Betiltotta a tapsot Lukasenko

Július 3-án ünnepelte Belarusz a legfontosabb állami ünnepét – a Nemzeti Függetlenség Napját, vagy más nevén a „Belarusz Köztársaság” napját. 67 évvel ezelőtt, 1944. július 3-án szabadította fel a Vörös Hadsereg az ország fővárosát, Minszket, majd az ország többi részét a fasiszta megszállás alól. Az ünnepnap egy újabb alkalmat adott a belarusz ellenzéknek – immár sokadszorra az elmúlt hetek során – hogy tüntessenek a hatalom, és a Lukasenko diktatúrája ellen. A tüntetési forma azonban ezentúl még kifinomultabb lett és a belarusz emberek leleményességét bármely más, elnyomás alatt lévő nép példának veheti. Az eszközök változnak, a hatalom nem tágít – Lukasenko azonban ezúttal alaposan ráfaragott, az ellenzék pedig nagy csatát nyert.

Belarusz hivatalosan 1991. augusztus 25-én nyerte el a függetlenségét, amikor az ország kivált a Szovjetunióból. Egy ideig ezt a napot ünnepelték a későbbi évek során, de 1996-ban Lukasenko referenduma után az államiság ünnepét július 3-ára nevezték ki, az ország függetlenedésére a fasiszta megszállás alól.

Azóta ez a nap az ország legfontosabb ünnepe. Ekkor vonulnak fel az utcán az emberek, ekkor tartanak koncerteket, és felvonulásokat tart a hadsereg – akárcsak Oroszországban a május 9-ei Győzelem Napon – és ekkor tart ünnepi beszédet már évek óta Alekszander Lukasenko.

Az ünnepség idén azonban Lukasenko terveivel teljesen ellentétesen alakult. A 2010 decemberi választások után a belarusz diktátor erőszakosan számolt le az ellenzékkel – az ellenzéki vezetőket, volt elnökjelölteket több évi börtönre ítélték, lapjaikat pedig betiltották, és még az internetet is cenzúra alá fogták.

Tavasszal azonban bekövetkezett az, amit az ellenzéki vezetők már ősszel megjósolták: az ország gazdasága összeomlott, az infláció az egekbe szökött, a valuta és a nemesfémek eltűntek a bankokból, a belarusz rubel a többszörösére értéktelenedett le. Az üzletekben ideiglenesen eltűntek a technikai termékek és egyéb áruk és az életszínvonal hatalmasat zuhant. Belarusz a világ legjobban inflálódó állama lett.

A Lukasenko által lefejezett ellenzék pedig új utakat keresett a tiltakozásra, főleg, hogy a válság hatására egyre több követőre lelt a lakosság körében is. A recept pedig a már az arab világban is bevált közösségi hálózatban rejlett. A poszt-szovjet térség legnagyobb közösségi oldala a Vkontakte, amely 135 millió tagjával a világ egyik leglátogatottabb oldala. Itt indult el a belarusz „szociális forradalom”.

A Vkontakte-ban lévő „forradalom a szociális hálón keresztül” nevű csoportot még 2010-ben regisztráltak, tagjainak a száma azonban idén tavasszal többszöröződött meg és érte el a 200 ezer főt. A csoport erőszakmentes forradalmat hirdetett, és kitalálták, hogyan járhatnak túl a belarusz KGB eszén: minden hét szerdáján Belarusz legnagyobb városainak főterein spontán tüntetéseken szerveztek, amelyeken azonban nem volt semmiféle plakát vagy transzparens, nem voltak beszédek sem tiltakozó szavak. A résztvevők beleolvadtak a tér tömegébe, és elkezdtek tapsolni. A rendőrség így eleinte teljesen tanácstalan volt: kiket fogjanak el, hiszen látszólag nem voltak vezetők, sem energikus aktivisták, mindenki ugyanolyan módon, ugyanolyan erővel és mosollyal az arcán tapsolt. Ezen kívül voltak köztük tüntetésen kívüli járókelők is, és nem lehetett elfogni mindenkit. Ha mégis letartóztatták az embereket, akkor milyen törvénycikkely szerint, hiszen „tüntetők” semmilyen törvényt nem szegtek meg.

