Hamarosan új elnöke lesz a jegybanknak

“Az infláció az olaszoknak olyan, mint paradicsomszósz a spagettire” – így kommentálta a német Bild azt az értesülést, hogy Nicolas Sarkozy, francia államfő után valószínűleg Angela Merkel, német kancellárasszony is Mario Draghit fogja javasolni az októberben megüresedő EKB elnöki székbe. Draghi az olasz jegybank vezetése előtt a Goldman Sachsnál futott be karriert. Jelölése az után került előtérbe, hogy a korábban esélyes Bundesbank elnök, Axel Weber váratlanul visszalépett EKB tisztségétől, ami nem kis meglepetést keltett a berlini kabineten belül is, hiszen hosszas politikai alkuk eredményeként biztosra volt vehető, hogy Weber fogja átvenni a stafétabotot a leköszönő Jean-Claude Trichet elnöktől. Draghi jelölését jobb híján támogatja Párizs és Berlin, hiszen más komoly név nem került fel az utódlási listára, bár azért elhangzott még néhány trónkövetelő neve, így a finn jegybankelnöké.

Németország támogatása azért lehet meglepő, mert bár az uniós intézményekben az egyes tisztviselők nemzetiségét ritkán veszik figyelembe szakmai kérdésekben, ez különösen igaz a pénzügyi szervekre, mégis egy-egy név az általa vezetett jegybank hagyományos politikájához kapcsolódik, így a szakma és a közvélemény is könnyen összeköti a tisztviselő gazdasági beállítódását országa monetáris tradícióival. Így Weber jelölése idején elsősorban arról szóltak a találgatások, hogy a hagyományosan szigorú monetáris politikát folytató Bundesbankár milyen új elemeket vihet be a néha kompromisszumkötésektől bénult EKB-mechanizmusokba. Weber egyébként a kormányzótanácsban is az egyik leginkább héja döntéshozónak számított, aki régóta a kamatemelés beindítása mellett kardoskodott.

A német közvélemény éppen ezért tart Mario Draghitól, aki akár hogy is az olasz monetáris hagyományok között szocializálódott, márpedig ez az északi országok szemszögéből nézve roppant laza és a hagyományosan inflációs környezetet támogató képet festi fel.