Fidesz: politikai támadások folynak külföldön az új alkotmány ellen

Bagó Zoltán fél éve, 2010 szeptemberében került az Európai Parlamentbe Győri Enikő Európai Uniós ügyekért felelős államtitkár helyére, Schmitt Pál korábbi EP-képviselői munkakörét is átvéve. A Kalocsáról származó európai néppárti képviselőt az EurActiv a lobbisták által megnehezített parlamenti munkáról, a japán katasztrófára adott uniós reakcióról, Európa nukleáris jövőjéről, a horvát csatlakozási tárgyalások állásáról, valamint a magyar alkotmányozás európai visszhangjáról kérdezte.

Az elmúlt hetekben elég nagy visszhangot keltett az európai parlamenti lobbibotrány, ahol magukat lobbistáknak tettető újságírók lepleztek le korrupt képviselőket. Milyen a hangulat a Parlamentben ezek után?

Teljesen kiegyensúlyozott a hangulat, hiszen azok a képviselők, akik valamilyen szinten érintettek voltak ebben az ügyben, azok már vagy lemondtak, vagy levonták a konzekvenciát. Van még egy szocialista képviselő, aki tudomásom szerint még nem mondott le, de a többiek igen. Sajnos az azért eléggé gyér nyilvánosságot kapott, legalábbis hazánkban, hogy 2010 novembere óta az Európai Parlament eljárási szabályzata egyébként nagyon részletesen szabályozza az ilyen esetekre vonatkozó eljárási szabályokat. Az úgynevezett 12-es számú melléklet éppen a csalás, a korrupció és a közösség érdekeit sértő jogellenes tevékenységnek a megelőzéséről szól.

Úgy tűnik ezek a szabályok mégsem elegendőek.

Ez nézőpont kérdése. Nyilvánvaló, hogy mint a tények is mutatják, voltak olyan képviselők, akik belekeveredtek ebbe az ügybe, a Parlament pedig levonta a konzekvenciákat, az illetékes hatóságok elkezdtek vizsgálódni. Ez szerintem is büntetőjogi kategória.

Önnek mi a véleménye a korrupciós botrányról?

Én abszolút elítélem.

Ön milyen intézkedéseket tartana megfelelőnek a hasonló esetek elkerülésére? Gondolja, hogy szigorítani kellene a korábbi szabályokon?

Mivel tavaly november óta a Parlament eljárási szabályzatának a 12. számú melléklete ezt részletesen tartalmazza, ezért azt igazából csak betartani lehet, és a jogszabály erejével kikényszeríteni. A megfelelő szabályozás már megvan.

A lobbibotrány tanulságaként sokan szigorítanák a lobbisták ellenőrzését az európai intézményekben. Ön szerint is jobban kellene ellenőrizni a lobbistákat?

A lobbisták iszonyatosan megnehezítik a képviselőknek a munkáját. A strasbourg-i parlamentnek a plenáris ülésén nem lehet úgy bemenni az ülésterembe, hogy valamilyen írásbeli indítványt ne akarjanak aláíratni az emberrel, vagy valamilyen nyilatkozathoz ne kérjék az áldását, vagy ne fényképezkedjenek vele, stb. Ha ezeket a házszabályi rendelkezéseket szigorítják, azokkal én egyetértek. A lobbistáknak a beléptetését, a Parlamentben való mozgásukat szigorítani, az szerintem megint csak egy jó dolog, tekintettel arra, hogy az Európai Parlament épületében az elmúlt években két bankrablás, egy postarablás, meg egy csomó lopás is volt.

Az elmúlt hónapban a másik nagy nyilvánosságot kapott téma a japán katasztrófa, illetve az arra adott uniós reakció volt. Ön tagja annak a küldöttségnek, amely a Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős az Európai Parlamentben, mit tapasztalt a japán katasztrófával kapcsolatos uniós reakció terén?

