Erőszakos privatizáció a láthatáron

Elképzelhető, hogy az eurózóna mediterrán tagállamai két csoportra szakadnak, a tőkepiacokról tartósan kívül rekedtekre, és a bent maradókra. Az előbbi csoportot Görögország és Írország alkothatják, amelyekről a hétvégén egyre valószínűbb módon derült ki, hogy nem fogják teljesíteni azon reményeket, hogy jövőre visszatérjenek a tőkepiaci finanszírozáshoz.

A nagyobb baj a görögöknél van, akikről a hétvégén a Der Spiegel meg is szellőztette, hogy gyakorlatilag az idei költségvetési sarokszámok egyikét sem fogják teljesíteni, élén a hiánymutatóval. Az még kérdéses, hogy ez kiket fog meglepni, és milyen politikai nyomáshoz fog érvként szolgáltatni, mindenesetre olyan komoly kiigazítás erőltetnek nemzetközi hitelezői Athénra, hogy az már most politikai feszültségekhez vezet. A hétvégén a görög kormánynak és ellenzéknek nem sikerült megegyeznie a kiigazító csomagról, így fennáll a veszélye, hogy a legrosszabb pillanatban válhat kormányozhatatlanná az ország (a kormánypárt sem szívesen vállalja az újabb drasztikus megszorítást, és felmerült az előrehozott választások ötlete, de ezt egyelőre elvetették).

Uniós berkekben komoly fejfájást okoz a görög irányítás bénultsága, ezért elképzelhető, hogy egyfajta európai „árnyékkormány” felállítása is felmerül az uniós berkekben – írja reggeli számában a Financial Times. Ez az árnyékkormány kvázi abból az ötletből született, hogy a döcögősen haladó görög privatizációt egy nemzetközi eszközkezelő pörgethetné fel, amely gyakorlatilag egy lépésben átvenné azokat a fontosabb állami tulajdonokat, amelyeket Athén egyébként is piacra vitt volna. A mostani terv viszont nem csupán egy eszközkezelővel számol, hanem gyakorlatilag adóbeszedési joggal ruházná fel az uniós irányítás alatt működő görög mandátummal rendelkező ad-hoc hatóságot.

Ilyen típusú fiskális kényszerzubbonyra még nem volt példa fejlett ország esetében, még gyakorlatilag csődesemény során sem, így ennek politikai kockázatai borítékolhatóak.

Ennél óvatosabban fogalmaztak az írek, akik a hétvégén szintén meglebegtették, hogy eredeti szándékukat, miszerint 2012-től visszatérnének a részleges tőkepiaci finanszírozáshoz, mégsem fogják tudni kivitelezni. Bár Dublin kizárta az adósság-átütemezés ötletét. Jövőre 3,4 milliárd eurót, 2013-ban 14 milliárd eurót emeltek volna be az írek a korábbi forgatókönyv szerint.

Úgy tűnik tehát, hogy ez a két ország tartósan kívül rekedhet a tőkepiacokról, vagyis forrásszerzésüket huzamosabb ideig nemzetközi hitelezőiknek kell megoldaniuk, nyilván valamilyen kvázi gazdaságpolitikai intervencióért cserében.

Az még kérdéses, hogy az olyan nagyobb országok, mint Olaszország és Spanyolország mennyire tud megkapaszkodni a kötvénypiacokon. Ebből a szempontból izgalmas lesz a mai nap, hiszen az olaszok 8,5 milliárd eurós 3- illetve 10-éves lejáratú körvényt fognak eladni, míg a spanyolok 3,5 milliárd eurót próbálnak majd beemelni 3-, illetve 4-éves kötvényekből. Valószínűleg egyik állampapírpiacon sem fogják értékelni a befektetők, hogy Görögország politikai értelemben is kiüti magát a megbízható államok köréből. Olaszország esetében a legfőbb kockázat, hogy a GDP arányos adósságmutatója gyakorlatilag a legnagyobb Európában: 120%, ugyanakkor egy esetleges nemzetközi eladói nyomást az olaszok jobb erővel képesek kivédeni, hiszen relatíve magas a hazai szerepelői kör az adósságtulajdonosok között (mintegy 57%) ez pedig ínséges időkben pufferként szolgálhat.

A görög probléma megoldása egyébként sürgető, a hellének június 29-ig kaptak haladékot az IMF-től a privatizációs célok teljesítésére ahhoz, hogy a következő hitel-tranche lehívhatóvá váljon. A görögök rögtön hangsúlyozták is, hogy júliusban kifogynak a készpénzből, így ha nem az IMF-nek, akkor a görög kormányzásra készülő európai partnereknek kell a határidős cecheket kifizetniük Athén nevében.