Arab tavasz: kik a forradalmak vesztesei?

Demokratizálódás, megbuktatott diktátorok, választások, forradalom a Közel-Keleten. De vajon mindez hogyan érinti az ezekben az országokban élő vallási kisebbségeket? Vajon jól járnak majd az arab országokban, pl. Egyiptomban vagy akár Szíriában élő keresztények is, ha tényleg sikerül a régóta óhajtott átalakulás? 

Jelenleg még az is kérdéses, hogy mi lesz az elmúlt hónapokban a Közel-Keleten végigsöprő forradalmi hullámnak az eredménye, nem tudni elég lesz-e ez a lendület arra, hogy valójában igazságos és egyenlő választásokon alapuló demokratikus berendezkedésű államok jöjjenek létre. Hiszen egyelőre Egyiptomban „átmenetileg” a hadsereg irányít, Tunéziában ideiglenes kormány van hatalmon a júliusi választásokig, Líbiában háború van, Szíriában pedig még mindig halomra lövik a tűntetőket az utcákon, és még sorolhatnánk. De induljunk ki abból, hogy tényleg sikerül az, amiért tűntetők százezrei vonultak az utcára az elmúlt hónapokban és az arab tavaszt egy arab nyár követi. Mit hoz ez az Egyiptomban és Szíriában élő keresztények számára? 

A lehetséges bűnbakok?

Egyiptomban február közepe óta, a három évtizede hatalmon lávő Hoszni Mubarak elnök távozása óta a hadsereg irányítja az országot. Ügyvezető miniszterelnöknek az igencsak népszerű, korábbi közlekedésügyi minisztert, Essam Sharaf-ot nevezték ki. Általános választásokat előre láthatólag nyáron tartanak majd, ahol a várakozások szerint a korábban is a legnagyobb népszerűségnek örvendő, ámbár illegalitásban működő ellenzéki szervezet, a Muszlim Testvériség fog győzelmet aratni. A nyugati világ aggódva figyeli hogy vajon ebből mi lesz, félő ugyanis, hogy a politikai élet iszlamizálódásának az ország lakosságának 10%-át kitevő kopt keresztények isszák meg a levét. „Egyiptomot egyfajta kulturális fanatizmus jellemzi, amely gazdasági és szociális hátteréből adódik” – mondja Ali Mabrook, a Kairói Egyetem iszlám tanulmányok szakértője. „Ha megkérdezünk egy egyiptomit, nagy valószínűséggel azt fogja mondani, hogy nincs semmilyen probléma muszlimok és keresztények között. Da ha van is, az meg fog oldódni, ha az ország végre a demokrácia és a jogállamiság útjára lép.” – teszi hozzá a szekértő. Félő azonban, hogy ez nem így lesz és az utóbbi időben egyre szaporodó kopt templomtámadások nem maradnak abba, sőt… A demokratizálódás, a gazdasági és politikai reformok, valamint az ezekből következő társadalmi átalakulás évekbe, évtizedekbe tellik. Márpedig az emberek most és azonnal akarnak reformokat. Vagyis nyáron arra fognak szavazni, aki ezt ígéri nekik. 

Egy, a Pew Global Attitudes által március végén készített felmérésből az derül ki, hogy a megkérdezett egyiptomiak 77%-a a Muszlim Testvériséget támogatja, és nagy valószínőséggel fogja támogatni a nyári választások során. Le kell szögezni azonban, hogy ez nem azt jelenti, hogy a lakosság  több mint 70%-a iszlamista lenne, vagy bármilyen radikális nézeteket vallana. Arról van szó, hogy a Muszlim Testvériség kampányolt az alkotmány módosítás mellett, míg a többi nagyobb ellenzéki párt az ellen. Az emberek, köztük a keresztény lakosság nagy százaléka is, tehát a reformokra szavazott. Nem azt modnom, hogy figyelmen kívül kell hagyni, hogy ezeket a reformokat éppen a Muszlim Testvériség képviseli, amely számos országban szélsőségesen iszlamista retorikát követ (ld. korábbi cikkünket, Rendíthetetlenül készül a választásokra a Muszlim Testvériség címmel), de érdemes a 77% mögé nézni. A lakosság három negyede nem iszlamista, csupán bízik a változásban. Az azonban, hogy ezt a változást a Muszlim Testvériséghez kötik, magában hordozhatja annak a veszélyét, hogy ha mégsem jön össze a várva várt átalakulás, és nem lesz Egyiptomból hipp-hopp demokratikus jogállam, akkor olyan kisebbségek, mint pl. az egyiptomi koptok hamar bűnbakká válhatnak. 

„Keresztényeket Bejrútba, alavitákat a koporsóba!”

A Közel-Kelet egy másik jelentős keresztény kisebbséggel rendelkező országa Szíria, ahol kicsivel több mint két millió keresztény él, amely Egyiptomhoz hasonlóan a lakosság kb. 10%-át teszi ki. A szír társadalom nagyját alkotó szunniták (74%) mellett jelentős kisebbséget alkotnak a siíta iszlám ágát képviselő alaviták (12%) is, de találunk itt drúzokat (3%) és zsidókat (1-2%) is. A szekuláris berendezkedésű államban eddig szabad volt minden vallás gyakorlása, annyi kitétellel, hogy keresztény férfi muszlim nőt nem vehet el, csak ha áttér, valamint a mindenkori elnöknek muszlimnak kellett lennie. Ettől függetlenül az elmúlt évtizedekben többé-kevésbé békésen éltek egymás mellett keresztények és muszlimok.

Az ország utcái mind a mai napig összecsapásoktól hangosak, vagyis még egyáltalán nem tudni mi lesz, ha a negyven éve hatalmon lévő Baath párt megbukik. A hangulat azonban könnyen a vallási kisebbségek ellen fordulhat, ahogy a tömeg az alavita származású Bashad al-Assad elnök távozását és a lakosság három negyedét alkotó szunniták a hatalomból való nagyobb részesedését követeli. Az 1970-ben hatalomra kerülő Hafiz Al-Assad, majd fia, a 2000 óta elnöklő Bashad az elmúlt évtizedekben igen sikeresen játszotta ki egymás ellen az ország kisebbségeit, elsősorban az alavitákra és a művelt, középosztályt alkotó keresztényekre támaszkodva. Ennek megfelelően néhol a tűntetők tömegében megjelentek „Keresztényeket Bejrútba, alavitákat a koporsóba!” feliratú plakátok is. Okkal félnek tehát az utóbbiak a rezsim bukásától. A Baath párt, élén az elnökkel pedig tisztában van ezzel, így igyekszik félelmet kelteni az emberekben, azzal hogy elhiteti, bukásával szélsőséges iszlamista erők kaparithatják magukhoz a hatalmat. Ennek ellenére egyre nő a tűntetőkhöz csatlakozó keresztények és alaviták aránya, számolt be a LebanonNow. Érdemes megjegyezni, hogy a tüntetések általában a hagyományos pénteki imák után törnek ki, hiszen ez azon ritka alkalmak egyike, amikor bűntetlenül és feltűnésmentesen lehet gyülekezni. Ez ad némi vallási szinezetet az egész eseménynek – mondja Samer Lahham, aki a damaszkuszi görög ortodox partiarchátuson vezet ökomenikus istentiszteletet. Ennek azonban a keresztény és más vallási kisebbségek nem lehetnek részesei, hiába állnak a változás mellett – teszi hozzá.