A Japánnal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség az egyik legrégibb ilyen testület, az elsők között megválasztott parlamenti ciklussal egy időben alakult. Ennek az interparlamentáris kapcsolatrendszernek a feladata az, hogy gazdasági, kutatási és technológiai kérdésekben kiemelt partnerként képviselje az Európai Uniót. Ez egy nagyon érdekes dolog, hiszen teljesen más kulturális közegről beszélünk, teljesen más szokásrendszerről. Nem véletlen, hogy a katasztrófa a japán atomerőműben március 11-én következett be, de az első objektív információk csak március 14-e, 15-e körül jelentek meg, addigra pedig Japán már túl volt egy kilences erősségű földrengésen és egy tíz méteres szökőáron. Mivel az egész világot, és az Európai Uniót is mélyen megrázta a földrengés okozta katasztrófa, valamint az ezzel járó nukleáris fenyegetettség, mi március 22-én megszerveztük az Európai Parlamentben a japán kapcsolatokért felelős bizottságnak az ülését, amelyre hivatalos volt a Brüsszelbe akkreditált japán nagykövet is, aki részletesen beszámolt a katasztrófáról. A magyar államigazgatás ugyanúgy, ahogy az unió többi országa, viszonylag gyorsan reagált a katasztrófára, azokat a sajátságokat figyelembe véve, amelyekről már beszéltem, hiszen kevés volt az információ és érdekes volt maga a segítségnek a fogadása is. Március 15-én kért Japán a Japán Vöröskereszten keresztül tárgyi eszközöket, takarókat, lepedőket, matracokat, palackozott vizet, víztartályokat és pénzügyi adományokat az uniótól. Ezután 17-én újból ilyen tárgyi eszközök beszerzését kérte, nagyméretű sátrat, műanyag kesztyűt, gumicsizmát, tartós élelmiszert. Viszont Japánnak nagyon szűkösek voltak a logisztikai kapacitásai, nem voltak hozzászokva, hogy ennyi segítség egy csatornán egyszerre érkezzen. Azt kérték, hogy a segítségnyújtás a helyszínhez minél közelebb érkezzen, és hogy a tárgyi eszközöket az unió önellátó módon saját képviseletein keresztül kezelje, hiszen a kulturális különbségek, valószínűleg a keleti szokásrendszer miatt a segélyezéssel foglalkozó személyzetnek a számát csökkentetten kérte a japán partner. Az egésznek az összehangolását a Vöröskereszt és a Vörös Félhold intézte, az egyes tagállami felajánlások viszont bilaterális úton érkeztek. Összesen húsz EU-tagállam ajánlott fel különböző szakértői-, kutatói-, mentős- és egyéb segítséget. A japán kormány által összeállított igénylistának megfelelően egyébként a magyar kormány is 10 milió forint értékű, tudomásom szerint vízből és tartós élelmiszerekből álló gyorssegélyt küldött Japánnak, a magyar kormány pedig egy köszönőlevelet is kapott ez ügyben.

Érdekes módon a tagállami intézkedések sorában is volt, ahol fordulat következett be, pont a Japánban történtek miatt. Elsősorban Németországra gondolok, ahol a szövetségi kancellár három hónapra felfüggesztette az atomerőművek működésének átlagosan 12 évvel történő meghosszabbításáról szóló már meghozott döntését. Ez jelzi azt is, hogy sokkal mélyebben érintette az uniós döntéshozókat a katasztrófa.

Ön szerint maga az unió mit tud tenni az olyan katasztrófahelyzetek esetén, amik nem is Európában történtek? Megfelelőek voltak ezek a lépések, vagy szükség lett volna másra is?

Annyit segítettünk, amennyit Japán kért. A már említett köszönőlevélből én úgy ítélem meg, hogy Japán számára ez megfelelő volt. Az egy másik kérdés, hogy ebből olyan szakmai vita kerekedik-e, mint amilyen Németországban, hogy akkor most jó-e az atomenergia, vagy nem jó az atomenergia. Ahhoz képest, hogy Németországban a hét legrégibb atomerőműnek az azonnali felfüggesztéséről döntöttek, Franciaország élesen bírálta Oettinger biztost azon kijelentéséért, amely szerint Európának hátat kellene fordítania az atomenergiának. Van egy koncepcionális kérdés, és van egy japán katasztrófára adott gyors és adekvát reagálás. A reagálás megtörtént a japán kérésnek megfelelően anyagilag, tárgyi eszközökben és humanitárius segítségnyújtás szintjén, az már egy más kérdés, hogy az eljövendőkben az EU mint szervezett rendszer egy ilyen katasztrófára hogyan tud felkészülni.

És hogyan?

Szoros együttműködéssel, információáramlással, egyeztetéssel, a különböző illetékes szerveknek az összefogásával, megfelelő forrásnak a mellérendelésével, stb. Nyilván ahogy a katasztrófavédelem ellátja a munkáját, és ha kell, akkor az utolsó pillanatban jódtablettát oszt, ugyanúgy a kezdet kezdetén például el kell dönteni, hogy most az atomerőművekre szükség van, vagy nincsen szükség.

