Megélénkült a templomvita Kambodzsa és Thaiföld között

Kambodzsa és Thaiföld továbbra sem képes közös nevezőre jutni a két állam határán található Preah Vihear hindu templom ügyében. A Nemzetközi Bíróság 1962-ben Kambodzsának ítélte a kegyhelyet, ezt azonban Thaiföld nem hajlandó tudomásul venni. Az idei határvillongások fényében úgy tűnik, a szentély hovatartozása változatlanul konfliktusforrás a két állam között.

Kambodzsa és Thaiföld békés együttélését továbbra is akadályozza a két állam határán fekvő Preah Vihear hindu templom hovatartozása körüli vita, amely több évtizede állandó konfliktusforrást jelent a két délkelet-ázsiai állam bilaterális viszonyában. A tizenegyedik században épült, Sivának emelt szentélyt 1962-ben a hágai Nemzetközi Bíróság egy francia térkép alapján az ex-gyarmat Kambodzsának ítélte, Thaiföld azonban nem hajlandó lemondani a templomról. Ahogy arról a Kitekintő is beszámolt, az idei februári és áprilisi határvillongások és összecsapások fényében egyértelmű, hogy a bíróság ítélete ellenére Bangkok változatlanul igényt tart a templomromra.

A konfliktus története

A vita kezdete a 20. század elejére nyúlik vissza: 1904-ben a kambodzsai gyarmat francia vezetése és az 1939-ig Sziám nevét viselő Thaiföld közös bizottságot állított fel a két ország határát megállapító demarkációs vonal megrajzolására. Mindkét fél számára általánosan elfogadott elv volt, hogy a határ meghúzásánál a Dangrek-hegység – itt található a templom is – vízgyűjtő területét fogják mérceként felhasználni, ami alapján a Preah Vihear templom a thaiföldi oldalra került volna.

Az ezt követő hároméves – valószínűleg erősen részrehajló – francia kutatómunka azonban más eredményt hozott: 1907-ben egy olyan térkép készült el, amely a vízgyűjtő területet semmibe véve a templomot teljes kiterjedésében a kambodzsai oldalra tette. Ennek megfelelően a szentély és környéke Phnompen fennhatósága alá került, és mivel a döntő fontosságú vízgyűjtő vidék figyelmen kívül hagyása ellenére Bangkok nem emelt kifogást a térkép ellen, a konfliktus több évtizedig nyugvópontra jutott.

1954-ben – talán nem meglepően a francia erők kivonulása után – újult ki a konfliktus, amikor Thaiföld katonai ellenőrzés alá vonta a Preah Vihear templomot, majd éveken át megszállás alatt tartotta azt. Az eredménytelen tiltakozást követően a kambodzsai fél 1959-ben fordult a Nemzetközi Bírósághoz, amely az ominózus francia térképet alapul véve 1962-ben kimondta a templom Kambodzsához tartozását, továbbá az elvitt ereklyék visszaszolgáltatására kötelezte Bangkokot. Az évtizedeken át húzódó kambodzsai belpolitika felfordulások – polgárháború, Pol Pot rémuralma és a kambodzsai–vietnami háború – miatt a templom csak relatíve későn, 1998-ban nyílt meg a látogatók előtt. Tíz évvel később kambodzsai kérésre az UNESCO felvette a Preah Viheart a Világörökség listájára.

Az ítélet egyértelmű 

Ahogyan arról Szok An (Sok An), Kambodzsa miniszterelnök-helyettese a Magyar Külügyi Intézetben tartott eheti konferencián beszámolt, Phnompen számára az ügy jogilag nem lehet vita tárgya: a Nemzetközi Bíróság 1962-es döntése világosan kimondja, hogy az 1907-ben keletkezett, és évtizedekig mindkét fél által elfogadott francia térkép továbbra is perdöntő a templom hovatartozása szempontjából, márpedig az alapján a szentély minden kétséget kizáróan Kambodzsához tartozik. A miniszterelnök-helyettes előadásában kitért arra is, hogy a konfliktus 2008-ban tört újból felszínre, miután Thaiföld heves tiltakozása ellenére Kambodzsának sikerült a Világörökség részéve tennie a Preah Viheart. Szok An szerint a február negyedike és hetedike közötti határvillongások fényében egyértelmű, hogy a thai fél nem hajlandó tudomásul venni a Nemzetközi Bíróság ítéletét.

A templom környéke

Ezzel szemben Bangkok számára nem feltétlenül az ítéletben foglaltak elfogadása jelent gondot, hanem az azzal kapcsolatos jogi következmények érvényre juttatása. A Nemzetközi Bíróság döntése ugyanis nem a két ország közötti határvidékről rendelkezett, hanem csupán a Preah Vihear hovatartozásáról, ezért a romtemplom szigorú értelemben vett környéke továbbra is vitás terület. Ebből ered a templom 2008-as világörökségi listára vételével kapcsolatos polémia is, ugyanis az eredeti tervek szerint közös jelölés helyett a kambodzsai fél egyoldalúan döntött a templom – és a thaiföldi fél szerint az ő fennhatóságuk alatt álló – környező terület Világörökséggé nevezéséről.

Márpedig a kérdéses 4,6 négyzetkilométernyi környék Thaiföld határán belül van, ugyanis az ennek ellentmondó francia térkép már a közös bizottság 1907-es megszűnése után született, így az érvénytelen. Emellett az 1962-es ítéletben Thaiföld fenntartotta magának a jogot, hogy a jövőben bármikor újra a bírósághoz forduljon, ha az ügy szempontjából releváns és újszerű információval rendelkezik – Szok An miniszterelnök-helyettes is megjegyezte, hogy 2007-ben Bangkok egy új, számára kedvezőbben megrajzolt térképet mutatott be.

Eszkalálódó vita

Az említett érvek és ellenérvek fényében természetesen korántsem meglepő, hogy a konfliktus továbbra sem látszik megoldódni. Február negyedike és hetedike között tűzváltásra került sor a két fél között, amelyben összesen tízen vesztették életüket, ebből hét kambodzsai. Ezt követően az ENSZ felhívása és az Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) közbenjárása ellenére április végén újabb összecsapások történtek a határvidéken, amelynek köveztében a BBC értesülései szerint 36 000 embert kellett kitelepíteni az érintett területekről. Az Asia News Network múlt heti jelentésében pedig már arról szólnak a hírek, hogy Thaiföld kilép a Világörökség-egyezményből, tiltakozásul az ellen, hogy a Világörökség Bizottsága hajlandó mérlegelni a kambodzsai fél által egyoldalúan benyújtott templom-menedzsment tervet, amely Bangkok szerint jelentősen bonyolítaná a két ország közötti határvitát. „Figyelmen kívül hagyták a szuverenitásunkat és a területünket” – mondta Szuvit Khunkitti, a párizsi Világörökség Bizottság thai delegációjának vezetője.

Thaiföld Világörökségből való kilépésével a probléma konszenzusos megoldása újfent a távoli jövőbe tolódhat, amely sajnos nemcsak a két állam bilaterális kapcsolatainak fejlődését akadályozza: a probléma folyamatos jelenléte a régiót magába foglaló ASEAN regionális szervezet működőképességéről és hatékonyságáról is rendkívül negatív képet fest.