Georgieva: „A magyar soros elnökség legsikeresebb napja”

Június 17-én mutatták be a Lisszaboni Szerződés által életre hívott Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest (EVHAC) kísérleti projektjeit, amelyeket egy évig tesztelnek majd. A programokat önkéntesekre alapozzák, akik olyan helyeken segítenek ahol erre a leginkább szükség van: természeti katasztrófák, vagy háborús krízisek pusztította térségekben. A bolgár Kristalina Georgievával,  az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásáért felelős biztosával beszélgettünk.

A mai (az interjú június 17-én készült – a szerk.) budapesti konferencián mutatták be az EVHAC-ot, amely kísérleti projektekkel indul útnak. Melyek ezek?

Mindenekelőtt hadd mondjam el, hogy véleményem szerint a mai nap volt a magyar elnökség egyik, ha nem a legfontosabb napja, hiszen ez a kezdeményezés kiemelkedő jelentőségű. Három győztes projekt javaslatot fogunk tesztelni, egy éven keresztül. A teszt azért szükséges, hogy lemérjük, milyen lyukakat kell betömni, utána alkotjuk meg az erre vonatkozó törvényt; várhatóan 2012-ben. Az egyik projektet a Francia Vöröskereszt vezényli,  mellettük részt vesz az osztrák, a bolgár, a német és a Svájci Nemzetközi Vöröskereszt Szövetség is. A kiküldött önkéntesek feladata megelőzés és kárenyhítés lesz majd. Kiválasztott projekt a brit Save the Children is, amely francia, német, cseh és dán szervezetektől kap segítséget. Az akció keretében logisztikai és projektvezetői feladatokat látnak majd el. A harmadik program a szintén brit Önkéntes Tengerentúli Szolgálat vezetésével valósul meg holland és román támogatással. A cél itt is a katasztrófák megelőzése és helyreállítása lesz.

Hogyan valósul majd meg mindez a gyakorlatban?

Az önkénteseket először kiválasztjuk, utána részt vesznek egy tréningen, azt követően jön a bevetésük. Összesen 100 ember vesz majd részt a kísérleti projektekben, köztük képzett szakemberek és előképzettséggel nem rendelkező fiatalok is. A kezdeményezés egyik fontos üzenete és haszna, hogy a fiatalok tettleg is kifejezhetik szolidaritásukat a rászorulók felé. Hosszútávon az a tervünk, hogy az önkéntességet beépítsük az egyetemi oktatásba és ugyanúgy krediteket lehessen kapni érte. A lehetőség egyszeri alkalom lenne, a küldetések hossza pedig változó, ahogy pl. az EVS-ben (European Volunteer System) is.

A világ mely területeire koncentrálnak a segélyakciók?

Általánosságban három kategóriát állítottunk fel. Az egyik a megelőző segítségnyújtás olyan helyeken, ahol katasztrófák történtek és újra fel kell építeni az adott területet. Ezek a missziók elkülönülnek azoktól, amelyekben azonnali segítségre van szükség, hiszen ez utóbbi esetében gyors, professzionális beavatkozásra van szükség. A harmadik típusba azok a térségek tartoznak, ahol ugyan hosszú ideje akut problémákkal küzdenek, ám a világ érdeklődése már sokat lanyhult a kezdetihez képest. A projektekhez való csatlakozáskor egyébként a jelentkezők választhatnak, hogy melyik országba és melyik szervezettel szeretnének menni.

Konkrétan milyen feladatokra keresnek embereket?

A klasszikus humanitárius segítségnyújtáson túl (pl. egészségügyi ellátás, élelmiszer segély) nagyon fontosnak tartjuk az IT-szektort is, hiszen sok olyan érintett terület van, ahol modern értelemben vett információs technológia úgyszólván nem is létezik. Ezért  a közösségi média, a networking kiemelt jelentőségű. Ugyanakkor fontos a marketing, a dizájn és akár fordítási munkát is lehet vállalni. Vannak tehát olyan feladatok is, amihez nem kell feltétlenül külföldre utazni, hogy segíthessünk.

Milyen körülményeket biztosítanak a jelentkezőknek?

A kísérleti projektek során kapnak kiképzést és útmutatást a feladatukhoz. A költségeiket fedezzük, valamint némi ösztöndíjat is kapnak. Hogy a jövőben ez hogy alakul, az a most induló projektek kimenetelétől is függ.

Magyarországon és az újabb tagállamokban egyelőre kevésbé elterjedt az önkéntesség. Vajon ezen régiók bevonása is sikeres lehet?

Szeretnénk hangsúlyt fektetni a sokszínűségre és célunk, hogy minden tagállam egyformán profitáljon a programból. Tudni kell, hogy rengeteg magyar fiatal dolgozik humanitárius szervezeteknél, tény azonban, hogy Magyarországon és a keleti régióban – talán történelmi okokból adódóan – az önkéntes szektor nem olyan fejlett, mint több nyugati országban. Ezen különbségek csökkentése határozott célunk, hiszen ez egyfajta kohéziós program is, ami jó reklám az önkéntességnek. Jelzésértékű, hogy az európai önkéntes közösség évről évre növekszik. Ez a fajta segítség részese annak a képnek, hogy egy modern világpolgár a határain kívül is felelős a világért. Mindazonáltal egy tengerentúli önkéntes munka mondjuk egy bolgár fiatalnak arra is jó lehet, hogy a következő egyetemi évét finanszírozza belőle.

Mik a program hosszabb távú céljai?

Az EU a legnagyobb humanitárius donor a világon; a humanitárius segélyek 50-60 százaléka az Unióból érkezik. Egyrészt ezt az értéket szeretnénk tovább hangsúlyozni. Hosszútávon pedig szeretnénk, ha a missziósok száma pár éven belül elérné a kétezer főt, amire szükség is lesz. Figyelembe kell venni ugyanis, hogy egyre többen vagyunk; 2011 októberére a Föld lakossága várhatóan eléri a hét milliárdot. A klímaváltozás miatt egyre több a természeti csapás és az ipari katasztrófákért sem kell messzire tekinteni, elég csak a vörösiszap tározó kiöntésére gondolni. Vagyis minél több ember él egymás mellett, annál több kapcsolat alakul ki köztük és annál nagyobb az esély a problémák kialakulására is. Nem beszélve a nemzetközi konfliktusokról, amelyekből csak az utóbbi két évtizedben legalább 30-40 eset történt.