Nukleáris kérdéssel kapcsolatban Ön melyik oldalon áll? Van szükség Európában még atomerőművekre, vagy nincs?

Én szerintem van szükség. Az európai atomerőművek biztonsági terhelési tesztjeinek az elvégzéséről, illetve a lehetséges közös kritériumrendszernek a kidolgozásáról egyébként most döntés is született, úgynevezett stressztesztek lesznek. Magyarországon a paksi atomerőműnek a bővítése éppen folyamatban van, és én úgy gondolom, hogy a magyar energiafüggőség nem engedi meg, hogy azon gondolkozzunk, hogy atomerőmű nélkül hogyan tudnánk hazánk energiaellátását biztosítani. Egyelőre mi rá vagyunk szorulva az atomenergiára. Én kalocsai lakos vagyok, légvonalban az atomerőműtől 12 kilométerre lakom, ott működik a Társadalmi Ellenőrző Információs Társulás, amely információkkal szolgál mind az atomerőmű működéséről, mind a háttérsugárzás mértékéről is. Én az előnyét látom az atomerőműnek és az atomenergiának.

Az Európai Unió és Horvátország parlamenti vegyes bizottságában is részt vesz. Ez a bizottság mennyiben segíti a horvát csatlakozásnak az előkészítését?

Az Európai Parlament 2004-ben határozott úgy, hogy létrehozza ezt a vegyesbizottságot, amely így végigkövethette a csatlakozási tárgyalások egész folyamatát. Ezeken az üléseken európai parlamenti képviselők és a horvát parlamentnek a képviselői vesznek részt egyenlő számban, a résztvevők felszólalhatnak, illetve a soros uniós elnökség és a Bizottság képviselői is meghívást szoktak kapni. Évente kétszer ülésezünk, egyszer Horvátországban, egyszer pedig az Európai Parlamentben, és bár ritkán ülünk össze, azonban a bizottság jelentősége nem elhanyagolható annak tudatában, hogy a Parlamentnek a megfelelő időpontban a hozzájárulását kell majd adnia az új tagállam felvételéhez. A képviselők ebben a bizottságban nyilvánítják ki a véleményüket a csatlakozásról, javaslatokat tesznek és üzeneteket küldenek mind a Bizottság, mind pedig a horvát kormány felé.

Hogyan áll most a horvát csatlakozás?

A 33 tárgyalási fejezetből tudomásom szerint 27 van már lezárva, de a hátralévő fejezetek a legnehezebbek: versenypolitika, mezőgazdaság, vidékfejlesztés, regionális politika, költségvetés, és ami a csatlakozók számára az elmúlt húsz évben mindig is a legnagyobb, legnehezebb feladat volt, az a 23-as, az igazságszolgáltatásról és az alapvető jogokról szóló rész. A horvátok annak ellenére, hogy a 33-ból csak 27 van pillanatnyilag lezárva, úgy nyilatkoznak folyamatosan, hogy készek még júniusban lezárni a csatlakozási tárgyalásokat. Volt március elején egy európai néppárti szervezésű konferencia Zágrábban, ott elhangzott, hogy maga a Bizottság is elégedett az igazságszolgáltatás és az alapvető jogok területén elért horvát eredményekkel. Ennek ellenére azonban előrehaladást kell még elérniük a hatékonyság-javításban, a függetlenség biztosításában, az ügyhátralékokban, a háborús bűnösök eseteiben és a korrupció elleni küzdelemben, valamint a kisebbségeknek a közszektor-béli jelenléti arányának a növelését is kérték tőlük, ezzel kapcsolatban pedig a menekültek visszatérésének a rendezését. Ezek már tulajdonképpen politikai jellegű kérdések. Véleményem szerint a tárgyalásoknak a lezárása júniusra meg fog történni, hiszen Horvátország mindent megtesz a most már évek óta húzódó csatlakozási dátummal kapcsolatos találgatások és a horvát közvéleménynek a negatív fordulatának az elkerülése végett is. Azért hogy lezárja ezeket a fejezeteket.

Ön szerint akkor még a magyar elnökség alatt akár sikerülhet lezárni a tárgyalásokat?

