B-terv: garanciákkal mehetnének vissza a görögök a piacra

Felpörögtek a hétvégén az események a görög adósságválság megoldása körül. Nemzetközi sajtóhírek szerint a brüsszeli döntéshozók felkészültek arra az esetre is, ha a görög kormánynak nem sikerülne a héten keresztülvinnie a megszorító csomagot. Bár a múlt héten a bizalmi szavazáson átment a kabinet, egyes értesülések szerint a mostani (szerdán és csütörtökön esedékes) szavazáson nehezebb dolga lesz a kormánynak, mert tagjai között olyan képviselők is vannak, akik nem osztják egyöntetűen a reformelképzeléseket.

Ha nem megy át a csomag, akkor viszont könnyen csődbe juthat Görögország, hiszen elúszna a következő hitelrészlet az IMF/EU programból. Hacsak: egy harmadik fél szállna be, és nyújtana áthidaló kölcsönt a görögöknek (jött most az ötlet).

Mivel ez a fél szinte kizárt, hogy magánszereplő lenne, valamelyik uniós intézménynek kellene átvállalnia a júliusban esedékes görög adósságot. A történet így nem csak kerek lehetne, hanem a kígyó a saját farkába is harapna, hiszen éppen az EU/IMF hitelezők voltak azok, akik a mostani szavazáshoz kötötték a következő részlet átutalását, de úgy tűnik nekik kell megtalálni a megoldást arra az esetre is, ha nem menne át a törvény.

A másik frontos is zajlik a görög dráma lezárása: több uniós tagország kormánya intenzív tárgyalásban van az országa pénzügyi szolgáltatóival a görög adósság „szoft” átütemezéséről, vagyis, hogy a kitettségüket újítsák meg a görög piacon a lejáratkor, esetleg még hosszabb futamidőkkel. Eddig a holland, belga, német és a francia kormányok mutattak hajlandóságot erre, és úgy tűnik nem teljesen haszontalanul.

Úgy hírlik, a franciák meg is egyeztek a saját bankjaikkal, akiknek van ráadásul a legnagyobb kitettségük a görög piacon az európai hitelintézetek közül, hogy a kintlévőségük legalább 70%-át forgassák vissza a görög piacra, 30-éves futamidejű kötvények megvásárlásával.

Hasonló bejelentésekre számíthatunk a német-, és a Benelux államokból is, hiszen nyilván a bankok masszírozása nem csak a határokon belül történik, hanem az egyes kormányok közösen is fellépnek ötleteikkel.

A németek részéről ennél is komolyabb ötlete merült fel, igaz nem kormányzati körökben, hanem a Bundesbank elnöke, Axel Weber találta azt mondani, hogy az eurózóna tagállamainak garanciát kellene vállalniuk a hellén adósságra, hogy Görögország így visszatérhessen a tőkepiaci finanszírozáshoz.

Weber ötlete nem teljesen légből kapott, hiszen az állandó válságalap (EFSF) felállításával egy időben éppen azt próbálják kitalálni a pénzügyi vezetők, hogy milyen feltételek mellett lehetne egy valós kockázatközösséggé alakítani legalább az eurózónát (esetleg az egész uniót).

Az biztos, hogy az EFSF garanciájával kibocsátott euró-kötvények már megtestesítik a kockázatközösséget, de elképzelhető az is, hogy a kötvénypiaci integráció nélkül is felelősséget vállalhatnának az államok egymásért. Például úgy, hogy az EFSF garantálná a görögök fizetőképességét.

Az ötlet nem rossz, de nyilván az ördög a részletekben lesz, például, hogy milyen feltételek mellett vállalnak a jó adósok kezességet a rossz adósokért, vagyis milyen mértékű politikai, és pénzügyi vállalásokat kell ezért tenni, ez pedig megint a szuverenitás kérdését érintheti.

Mindenesetre pozitív jelzés a piacok és talán valamennyi uniós állampolgár felé, hogy a európai vezetők nem az integráció visszafordításában gondolkodnak (Görögország esetleges kizárása az eurózónából), hanem a folyamat folytatásában, vagyis szélesebb körű kockázatközösség, és akár a politikai unió kialakításában, ami egyfajta „negatív spill over” hatása lehetne a mostani görög válságnak.

Értesülések szerint egyébként az újonnan kibocsátandó görög kötvényeknek – a garanciavállalás mellett – a létező legjobb, AAA besorolásuk lenne, így a hozamszinteket is kordában lehetne tartani. Az éves kamat 5.5% lenne (vagyis a mostani nemzetközi hitelcsomag után fizetett kamat) illetve ezen 2.5%-nyi részt a görög GDP-növekedéstől tennének függővé.