelentett munka nélkül töltött hónapok nem távolítják el őket egyre inkább a munkaerőpiactól.

A rendszeresen a bécsi kriptában főző Andrea Stimpfl-Aberle azt mondja, nem főzőműsorokból és szakácskönyvekből lesi el a recepteket. Hiszen ő nem valami különlegeset akar – csak jóllakatni az embereket. Megéri számára az önkéntes munka azért a köszönetért, amit cserébe kap. S bizonyára így vannak ezzel azoknak a céges csapatoknak a tagjai is, akik a tűzönjárás helyett az ingyenkonyhát választják.