Én nagyon bízom benne. Magyarország a soros elnökség alatt nagyon sokat tett és nagyon sokat fog is tenni a horvát csatlakozás előmozdításáért. A kormányközi konferenciákat áprilisra és júniusra tervezték, ez az időzítés pedig Horvátországnak kedvez, hiszen az ország tervezett teljesítményéhez képest lettek meghatározva ezek a dátumok. Viszont Magyarország soros elnöki tisztségében a tagjelölt ország teljesítményét csupán a horvát kormány felé küldött diplomáciai üzeneteken keresztül tudja támogatni.

A petíciós bizottság póttagjaként milyen tapasztalatai vannak, mennyire aktívak a magyarok és az uniós polgárok a petíciók benyújtása terén?

A magyar lakosság már csak azért is, mert később csatlakozott, nagyon keveset tud magáról a petícióról, ezért arányaiban kevesebb petíciót adnak be. Az Európai Unióból összességében viszont nagyon sok petíció érkezik, de magáról Magyarországról sajnos meglehetősen kevés. A legtöbb Spanyolországból, Franciaországból és meglepő módon Romániából jön be a bizottsághoz. Ennek nyilvánvalóan szociológiai sajátosságai is vannak.

De akkor nem lehet azzal érvelni, hogy Magyarországról azért érkezik kevesebb petíció, mert később csatlakozott az unióhoz, hiszen Románia még később csatlakozott.

Erre mondtam azt, hogy ennek viszont szerintem szociológiai sajátosságok vannak a hátterében.

Milyen jellegű témák érkeznek a petíciós bizottsághoz?

A legtöbb petíció a környezetvédelem, mezőgazdaság, egészségügy, állami támogatások, szociális kérdések, illetve EU-finanszírozással kapcsolatban érkeznek. Azt itt fontos azért leszögezni, hogy az Európai Parlament petíciós bizottsága nem döntéshozó, illetve végrehajtó szerv, ezt bizonyára nagyon sokan nem tudják, vagy félreértelmezik. Így sok beadvány már az első körben elutasításra és lezárásra kerül, hiszen azon beadványok, amik a nemzeti bíróságok, vagy a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartoznak, azok nem a petíciós bizottsághoz tartoznak. Tehát csak olyan témát lehet hozni, ami uniós hatáskör, és nem nemzeti hatáskör.

Az mondta, hogy viszonylag kevés a magyar témájú beadvány, de milyenek voltak eddig?

Én szeptember óta vagyok kint, azóta elsősorban a kormány működésének a kritikájaként, illetve azzal kapcsolatban érkeznek petíciók. Most volt nevezetesen a magánnyugdíj-pénztárak megszüntetésével, illetve a médiatörvénnyel kapcsolatos beadvány. Ez volt az utolsó kettő, amire emlékszem magyar témában. A magánnyugdíjat érintő petíciókat, abból kettő is volt, azokat már első körben lezárta és elutasította a bizottság, tekintettel arra, hogy ez kizárólagos nemzeti hatáskörbe tartozik.

És a másikat, a médiatörvénnyel kapcsolatosat?

Azt is.

Jövő áprilistól viszont elindul egy új jogintézmény, az európai polgári kezdeményezés. Önnek erről mi a véleménye? Van szükség erre az intézményre még a petíciós bizottság működése mellett?

Ami az európai polgári kezdeményezést illeti, annak az a lényege, hogy az unió polgárait közvetlenebb módon bevonják az uniónak az életébe. Ennek révén ugyanis lehetőség nyílik az előterjesztés szerint arra, hogy az uniós polgárok közvetlenül fordulhatnak a Bizottsághoz és jogi aktusra irányuló javaslat beterjesztésére szólíthatják fel. Ennek ismeretében a petíció és a polgári kezdeményezésnek a jogintézménye lényegesen eltér, hiszen míg a petíció a jogsérelmekkel, addig a polgári kezdeményezés a közvetlen döntéshozói mechanizmussal áll kapcsolatban. Az sem véletlen, hogy petíciót bárki adhat be, a polgári kezdeményezéshez meg egymillió aláírás szükséges. Az egyik egy döntéshozatali mechanizmus, a másik egy jogsérelmi aktus.

Ön szerint jó dolog az európai polgári kezdeményezés?

Növeli a legitimitást. Olyan szempontból jó, hogy egy olyan demokratikus eszköz kerül be a rendszerbe, ami egyrészt a szervezeti rendszer legitimitását is növeli, másrészt pedig egy újabb lehetőség arra, hogy demokratikus eszközökkel legyen az intézményrendszer ellenőrizve, illetve legyen egy olyan döntési mechanizmus, ami direktebben közelít az unió lakosságához. Ez egy jó ötlet.

