Jeszenszky Géza Pozsonyban

A Magyar Intézet meghívására – az Esterházy János Polgári Társulással közösen szervezve –  Pozsonyban járt Jeszenszky Géza, aki két órás fórum keretében találkozott az érdeklődőkkel. A teltházas rendezvényen az Antall-kormány külügyminiszterével Csáky Pál politikus-közíró beszélgetett. A majd Jeszenszky válaszolt a hallgatóság köreiből érkező kérdésekre is. A Felvidék.ma portálnak nyilatkozva Jeszenszky elmondta, Szlovákia magyarkomplexustól szenved.

Az eszmecsere első részében Magyarországnak a húsz évvel ezelőtti közép-európai változásokban betöltött szerepéről volt szó. Majd szóba került a szomszédságpolitika is. Csáky Pál emlékeztette Jeszenszky Gézát, hogy vannak emberek – köztük Raffay Ernő történész is – akik azon az állásponton vannak, hogy Magyarország elszalasztotta azt a lehetőséget, amit a húsz évvel ezelőtti határújrarajzolások (hullott szét a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia…) sorozata kínált, és Magyarországnak keményebben kellett volna ebbe a folyamatba belépnie…. Csáky megemlítette, hogy Vladimír Mečiar volt szlovák miniszterelnök szerint a magyarok abban az időben kérték tőle a Csallóközt…

„Az ilyen fajta számonkérések nem az Antall-kormány tevékenysége idején jelentek meg, hanem csak jó néhány évvel később. Köztük Raffay is a nézeteivel, illetve meséivel. Megjelentek olyan vélemények, hogy az Antall-kormány nem volt kemény. Antall József 1990 júliusában kijelentette, hogy ő lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kíván lenni. Ez osztatlan örömet okozott a határon túli magyarok körében, és a magyarországi társadalom is kedvezően fogadta. A Kádár-rendszer által „megrontott” emberek egy része volt csak közömbös ez iránt. Vannak, akik Antallról ennek kapcsán azt vallják, hogy ő a határváltoztatások híve volt.

Az, hogy mi van az ember lelkében, csak az Isten tudhatja, egy politikus azért felelős, amit cselekszik és mond. Történészként nekem is, Raffaynak is, és nyilván ez volt Antallnak is, hogy a trianoni határok igaztalanok, elent mondanak az akkori etnikai viszonyoknak. A trianoni béke a győztes békéje volt. Azzal tisztában volt az Antall-kormány valamennyi tagja (államtitkárként akkor még Raffay sem szólalt meg másként), hogy Európa és a világ elkötelezett a fennálló határok támogatása mellett. Az 1975-ös Helszinki Záróokmány kizárta az európai határok erőszak útján történő megváltoztatását, azaz: azok csak kölcsönös megegyezéssel változtathatók. Tehát, ha például Ukrajna vagy Csehszlovákia lemondott volna egy területről, akkor arról biztosan tárgyaltunk volna. Konkrétan: ha Mečiar azt mondta volna, hogy „mi akarjuk a jó viszonyt Magyarországgal, és ezt megpecsételnénk a Csallóközzel, gondolom, erre Antall pozitív választ adott volna”. De ilyen Mečiar részéről nem hangzott el, mi pedig Magyarország részéről ilyen igényt nem vetettünk fel. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez baj, akkor nézzük, mi történt volna, ha felvetjük ezt az igényt.

Mečiar és szlovák politikustársai erre nyilván nem mondtak volna igent, hanem éppen ellenkezőleg, telekürtölték volna a világot, hogy itt a magyar revizionizmus. Az eltelt időszakban megváltoztak a területek etnikai viszonyai is. A magyar fél tisztában volt azzal, hogyha ebből a kérdésből egy katonai konfliktus támad, akkor valamennyi szomszédunkkal szembekerülünk. Nem gyávaság vagy óvatosság, hanem a felelősségtudat okán nem léptünk fel területi követelésekkel. Másrészt lehet naivitás, de vállalom, hogy bíztam és bízom abban, hogy Európa más irányt vet, a határvillongások és háborúk helyett az együttműködés, a tolerancia és a tisztességes nemzetiségi politika korszaka következett be” – mondta Jeszenszky Géza.

Jeszenszky Géza a Felvidék.ma portál felvetette, hogy Szlovákiára ez a helyzet nem jellemző. Szlovákia szinte mindennel szembemegy, amiben magyar kezdeményezést lát. Akár még Európával is, hiszen Szlovákia azon kevés országok közé tartozik, akik a mai napig nem ismerték el Koszovót, és hisztérikusan reagáltak a magyar állampolgárság könnyített megszerzését lehetővé tévő magyar törvényre is. „Miért ilyen elutasító Szlovákia?” – kérdeztük a volt külügyminiszter.

„Szlovákiának úgy tűni van egy vesszőparipája, mégpedig egy teljesen indokolatlan félelme,  magyarkomplexusa, és ez eredményezi a sajátos hozzáállását ezekhez a kérdésekhez. Milyen gondot jelent Szlovákiának az önálló Koszovó? Nem a szerbekért aggódnak, hanem a precedenstől félnek: egy terület, ahol a lakosság többsége albán volt, elvált Szerbiától, ahová egykor akaratuk ellenére csatolták őket. Ettől félnek, kimondva, kimondatlanul. A szlovák politika (be nem vallva) arra törekszik, hogy a szlovákiai magyarokat egy jelentéktelen, kis létszámú népcsoporttá alakítsa, amelytől már nem kell félniük. Nem csak attól, hogy esetleg határváltoztatás lesz, hanem attól sem, hogy Szlovákia egy részén a magyar szó domináns legyen.

Szlovákia magyarkomplexusa mögött ott van a történelem nem kellő ismerete is. Vannak ugyan létező sérelmek is, de a többségük nem az. Nem volt például 1000 éves elnyomás. A szlovákok olyan dolgokért akarnak revánsot venni a magyarokon, ami meg sem történt. De vallom, még ha meg is történt volna, ma már azon is túl kellene lépniük, mert még a tényleges régi sérelmek sem indokolnák a mai rossz viszonyt Szlovákia és Magyarország között” – mondta portálunknak Jeszenszky Géza.