Perzsa-öböl: durva iráni provokáció készül

Május 16-án érdekes fordulatot vehetnek az események a Perzsa-öböl térségében. A héten ugyanis iráni aktivisták bejelentették, hogy egy segélyflottillát indítanak a bahreini síita felkelők megsegítésére, melynek várható érkezése a következő hét legelejére tehető. Nászir al-Fadála egyenesen arra figyelmeztetett, hogy „amennyiben ez a flottilla megérkezik Bahreinbe, háború tör ki az Öböl-térségben”.

Az akciót tervező iráni szervezet a Síita Iszlám Forradalom Támogatóinak Közössége nevet viseli, melynek élén Mehdi Eghráriján áll. A vezető elmondta, hogy a segélyszállítmány várhatóan az öböl-menti Busehr városából indulna el hétfőn, és még aznap meg is érkezne Bahreinbe. Hozzátette, hogy mindez egyfajta elutasítását jelképezi annak, ahogy a kisebbségi szunnita vezetés erőszakosan leverte a síita felkeléseket, melyek február közepén kezdődtek. Magával a szállítmánnyal kapcsolatban további érdekesség, hogy az iráni flottilla egy bahreini költőnő nevét (Áját al-Kirmizi) viseli, akit állítólag az elmúlt hónapok eseményei során öltek meg a királyi család erői.

Mindez ugyanakkor a bahreini kormány részéről rendkívül heves reakciókat váltott ki, és egy korábbi parlamenti képviselő, Nászir al-Fadála egyenesen arra figyelmeztetett, hogy „amennyiben ez a flottilla megérkezik Bahreinbe, háború tör ki az Öböl-térségben”. Véleménye szerint ugyanis ez egy egyértelmű beavatkozás lenne Irán részéről a bahreini belpolitikába, ráadásul szembemenne a Bahreini Iparkamara döntésével is, miszerint Bahrein bojkottál minden Iránból érkező szállítmányt (elsősorban amiatt, mert az minden bizonnyal a bahreini síitákat segítené fegyverekkel és egyéb eszközökkel).

További érdekessége az ügynek, hogy sokaknak azonnal az egy évvel ezelőtti gázai flottilla-ügy jut eszébe, mely kilenc ember életét követelte. Mindez pedig nem is véletlen, hiszen az iráni kormányzat minden bizonnyal erre a már „bevált”, és a nemzetközi közösség által végül „elfogadott” akcióra hivatkozik majd mint precedensre, a segélyszállítmány küldése kapcsán. Másrészt emlékezetes, hogy 2010-ben is egy török segélyszervezet indította el a szállítmányt, állami – politikai – támogatással. A bahreini kormány ugyanakkor elutasít minden ilyen hasonlatot, mondván, hogy míg Gázában a több éve tartó izraeli elnyomás miatt komoly humanitárius katasztrófa fenyegette az ott élő palesztinokat, addig Bahrein szabad és független állam, ahol nincs szükség efféle humanitárius segítségre.

2010. május 31-én az izraeli haderő nemzetközi vizeken megállított hat Törökországból induló segélyhajót, melyek a Gázai övezetbe vittek volna humanitárius szállítmányt. Az akció során azonban a Mavi Marmara flottilla fedélzetére érkező izraeli kommandósok tűzharcba keveredtek az aktivistákkal, akik közül kilencen (nyolc török és egy török-amerikai állampolgár) életüket vesztették.

A maradék öt hajó közül hármon kisebb ellenállást követően az izraeli haderő kerekedett felül, míg a két utolsó hajó gyakorlatilag semmilyen ellenállást nem tanúsított. A hajók személyzetét Izrael őrizetbe vette, majd pár nap után deportálták őket Törökországba.

Az esemény következményeképpen az izraeli-török kapcsolatok jelentősen megromlottak, ezzel szemben Törökország és Irán komolyan egymásra talált. Ami a Gázai övezetet illeti, a megerősödött nemzetközi nyomás eredményeképpen némiképp enyhítettek az izraeli blokádon.

Mindezek tükrében al-Dzsoudar sejk, bahreini imám is arra figyelmeztette Teheránt, hogy amennyiben ez a flottilla elindul hétfőn, az egyértelmű jele lenne annak, hogy az iráni kormány nyíltan támogatja a felkelőket, akik megpróbálták megdönteni a bahreini uralkodó hatalmát – ez pedig nem a béke, hanem a háború irányába mutat. A térség békéje és stabilitása ugyanakkor minden öböl-menti állam közös érdeke, éppen ezért felszólította az iráni kormányt arra, hogy akadályozza meg a flottilla elindulását.

Érdemes ugyanis azt is számításba venni, hogy ha elindul a flottilla, Bahrein minden bizonnyal segítségül hívná az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) erőit (ahogy ezt tette március közepén is), és ez komoly összecsapáshoz vezethet a térségben állomásozó GCC hadihajók és a flottilla között. Ráadásul arról sem szabad megfeledkezni, hogy a GCC államokkal szoros szövetségben lévő, Iránnal ugyanakkor ellenséges viszonyt ápoló Egyesült Államok ötödik flottája is az Öbölben állomásozik – szárazföldön pedig mindez 1500 amerikai katonát jelent Bahrein területén.

A március folyamán egyre erőszakosabb jelleget öltő események miatt a király három hónapos szükségállapotot hirdetett, melynek feloldását június elsejére tűzte ki. Mindeközben azonban az alkotmányos monarchiát és tényleges politikai képviseletet követelő síita többség mellett úgy tűnik, új támogató lépett fel, kérdés azonban, hogy ez a síiták ügyét valóban előbbre viszi majd, vagy esetleg az egész térséget háborúba taszítja.