Ön szerint ha a magyar petíciók a kormány kritikájával kapcsolatosak, akkor lehet, hogy lesz hasonló témájú polgári kezdeményezés is?

A polgári kezdeményezés a közvetlen döntéshozatali mechanizmusnak a része, ami azt jelenti, hogy olyan ügyekről lehet itt szó, mint amikről Magyarországon mondjuk népszavazást lehetett volna elrendelni. Ez egy nem jogi terminussal kifejezve olyan, mintha egész Európában „egy népszavazás előtti nemzeti konzultáció”, vagy aláírásgyűjtés indulna valamilyen fő kérdésről, és a meghatározott módon Európa több államában X számú állampolgár aláírná. Tehát például a halálbüntetés ilyen téma. A magyar médiaügy az nemzeti hatáskör. A lehetőségek persze végtelenek, lehet, hogy lesznek, akik erre szeretnék majd felhasználni a kezdeményezést, de formailag nem alkalmas rá, jogilag kizárt, hogy ez az eszköz ez arra legyen jó.

Az Európai Parlamentben a készülő magyar alkotmány mennyire merül fel mint téma a képviselők között?

Az előbb említette a médiatörvényt, de a magyar alkotmányozás kapcsán is hasonló az érzés, hiszen a parlamentnek a baloldali és liberális frakciói folyamatosan próbálják politikai alapon támadni hazánkat az alkotmányozás kapcsán. Az alkotmányozás egy ország kizárólagos nemzeti hatáskörébe tartozik, ezt egyébként a Bizottság elnöke egyértelműen meg is erősítette, ennek ellenére a baloldali meg a liberális képviselők az egyik parlamenti szakbizottságnak a napirendjére szerették volna vetetni az alkotmányozásnak a kérdését, azonban ott ezt a képviselők többséggel elutasították. Ráadásul egy magyar képviselő, Göncz Kinga EP-képviselő volt az, aki a szocialista frakció nevében kiállt emellett a kezdeményezés mellett. Ez azért is elég érdekes, mert az alapvető nemzeti szuverenitási jogkörnek a része az alkotmányozás, tehát az Európai Parlamentnek igazából nem sok köze van hozzá.

Viszont abban az esetben, ha a forint, mint hivatalos fizetőeszköz bekerül az alkotmányba, az némileg ellentmond annak, hogy Magyarország vállalta, hogy mielőbb bevezeti az eurót. Ez még ha az alkotmányozás maga nemzeti hatáskör is, mégiscsak megnehezíti a magyar vállalások teljesítését és az eurózónához való csatlakozást.

Az eurózónához való csatlakozás attól, hogy a magyar alkotmányban a magyar hivatalos fizetőeszköz a forint, egyáltalán nem nehezül meg, a kettő ég és föld. Ebben a közös kapcsolat, hogy mind a kettőben szerepel az euró szó. Az Európai Bizottság is megerősítette azt, amit egyébként az alapszerződésekből fakadóan a legtöbb írni-olvasni tudó ember tud, hogy az alkotmányozás teljes egészében egy adott ország lakosságára és intézményeire tartozik. Tehát kizárólagos alapszerződésben foglalt nemzeti hatáskör, a nemzeti szuverenitásnak a része. A magyar választási szabályok szerint megválasztott magyar parlament elfogadott egy alkotmány-tervezetet, aminek lehet politikai felhangot adni pro és kontra, illetve lehet mindenféle politikai tevékenységbe beleszőni, de ez nem jogi kérdés és nem EU-s szakkérdés. Ez csak egy politikai síkú vita, amely politikai síkú vitában nekem az a személyes véleményem, hogy a tisztelt baloldali kollégák szerintem elég alantas módon próbálják támadni a mostani magyar kormányt belpolitikai érdekeikre való tekintettel. Tehát keverik a szezont a fazonnal.

Erre viszont még nem volt példa, hogy egy tagállam azután kezdjen alkotmányozni, hogy már belépett az unióba. Nem ezért kelt ez némi zavart?

Én ezt pont fordítva gondolom. Éppen ma hallottam a folyosón, hogy az Európai Parlament elnöke, Jerzy Buzek állítólag kifejezetten büszke arra, hogy az ő parlamenti elnöksége alatt az egyik uniós tagállam új alkotmányt fogadott el.

dr. Bagó Zoltánnal Fazekas Zsuzsanna beszélgetett