Feltételekhez köti lemondását a japán kormányfő

Kan Naoto japán miniszterelnök három feltételt fogalmazott meg, melyek teljesülése esetén hajlandó augusztus végéig lemondani: a kormányfő egy újabb költségvetés-kiegészítés és a kormányt államkötvény-kibocsájtásra felhatalmazó törvény elfogadása, illetve az energiapolitika megreformálása esetén kész távozni posztjáról. Az ellenzék az első feltételt kész elfogadni, a továbbiakban viszont egyelőre nem mutat hajlandóságot az együttműködésre. Egyes elemzők szerint Kan „erős túlélési ösztöneinek” fényében a parlament feloszlatását sem lehet kizárni.

Kan Naoto japán miniszterelnök három feltételt fogalmazott meg, melyek teljesülése esetén hajlandó az augusztus végéig tartó parlamenti ülésszak lezárása előtt lemondani – jelentette a Kyodo hírügynökség. A feltételek, melyeket Okada Kacuja, a kormányzó Japán Demokrata Párt (DPJ) főtitkára vasárnapi tévényilatkozatában ismertetett, a következők: egy újabb költségvetés-kiegészítés elfogadása a március 11-i természeti katasztrófát követő helyreállítási munkálatok fedezésére; egy, a kormányt államkötvények kibocsájtására felhatalmazó törvény megszavazása; illetve a megújuló energiaforrások felhasználását előremozdító intézkedések életbe léptetése.

Kan június elején, egy, a megbuktatására irányuló – sikertelen – ellenzéki bizalmatlansági indítványról való parlamenti szavazást megelőzően jelentette be lemondását, ugyanakkor annak pontos időpontját azóta sem tette nyilvánvalóvá. A bejelentést követően először úgy nyilatkozott, hogy a Fukusima-1 erőmű biztonságos leállítása után hagyja el posztját, erre azonban a jelenlegi várakozások szerint leghamarabb jövő januárban kerülhet sor. Az ellenzék és egyes, a Kan-kabinet teljesítményével elégedetlen kormánypárti politikusok korábban azt követelték, hogy a miniszterelnök még június folyamán mondjon le.

Okada tegnapi nyilatkozata szerint Kan vagy a jelenlegi parlamenti ülésszak végén, vagy feltételei teljesülése esetén még azt megelőzően távozhat. A normális esetben június 22-éig tartó ülésszak meghosszabbítását az utolsó pillanatban, az ellenzék támogatása nélkül szavazta meg a parlament, melyre Kan manőverei mellett az újjáépítéssel kapcsolatos kulcsfontosságú törvények elfogadásának lehetővé tétele miatt volt szükség. Korábbi japán sajtóhírek szerint Kan távozása előtt még egyszer felforgatja majd kormányát, az átalakítás során pedig külön miniszteri tárcát fog létrehozni az újjáépítéssi feladatok végrehajtására.

Okada azt is elmondta, hogy a kormány július 15-én fogja benyújtani a következő, idei második költségvetés-kiegészítést. A Kan-kabinet első, 4 ezer milliárd jenes (9400 milliárd forint) extrabüdzséjét május elején szavazta meg a parlament, a következő kiegészítés japán sajtóhírek szerint 2 ezer milliárd jenre fog rúgni. A kormány korábbi tájékoztatása szerint a helyreállítás finanszírozására idén még egy harmadik, az előző kettőnél is nagyobb méretű csomagra lesz szükség: a legfrissebb becslések szerint a katasztrófa által okozott teljes kár nagyjából 16–18 ezer milliárd jenre (38–42 ezer milliárd forint) tehető.

Vonakodó ellenzék és kétséges költségvetés

A legnagyobb ellenzéki erő, a Liberális Demokrata Párt (LDP) elnöke, Tanigaki Szadakazu szombaton leszögezte, pártja együtt fog működni a DPJ-vel és a kormánnyal a büdzsé megszavazásában és végrehajtásában. Az LDP-t korábban sok kritika érte, amiért egyesek szerint az ország gazdasági problémáinak megoldása helyett a kormány megbuktatására irányuló hatalmi harcával van elfoglalva. Tanikgaki erre reagálva kijelentette: „Habár a közvélemény úgy gondolja, hogy az ellenzék lassítja a kormány munkáját, ez nem igaz. Folytatnunk kell a katasztrófát követő újjáépítéshez szükséges intézkedések végrehajtását”.

Arról azonban nem nyilatkozott az ellenzéki pártvezér, hogy az LDP hozzájárul-e a kormányzati kötvénykibocsájtás engedélyezésre vonatkozó törvények elfogadásához, márpedig enélkül nemcsak a további költségvetés-kiegészítések sorsa, hanem az eredeti, még márciusban megszavazott költségvetés végrehajtása is kérdéses. A kötvénykibocsájtási felhatalmazáshoz a parlament ellenzéki többségű felsőházának beleegyezése is szükséges, márpedig az LDP mindeddig nem mutatott hajlandóságot a kulcsfontosságú törvények elfogadására.