Így kezdetben arra a kevés emberre is, akiket elfogtak, kisebb pénzbüntetéseket szabtak ki garázdaság vádjával és szabadon lettek engedve.

Az elmúlt hetek során azonban a tapsoló elégedetlenségi hullám egyre több fejfájást okozott a hatóságoknak. A városok terein szerdánként egyre több ember gyűlt össze és a dolgok kezdtek kedvezőtlen fordulatot venni Lukasenko számára. A Vkontakte-ben lévő csoport létrehozója és adminisztrátora pedig tisztes távolságból, Lengyelországból figyelte az eseményeket, így a rendőrség számára elérhetetlen lett.

A belarusz KGB azonban új módszereket talált ki: a tapsoló tüntetők többsége ugyanis fiatal volt, így azzal igyekezték elvenni a kedvüket, hogy besorozást hirdettek, és a tüntetéseken részt vevőket – függetlenül attól, hogy dolgoztak vagy tanultak-e valahol, igyekezték besorozni a katonaságba.

Közben megtalálták a módját arra is, hogy tegyenek valamit a közösségi hálózat kétszáz ezer tagot számláló csoportjával is, ahol a tüntetések menetét beszélték meg a résztvevők. Július 2-án szombaton a csoportot a Vkontakte adminisztrációja blokkolta, a „belső szabályok megszegése miatt”. A Vkontakte szentpétervári székháza előtt szombaton és vasárnap emberek tömegei tüntettek a csoport betiltása – és így a belarusz diktatúra támogatása miatt, azonban hasztalan, a csoport továbbra is blokkolva maradt. Az ügy hátterében az állhat, hogy a KGB megfenyegethette a Vkontakte vezetőségét: ha nem működnek együtt, kitilthatják az oldalt a belarusz piacról, amit azok nem kockáztathatták meg, lévén, hogy több millió felhasználóról van szó.

Ennek ellenére július 3-án az ellenzéki akció teljes sikert aratott. Az ünnepségen teljesen megtiltották a tapsolást, így még akkor sem volt taps, amikor maga a belarusz elnök beszélt. Lukasenko halálcsöndben lévő, néma publikumhoz intézte a szavait, és talán neki is feltűnt az ügy abszurditása. Az ellenzéki akció ezzel már sikert aratott.

Az ünnepségre igyekvő embereket pásztázta a rendőrség, a „gyanús elemeket” kivezették a tömegből bármi ok nélkül, a fiatalemberek csoportjaihoz pedig polgári ruhába öltöztetett titkos szolgálati embereket kapcsolták rá. A főterek környékén a Kitekintő belarusz forrásai szerint blokkolták a mobilkommunikációt.

Az ellenzéki akciók azonban vasárnap este is folytatódtak. 19:00 után kezdtek gyülekezni a minszki főpályaudvar mellett az emberek és hagyományos módon, tapssal fejezték ki tiltakozásukat Lukasenko rendszere ellen. A környező házak erkélyein és az elhaladó autókban is tapsoltak. A tapsoló tüntetőket azonban teljes fegyverzetben lévő speciális alakulatok, az OMON várta. A tapsolókat a charter97 ellenzéki lap beszámolói szerint kegyetlenül megverték, majd rendőrségi buszokba tuszkolták. Az összegyűlt – és kizárólag csak tapsoló – közel ezer ember ellen könnygázt vetettek be. A polgári ruhába öltöztetett rendvédelmi alakulatok rátámadtak az újságírókra is: a belarusz újságírókat letartóztatták, a külföldieket a sajtóigazolvány bemutatása után szabadon engedték. Sokuknak összetörték a technikáját, objektíveket, kamerákat.

A „Szabadság Rádiója” felvételei. A polgári ruhába öltöztetett KGB-sek nőket és gyerekeket is letámadták.

Így ért véget a vasárnapi belarusz nemzeti ünnep, a „Függetlenség Napja”. A tapsoló tüntetések szervezői szerint az akciók mindaddig folytatódni fognak, amíg nem áll ki az utcákra annyi ember, hogy együttesen le tudják váltani a hatalmat, és az országot 17 éve irányító Alekszander Lukasenkót.