Kan erre vonatkozó feltételének teljesülése már csak azért is égető fontosságú az – amúgy a GDP-je kétszeresére rúgó, bár kb. 95%-ban belföldi befektetők kezében lévő, így rövidtávon egyelőre válsághelyzettel nem fenyegető államadósság-állományt maga előtt görgető – szigetország számára, mert a 92,4 ezer milliárd jenes központi költekezést magában foglaló 2011/2012-es büdzsé bevételi oldalának közel felét államkötvény-értékesítéssel kívánja fedezni a kormány – ebből kifolyólag egyes elemzések szerint az ellenzéki beleegyezés nélkül őszre kiürülhet az államkassza. Habár az első pótköltségvetést a kormány nagyrészt a kiadási oldal megvágásával finanszírozta, és minden bizonnyal a második extrabüdzsét illetően is hasonló módszerekhez folyamodik majd, az azt követő, egyes hírek szerint nagyságrendileg 10 ezer milliárd jenes újjáépítési csomagot valószínűtlen, hogy képes lesz további elvonásokkal és/vagy különadókkal fedezni.

A parlamenti és párton belüli hadakozás árnyékában természetesen megkezdődött az utódkeresés is. Az Asahi lap korábbi értesülései szerint a DPJ vezetése Noda Josihiko pénzügyminisztert látná szívesen a miniszterelnöki székben, de felmerült Edano Jukio kabinetfőtitkár, illetve Maehara Szeidzsi márciusban lemondott külügyminiszter neve is. Akárki is lesz Kan utódja, az ellenzék közelmúltbeli csörtéinek fényében a felsőházban kisebbségben lévő, és 2009-es történelmi alsóházi választási győzelme óta amúgy sem túl fényesen muzsikáló DPJ megítélésének rendbetétele emberes feladatnak ígérkezik, az ország újjáépítéséről nem is beszélve. Ráadásul az elemzői vélemények megoszlanak egy esetleges nagykoalíció esélyeit és kívánatosságát illetően is: míg egyesek szerint a DPJ és az LDP megbékélése és együttműködése jelentheti az egyetlen kiutat a szigetország kaotikus belpolitikai helyzetéből, addig mások arra figyelmeztetnek, hogy a korábban több mint fél évszázadon át (1955–1993; 1994–2009) kormányzó LDP hatalomba való visszatérése gátat szabna a Japán erőre kapásához elkerülhetetlen megújulásnak és reformoknak.

Merész választási akció?

Ugyanakkor egy harmadik, egyelőre nem túl valószínű, de a szigetországban nem is példa nélküli lehetőség is felmerült, mely szerint Kan távozás helyett feloszlatja a parlamentet és mintegy a reformterveiről való népszavazásként új választásokat ír ki. Nakano Koicsi, a tokiói Sophia Egyetem professzora a Reuters-nek adott nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Kan egyike azon kevés japán politikusnak, akik képesek merész és kockázatos lépésekre. A túlélési ösztönei igen erősek és a korábbi miniszterelnökökéihez képest példátlanok”. Kan az elmúlt hetekben folyamatosan a megújuló energiaforrásokra való átállás fontosságát hangoztatta, elemzők szerint ezen kérdés sulykolásával akár sikerrel is járhatna egy előrehozott választáson, különösképp, hogy habár ezen reformterv minden bizonnyal nagy támogatást élvezne a lakosság körében, a japán üzleti lobbi és a vele igen szoros kapcsolatokat ápoló LDP egyelőre ellenzi azt.

Nagyban árnyalja azonban e merész vállalkozás véghezvitelének valószínűségét, hogy Kan népszerűsége koránt sincs az egekben. Sokan úgy vélték, hogy a földrengés nagy lehetőséget kínált a már márciust megelőzően is népszerűtlen és sokat támadott Kan számára vezetői képességeinek bizonyítására és támogatottságának növelésére, de a miniszterelnöknek enyhén szólva nem sikerült politikai tőkét kovácsolnia a helyzetből, sőt, úgy tűnik, hogy őt is elmossa az ár. A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint a választók kevesebb, mint egyharmada elégedett a kormányfő munkájával, míg a többség úgy véli, hogy a miniszterelnök rossz vezetőnek bizonyult a márciusi katasztrófát követően, kabinetje pedig nem reagált megfelelően a helyzetre – a bejelentett lemondás elmaradásával kapcsolatos szavahihetőségi problémákról nem is beszélve. Az előrehozott választásokra vonatkozó híreszteléseket egyébként Okada is cáfolta.

Habár a fent vázolt szcenárió valószínűsége egyelőre alacsony, már volt példa hasonlóra Japánban: a minden tekintetben formabontó Koizumi Dzsun’icsiro kormányfő 2005-ben postaprivatizációs reformtervének leszavazását követően feloszlatta a Képviselőházat, az előrehozott választásokon pedig hatalmas győzelmet aratott. Kan ugyan jóval kevésbe karakteres és népszerű vezető, mint Koizumi volt, de közelmúltbeli politikai manővereinek fényében jogosan merül fel annak a lehetősége, hogy minden eszközzel ragaszkodni fog posztjához. Amennyiben Kan további küzdelmek nélkül feladja a szélmalomharcot, úgy utódja Japán hatodik miniszterelnöke lesz Koizumi 2006. szeptemberi visszavonulása óta – jól jellemzi a szigetország belpolitikai viszonyait, hogy a 12 hónapja és három hete hivatalban lévő Kan így is az elmúlt öt év rekordere, négy elődje közül senki sem „élte túl” az egy évet.